Rádió

Hungarikum-e az ember?

Maratoni migrációs sorozat a Kossuthon

Kritika

Ha, ne adj’ isten, valakit a cím vagy az alcím felcsigázna, és rögtön tekerne is a Kossuthra, ne tegye. A sorozat ugyanis épp most ért véget. Kétszáz részesre tervezték, január 22-én, a Magyar Kultúra Napján indult, és az év 221. reggelén, augusztus 9-én a félhetes hírek után el is hangzott a befejező rész.

Az Elindultam szép hazámból szériát az Agrárminisztérium és a Hungarikum Bizottság megbízásából készítette a rádió. A szellemi házigazda minden bizonnyal V. Németh Zsolt, a kiemelkedő nemzeti értékek felügyeletéért felelős miniszteri biztos volt, legalábbis ő ekként hivatkozott magára több alkalommal, a szerkesztő Gadácsi János, az állandó narrátor Reviczky Gábor volt. A téma pedig nem más, mint „a szülőföldjüket elhagyni kényszerülő legkiválóbb magyarok” rövid bemutatása; ahogy Gadácsi megfogalmazta a műsor indulásakor: olyan alakok felvonultatása, „akikről itthon nem biztos, hogy hallottunk, de ott, ahol élnek, nagyot alkottak, és jó hírünket vitték a világban”.

Bár a korszellem mintha mást diktálna, úgy tűnik, ha úgynevezett világra szóló sikerekről van szó, akkor máris nem olyan nagy gond, ha kitántorgók, expatok, migráncsok nevéhez fűződik a dolog. A lényeg az, hogy valamiképp hungarizálni lehessen a dicsőséget, úgy a magunkévá tenni, mintha bármi közünk is lenne hozzá úgy egyénileg, mint társadalmilag. És hát mi lehet jobb eszköz a hungarizálásra, mint az univerzális hungarikumplecsni hozzájuk csapása, még ha csak jelképesen is?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.