Az Elindultam szép hazámból szériát az Agrárminisztérium és a Hungarikum Bizottság megbízásából készítette a rádió. A szellemi házigazda minden bizonnyal V. Németh Zsolt, a kiemelkedő nemzeti értékek felügyeletéért felelős miniszteri biztos volt, legalábbis ő ekként hivatkozott magára több alkalommal, a szerkesztő Gadácsi János, az állandó narrátor Reviczky Gábor volt. A téma pedig nem más, mint „a szülőföldjüket elhagyni kényszerülő legkiválóbb magyarok” rövid bemutatása; ahogy Gadácsi megfogalmazta a műsor indulásakor: olyan alakok felvonultatása, „akikről itthon nem biztos, hogy hallottunk, de ott, ahol élnek, nagyot alkottak, és jó hírünket vitték a világban”.
Bár a korszellem mintha mást diktálna, úgy tűnik, ha úgynevezett világra szóló sikerekről van szó, akkor máris nem olyan nagy gond, ha kitántorgók, expatok, migráncsok nevéhez fűződik a dolog. A lényeg az, hogy valamiképp hungarizálni lehessen a dicsőséget, úgy a magunkévá tenni, mintha bármi közünk is lenne hozzá úgy egyénileg, mint társadalmilag. És hát mi lehet jobb eszköz a hungarizálásra, mint az univerzális hungarikumplecsni hozzájuk csapása, még ha csak jelképesen is?
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
