Rádió

Hungarikum-e az ember?

Maratoni migrációs sorozat a Kossuthon

Kritika

Ha, ne adj’ isten, valakit a cím vagy az alcím felcsigázna, és rögtön tekerne is a Kossuthra, ne tegye. A sorozat ugyanis épp most ért véget. Kétszáz részesre tervezték, január 22-én, a Magyar Kultúra Napján indult, és az év 221. reggelén, augusztus 9-én a félhetes hírek után el is hangzott a befejező rész.

Az Elindultam szép hazámból szériát az Agrárminisztérium és a Hungarikum Bizottság megbízásából készítette a rádió. A szellemi házigazda minden bizonnyal V. Németh Zsolt, a kiemelkedő nemzeti értékek felügyeletéért felelős miniszteri biztos volt, legalábbis ő ekként hivatkozott magára több alkalommal, a szerkesztő Gadácsi János, az állandó narrátor Reviczky Gábor volt. A téma pedig nem más, mint „a szülőföldjüket elhagyni kényszerülő legkiválóbb magyarok” rövid bemutatása; ahogy Gadácsi megfogalmazta a műsor indulásakor: olyan alakok felvonultatása, „akikről itthon nem biztos, hogy hallottunk, de ott, ahol élnek, nagyot alkottak, és jó hírünket vitték a világban”.

Bár a korszellem mintha mást diktálna, úgy tűnik, ha úgynevezett világra szóló sikerekről van szó, akkor máris nem olyan nagy gond, ha kitántorgók, expatok, migráncsok nevéhez fűződik a dolog. A lényeg az, hogy valamiképp hungarizálni lehessen a dicsőséget, úgy a magunkévá tenni, mintha bármi közünk is lenne hozzá úgy egyénileg, mint társadalmilag. És hát mi lehet jobb eszköz a hungarizálásra, mint az univerzális hungarikumplecsni hozzájuk csapása, még ha csak jelképesen is?

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Kérem a következőt!

  • Nagy István

Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.

Titkok, tengelicék

  • Dékei Kriszta

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Kaptafa

  • Kiss Annamária

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Pillanatnyi hatás

  • Rádai Andrea

A legtöbbször annyi történik, hogy egy vagy több ember áthalad valamilyen módon, valamilyen jelmezben a színpadon. Peter Brooktól tudjuk, hogy ez már elég a színházhoz, de most sokat hörögnek és táncolnak is a színészek a 33 álomban, néha meg fojtogatják és kibelezik egymást. Minden Bodó Viktor-produkcióban vannak agyeldobós jelenetek, de a rendező most mintha kifejezetten az úgynevezett „cool fun” esztétikának szentelte volna az egész előadást, ami tényleg elejétől a végéig téboly, agyrém, lázálom és káosz, és akkor még finom voltam.

Síkság

Magas labda, ha egy műsor, pláne egy podcast vagy YouTube-csatorna a világ idegesítő dolgaira reflektál. Nagyon hamar kiderül ugyanis, hogy minden idegesítő. És maga a műsor is villámgyorsan idegesítővé válik. A Márkó és Barna Síkideg az „új Index” legnépszerűbb, immár a harmadik évadot taposó audiovizuális produkciója a havi podcast-sikerlistákon általában a csúcs közelében tanyázik.

Egy banánköztársaság bukása

  • Ács Pál

Banánköztársaság – ezt a szót jobbára csak átvitt értelemben használjuk az eltorzult gazdasági-társadalmi berendezkedésű, nagyhatalmi érdekek hálójában vergődő országocskákra, alig gondolva azokra a kicsiny közép-amerikai államokra, amelyek tényleg szinte kizárólag a banánexportjukból tartják fenn magukat.

Ölniük kell

A szakértők szerint majdnem minden megyében tartanak illegális kutyaviadalokat, hiába lehet az ilyen szadista cselekményért akár három év börtönbüntetést is kiszabni. A bűnözők egy lépéssel a hatóságok előtt járnak.

Melyik út megyen itt Budára?

  • A szerk.

A magyar film újra régi fényében ragyog! Sőt, jobb mint valaha, veri a világot. Csak az nem teljesen eldöntött még, hogy ez a Vajna-korszak elmúltának köszönhető, vagy annak az egyelőre ismeretlen zseninek, aki leforgatta a Borkorcsolyát, ezt a gyönyörű, a magyar valóságot teljes mélységben és oly híven ábrázoló, mégis vidám és legyőzhetetlenül optimista, ráadásul alig 22 másodperces remekművet.

Készpénz és ígéret

  • A szerk.

„Ellenzéket is váltottunk. Leváltottuk a szocialista párton belül azokat, akik nem akartak változást, akik féltek az elszámoltatástól. Leváltottuk azokat, akik bizonytalankodtak, leváltottuk azokat, akik bármilyen szélsőséges magatartást hirdettek, akik üzleteltek a hatalommal, akiket meg lehetett venni, akiket meg lehetett zsarolni, meg lehetett fenyegetni” – mondta Márki-Zay Péter vasárnap esti győzelmi beszédében a budapesti Anker közben a lelkes publikum előtt.

„Néha, és csak kicsit”

Sikeres, keresett alkotó, aki az utóbbi években leginkább német nyelvterületen rendez előadásokat. Itthon Térey János Káli holtak című regényét vitte színre a Katonában. A magyar színházak helyzetéről, Téreyről, Trianonról, a belső csendről beszélgettünk, de szó esett a karrierépítéséről, az SZFE ügyéről és az AlkalMáté-sorozatról is.

Vezércsel és végjáték

  • Ripp Zoltán

Túl vagyunk a nagy csatán, Márki-Zay Péter megnyerte az előválasztás második fordulóját. Orbán kihívójának személyén múlhat a rendszer leváltásának esélye, vélik sokan, nyilván ettől szabadultak el az indulatok.