Rádió

Hungarikum-e az ember?

Maratoni migrációs sorozat a Kossuthon

Kritika

Ha, ne adj’ isten, valakit a cím vagy az alcím felcsigázna, és rögtön tekerne is a Kossuthra, ne tegye. A sorozat ugyanis épp most ért véget. Kétszáz részesre tervezték, január 22-én, a Magyar Kultúra Napján indult, és az év 221. reggelén, augusztus 9-én a félhetes hírek után el is hangzott a befejező rész.

Az Elindultam szép hazámból szériát az Agrárminisztérium és a Hungarikum Bizottság megbízásából készítette a rádió. A szellemi házigazda minden bizonnyal V. Németh Zsolt, a kiemelkedő nemzeti értékek felügyeletéért felelős miniszteri biztos volt, legalábbis ő ekként hivatkozott magára több alkalommal, a szerkesztő Gadácsi János, az állandó narrátor Reviczky Gábor volt. A téma pedig nem más, mint „a szülőföldjüket elhagyni kényszerülő legkiválóbb magyarok” rövid bemutatása; ahogy Gadácsi megfogalmazta a műsor indulásakor: olyan alakok felvonultatása, „akikről itthon nem biztos, hogy hallottunk, de ott, ahol élnek, nagyot alkottak, és jó hírünket vitték a világban”.

Bár a korszellem mintha mást diktálna, úgy tűnik, ha úgynevezett világra szóló sikerekről van szó, akkor máris nem olyan nagy gond, ha kitántorgók, expatok, migráncsok nevéhez fűződik a dolog. A lényeg az, hogy valamiképp hungarizálni lehessen a dicsőséget, úgy a magunkévá tenni, mintha bármi közünk is lenne hozzá úgy egyénileg, mint társadalmilag. És hát mi lehet jobb eszköz a hungarizálásra, mint az univerzális hungarikumplecsni hozzájuk csapása, még ha csak jelképesen is?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.