Hová tűnt a malaclopó?

Gondok vannak a Bartók Emlékházban kiállított hagyatékkal, több igazgató regnálása alatt is feszült volt a viszony a jogutód és az intézmény között. Idén nyáron pont kerülhet az ügy végére, de emiatt egyik fél sem lehet boldog, a zeneszerző tisztelői meg végképp nem.

Április 23-án kelt az a levél, amit néhány nappal később a Papageno zenei portál is lehozott, amelyben Bartók Béla hagyatékának örököse, Vásárhelyi Gábor bejelentette, hogy elszállíttatta a zeneszerző személyes tárgyait az azoknak sok esetben már négy évtizede otthont adó Bartók Emlékházból. Mint az írásból, illetve Farkas Zoltánnak, az emlékház igazgatójának ugyanott megjelent válaszleveléből kiderül, a legfrissebb konfliktus már hónapokkal korábban, egy januári penészészlelés alkalmával elkezdődött. De az elmúlt években az emlékház igazgatói mellett a jogutódnak komoly nézeteltérései adódtak már színházi és filmrendezőkkel, zenészekkel, táncegyüttesekkel, a zeneszerző életművének kutatóival is. Ha Bartók műveinek interpretációjáról volt szó, akkor rendre az autenticitás, ha pedig a tárgyi hagyatékról, akkor az állagmegőrzés kérdése volt a viták alapja.

A tiszta forrás

Az a hagyatékrész, amelyről az áprilisban nyilvánosságra került ügyben szó van, túlnyomórészt Bartóknak, illetve második feleségének, a Dittaként ismert Pásztory Edithnek a személyes használati tárgyaiból áll. Faragott székek, íróasztal, fonográf, fotel, egy úgynevezett malaclopó köpeny és számos hasonló, az egykori közös lakás berendezését képező tárgy tartozik ide. A Bartók házaspár és két gyerme­kük, ifjabb Bartók Béla és Bartók Péter 1932. április 20-án költözött be a Csalán úti villába (az épület történetéről lásd keretes írásunkat), és egészen 1940. október 12-ig, amíg el nem indultak a Déli pályaudvarról az Egyesült Államok felé, itt éltek. Bartók 1945. szeptember 26-án hunyt el New Yorkban, a Csalán úti ház volt tehát az utolsó magyarországi lakhelye.

A háború utáni időben meglehetősen hányatott sorsú épületet végül is a Fővárosi Tanács 1981-ben, a zeneszerző születésének 100. évfordulója alkalmából sajátította ki. Ifjabb Bartók Béla (Bartók első, Ziegler Mártával kötött házasságából született fia) ugyanekkor a korabeli értéken 2 millió forintos, a zeneművek jogdíjaiból befolyt összeget, illetve az általa őrzött tárgyi anyagot ajánlotta fel ingyenes letétként a villában létesítendő emlékház céljára. Ez a felemás megoldás a mai napig meghatározza a ház működését. 1981-ben ugyan az egész épületből emlékházat csináltak, de csak egyetlen szoba lett múzeumjellegű, az épület fennmaradó része az előadó-művészet terepe lett. Ifjabb Bartók Béla meglehetős keserűséggel vette tudomásul, hogy az évtizedek óta féltve őrzött családi tárgyaknak csak töredéke került a nagyközönség elé.