Rádió

Határtalan unalom

A Páneurópai Piknik évfordulója a Kossuthon

Interaktív

A Kossuth rádió ünnepi műsora a Páneurópai Piknik kerek évfordulójára készült. Augusztus 19-én épp harminc éve történt, hogy a magyar határt – még csak rövid időre – megnyitották a keletnémet menekültek előtt.

Szokás ezt a napot úgy emlegetni, mint a berlini fal leomlásához vezető folyamat első éles momentumát, de most a Kossuthon azt mondják: „nem csak egy tégla volt a falból”. Hát jó, nem csak, de akkor mi vagy mennyi? Erre várnánk a választ az elkövetkező percekben.

Az állami rádió egyébként szépen rákészült a dologra, Sopronból élőben közvetítettek, Náray Balázs száguldó riporterként loholt egyik helyszínről a másikra, miközben a budapesti stúdióban alig várta a szót a két elemzésre kész alkalmazott. A műsor címét, mondjuk, túlgondolták egy kicsit. Egészen pontosan a következő mondatszörny hangzott el az egyes blokkok között: „Piknik 30. Nem csak egy tégla volt a falból – 1989: a magyar határnyitás.” A közbülső rész lehet, hogy nem is cím, hanem egy virtuóz módon beékelt mottó, min­den­esetre úgy konferálták fel vele a műsort, hogy képtelenség volt eldönteni, az-e vagy sem.

Az adás központi eleme természetesen a két beszéd volt. Dögunalom mindkettő, igaz, másképp. Orbán öreguras udvariaskodása, mondjuk, megadta az alaphangot, aztán jött Sopron meg a hűség, történelmi lecke fiúknak és hölgyeknek. Közben európai egység így meg úgy, Kelet és Nyugat, „magunkfajta szabadságharcosok”, és az ilyen szövegírói truvájok a semmibe pattintva: „hittünk benne és újraegyesült, újraegyesült, mert hittünk benne”. Mármint Ajrópa, természetesen. Merkel beszédében legalább volt szó emberekről is, habár sok meglepetés az ő futamaiban sem akadt. De tény, hogy ő szóba hozta, harminc éve kik mit éltek át itt, és nem tett úgy, mintha Nagy Imrét is ő temette volna el.

A lényeg: lement a cucc rendben, indulhatott a két kocsioszlop be a városba istentiszteletre, aztán ebédelni. A rádióhallgatók ellenben nem mehettek sehová, mert csak ekkor jött a veleje, a szakértői értékelés. Akadt egy trükk is: egy szakértőt hívtak be a stúdióba, de kettő ült bent mégis. Az egyik Horváth Szilárd műsorvezető volt, a másik, a vendég, a magyar politikai elemzés Paganinije, Kiszelly Zoltán. Tőle azon nyomban megtudtunk két dolgot: egyrészt, hogy mindkét szónok a harminc évvel ezelőtti eseményekre utalt, másrészt, hogy mindkettejük számára fontos a német–magyar viszony. Ami annál is inkább megnyugtató, mivel a két ország vezetőiről van szó. Kész szerencse, hogy Horváth Szilárd éberebb volt, mint vendége, és rögtön megfogta a beszédek lényegét: Angela Merkel kezd visszatáncolni a Willkommenskulturból, és végre a magyar álláspontot látszik ő is lassan elfogadni. Hogy ezt honnan szedte, rejtély, jól hallhatóan Kiszelly is meghökkent rajta, pedig ő nem az a meghökkenős fajta.

Valamivel később bejelentkezett ismét Náray Balázs a helyszínről, ami ezúttal az istentisztelet után kiürült templom volt. Tőle azt tudtuk meg, hogy a szertartás német és magyar nyelven folyt. Nos, csakúgy, mint minden előtte és utána. Aztán megint egy kis elemzés következett, Kohl és Pozsgay fényezgetése, majd egy huszárvágással a lényeg Kiszellytől: Magyarországnak nem érdeke az eurózónához csatlakozni.

Nem moralizálni akarunk, nem is mondunk olyat, hogy a piknik emléke ennél többet érdemelne s a többi. Nem, a hallgató érdemelne ennél többet. Ez a határtalan semmitmondás egyszerűen méltatlan.

Piknik 30 – 1989: a magyar határnyitás, Kossuth rádió, augusztus 19.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.