Rádió

Különböző nyakhosszúságok

Zsidó műsor a Klubrádióban

Interaktív

„A majré jiddis szó, jelentése félelem. Szóval félelem, majré nélkül beszélgetünk arról, hogy milyen ma a közös életünk itt, vannak-e tabuk, elhallgatások, ki nem beszélt s így bizalmatlanságot, félelmet okozó ügyek.” Így magyarázza a Klubrádió viszonylag új műsorának, a Csak semmi majrénak a címét.

Elég jó alapnak tűnik ahhoz, hogy meg lehessen vele haladni a hagyományos vallási műsorok unásig ismert koreográfiáját, és majdnem sikerül is, de azért marad némi zavar az éterben.

A műsorvezető Rózsa Péter, a Klubrádió vezető hangja, főszerkesztő-helyettese, vagy fél tucat műsor házigazdája. Aki szereti karakteres orgánumát, itt is szeretni fogja, akinek olykor sok belőle, nos, az is örülni fog, hiszen a Csak semmi majré Rózsa kiegyensúlyozottabb produkciói közé tartozik. De ennek a kiegyensúlyozottságnak, ahogy mondani szokás, ára van. A műsorleírás a következőképpen folytatódik: „Nem, nem jó az egyes szám, hiszen ezek a közös ügyeink, mint ahogy a holokauszt sem az elpusztított zsidóknak és utódai[k]nak, hanem az egész magyar nemzetnek a tragédiája. Erről is beszélgetünk rabbikkal, történészekkel és szakértőkkel.” Itt azonban a többes szám nem jó, hiszen nem annyira rabbik beszélgetnek a Csak semmi majréban, mint inkább egy rabbi. A műsor adatlapján ugyan Rózsa szerepel egyetlen házigazdaként, de a takarásban mindig ott ül mellette Köves Slomó is, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezetője.

A műsor szerkezete egyébként a lehető legletisztultabb, faék egyszerűségűnek is mondhatnánk, habár maguk a beszélgetések azért jócskán eltávolodnak a faékszerűségtől. Ül két házi­gazda a hangszigetelt szobában, és mindig van velük egy harmadik ember is, akit erről-arról, jó esetben épp az illető szakterületéről kérdeznek. Úgy, hogy ez a szakterület valahol legyen átfedésben a műsor tematikus alapvetésével, a közös zsidó–magyar témák tárgyalásával is. Legutóbb Falus András immunológusprofesszor volt a vendég, akit a genetika és az epigenetika aktuális kérdéseiről faggattak, nagyjából azzal a kiindulóponttal, hogy létezik-e zsidó gén, illetve valóban továbbörökítheti-e egyik generáció az őt ért traumákat a következőnek. Dilettánsnak hatnak a kérdések, hiszen azok is, csak hát a genetika is kicsit olyan lett mára, mint a foci, van ebben az országban tízmillió szakértője, nem árt tehát az alapoktól kezdeni a téma kibeszélését. Falus ehhez remek partnernek bizonyul, minden kérdésre készségesen és türelmesen válaszol, finoman terelgeti a témát szakmailag érvényesebb mederbe, és még azon sem akad fenn, hogy az olykor túl lelkesnek bizonyuló Köves minden második mondatába közbevág.

Kiderül, nincsen zsidó gén, de lehet egyes népcsoportoknál olyan sajátosságokat felfedezni a génállományban, ami alapján be tudjuk őket azonosítani. Az azonban ebből még nem következik, hogy ennek determinisztikus hatása lehetne az egyes ember, pláne a közösség életére nézve. Mint Falus mondja, ez egy beláthatatlanul nagy mozaik, több mint három és fél milliárd sejt, kétméternyi DNS, hat fénynap az a mennyiség, amiről beszélni próbálunk. A professzor szép megfogalmazása szerint az emberiség biológiai írásbelisége még csak most kezdődött el.

Szó esik a homoszexualitásról, felmerül a fejlődés és az átalakulás fogalmainak különbözősége, kitérnek a beszélgetők a vallás és a tudomány viszonyára, elbeszélgetnek a zsiráfok különböző nyakhosszúságának okairól és következményeiről, sőt, még egy jó kis vicc is elhangzik a chełmi zsidókról, akik a vonat megjelenését próbálják elméletileg feldolgozni. Falus türelme csak egyszer fogy el, de persze akkor is a legudvariasabb módon. Angelina Jolie rákmeg­előző műtétjének kapcsán kel ki magából a tudós, és említ őrültséget, illetve kér számon felelősséget egy sokak által követett színésznőtől.

Nem lehet mást mondani, ez egy kifejezetten élvezetes és tanulságos beszélgetés volt. A műsorfolyam egészével kapcsolatban ugyanakkor még mindig ott van a gyanú, ha Köves Slomó nemcsak vendég, de állandó műsorvezető is, nem lesz-e egyoldalú a Csak semmi majré hosszabb távon? Tudjuk, a Klubrádió és az EMIH között szoros a kapcsolat, mást ne mondjunk, a rádió épületét az EMIH vásárolta meg korábban, és a csatornában is volt az egyháznak részesedése. Köves Slomó állandó résztvevőként valahol inkább ezt a rádióval szimbiózisban lévő EMIH-et képviseli inkább, s nem a magyar zsidó közösséget általában. Kérdés, hogy ez mennyire távolítja el a műsort eredeti célkitűzéseitől. Ezen azért lehet egy kicsit majrézni talán.

Csak semmi majré, Klubrádió, szeptember 5.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.