Legát Tibor

Szegedre fimfesztivállal köszöntött be a nyár.

1961. április 25-én Szeged külvárosában öt embert, köztük egy húsz hónapos csecsemőt gyilkoltak meg különös kegyetlenséggel. A gyilkos sem haragosa, sem ellensége nem volt az áldozatoknak, még csak nem is a haszonszerzés motiválta.

Nyolcvan éve kezdte meg működését az Országos Magyar Sajtókamara. Alapítását az az 1938-as törvény írta elő, amit első zsidótörvényként említenek a történelemkönyvek.

A Budapesttől alig több mint 100 kilométerre fekvő város nevét nem a termálfürdő vagy az itt található műemlékek tették nevezetessé az elmúlt években, hanem országgyűlési képviselője, akit a megnyilvánulásai miatt többször is lemondásra szólítottak fel. Pócs János hatalma mégis megingathatatlannak látszik. A város fejlődése töretlen – legalábbis a helyi sajtó szerint.

Brutális bűnűgy 1961-ből. 18+-os történet!

Hát még ha aláírást gyűjtenek!

Huszonkét év után jelentkezik új lemezzel a Balaton, a sajátok mellett Hungária-, Spions-, Illés-, Késmárky Marika- és Cseh Tamás-feldolgozások vannak rajta. Meg egy ma is aktuális Petőfi-vers.

Interjú jelenről és múltról, illetve a nagy sikerű Aréna-koncert előzményeiről.

Pár hete a köztévé egyik adásában a homoszexuálisok „gyógyítása” volt téma: a műsor szereplői szerint van erre megoldás. Az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének tudományos tanácsadóját arról kérdeztük, hogy komolyan lehet-e venni az efféle megnyilvánulásokat.

Tavaly ünnepelte 50. születésnapját, zenekara, az Üllői Úti Fuck pedig 30 éves lett.

A Kossuth-díjas énekessel az Aréna-koncertjéről és a politikus albumokról is beszélgettünk. Ízelítő a csütörtöki Narancs nagyinterjújából.

„Zeneakadémiai osztálytársammal, ifj. Kurtág Györggyel baráti kapcsolatom alakult ki. Sokat jártam hozzájuk, a papája tanított is, s tulajdonképpen rajtuk keresztül ismertem meg azt a művésztársaságot, ami szembement a hivatalos kultúrával, és egy teljesen más értékrendet képviselt, mint amiről addig tudtam” – mesélte tíz évvel ezelőtt egy interjúban, és ezzel akaratlanul is különleges fénnyel vonta be azt az időszakot – a hetvenes évek közepét –, amelyet a többség langyosnak, szürkének és izgalommentesnek tart.