Az alkotás és a kutatás szabadságának minden állami korlátozását elutasítjuk

Sorköz

Csütörtökön kezdődik a XV. Szépíró Fesztivál a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Czinki Ferenc alelnököt kérdeztük.

Magyar Narancs: Mit kell tudni a Szépíró Fesztiválról?

Czinki Ferenc: Minden évben igyekszünk legalább egy, de inkább két fesztivált rendezni. A december 12-13-i esemény a második 2019-ben, egyúttal arra is remek alkalom, hogy találkozzunk, beszélgessünk egymással, és lezárjuk az idei év munkáját.

MN: Mitől különleges a mostani fesztivál?

CF: Az elmúlt másfél évben azon voltunk, hogy a nemzetközi kapcsolatokra is fókuszáljunk, a társaság minél több pályázatban, projektben vegyen részt. Ennek nyomán rendeztük meg ősszel a balti költők fesztiválját, a Baltic Poetry-t, és úgy döntöttünk, hogy az év végi eseményen is lesz nemzetközi nap: december 12-én Az Egymás mellett élés vs szomszédság a kelet-közép-európai irodalmi életben című programon mások mellett Iskra Geshoka macedón költő, és Igor Coko szerb fotográfus is bemutatkozik.

A program apropója, hogy a macedón és a szerb partnerekkel vettünk részt az Alianz Kulturstiftung  Neighbors elnevezésű kultúratámogató pályázatán, amit kifejezetten a nemzetközi kapcsolatok bővítésére írtak ki. De aznap rendezünk egy műfordítói kerekasztal-beszélgetést is Kisnyelvek a nagyvilágban? címmel, illetve bemutatkozik nemrég alakult nagyváradi Szépíró Kör a Várad folyóirat lapbemutató műsorával. Hangsúlyoznám, hogy utóbbi időszakban nagyon sok energiát fordítottunk, hogy országszerte és határon túl is ilyen körök alakuljanak.

MN: Mi lesz a második nap?

CF: Először a mesehős-sorsokat gondolja tovább Karafiáth Orsolya, Kerékgyártó István és Darvasi László, majd Spiró György önálló humoreszkjét mutatja be, de lesznek felolvasások (Csutak Gabi, Kiss Noémi, Bajtai András, Garaczi László és Hartay Csaba), Ujj Zsuzsi pedig Darvas Kristóffal lép fel.

Ujj Zsuzsi és Darvas Kristóf /Kisüzem, 2019 02

null

MN: Tegnap viszont egész más fellépés volt a Madách téren. Mi a Szépírók Társaságának álláspontja az azóta már finomított kulturális törvényjavaslattal kapcsolatban?

CF: Hétfőn adtunk ki egy közleményt a kultúrpolitikai törvénytervezettel kapcsolatban, amelyben az alkotás és a kutatás szabadságának minden állami korlátozását elutasítjuk, de azt mi sem tudjuk, hogy a hétfői tüntetésnek, illetve a törvény elleni egyéb tiltakozásoknak milyen eredménye lesz. A jelenlegi kultúrpolitika rengeteg üggyel bombázza a közvéleményt, és rengeteg ügyben történnek megmozdulások, megszólalások, aláírásgyűjtések. Mi általában a tagságra hagyjuk, hogy milyen egyéni véleményeket vállalnak, és csak olyan pillanatokban szólalunk meg a társaság nevében, ha az a teljes magyar kultúrpolitikát érinti. Úgy véljük, hogy a mostani törvénymódosítás mindenképp ilyen.

false

 

Fotó: Legát Tibor

MN: Ez az oka annak is, hogy amikor a Petőfi Irodalmi Múzeum élén megtörtént vezetőváltás, a Szépírók Társasága szervezetként nem tiltakozott? Sőt a mostani fesztivál helyszíne is a PIM.

CF: Amikor szakmai pletykaként Takaró Mihály neve felmerült, akkor az irodalmi életből elsők között tiltakoztunk, viszont onnantól kezdve, hogy a jelenlegi igazgató pályázata beérkezett és ezt kinevezése követte, mi maradéktalanul betartjuk a demokrácia játékszabályait. Tehát ha egy intézmény élére új vezetőt neveznek ki, akkor felvesszük vele a kapcsolatot, és a párbeszédre törekszünk.

A PIM-et a magyar irodalom mindenkori otthonának tartjuk – és ez teljesen független a igazgató személyétől. Ennél fontosabb, hogy szolidárisak legyünk az irodalmi hagyományainkkal, az értékekkel, amelyek ott vannak, nem beszélve azokról a szakemberekről, akik a múzeum dolgozói, és nagyban segítik a munkákat. Kíváncsian várjuk, hogy jövőre mi történik, amikor aktívabb lesz az új igazgató, és kibontja az elképzeléseit. Az biztos, hogy ha olyan jelenséget látunk, ami ami a demokráciával, a demokratikus értékekkel nem egyeztethető össze, akkor mindenképp hallatjuk a hangunkat.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.