Schillinger Andrea

Hogy Horvátország közútjain - mondjuk, bármelyik határátkelőtől a tengerpartig - gyakorlatilag összefüggő a kocsisor, arról naponta jönnek ez idő tájt hírek, de talán akkor sem árulunk el különösebb újdonságot, ha hasonlókat közlünk Prágáról. A turisták által preferált Vencel tér-"városi tér-Károly híd-Vár gyalogos viszonylat a szezon eleje óta többé-kevésbé mozdulatlannak mondható, meg nem erősített híresztelések szerint egy német turistacsoport a mondott Vencel térről indulva előbb érte el a nyugdíjkorhatárt, mint a Károly hidat.

A múlt pénteken (március 7-én) beiktatták a Cseh Köztársaság új (február 28-án megválasztott) államelnökét, Václav Klaust. A január 5. óta kínosan hosszúra nyúlt, háromfordulós, kilencmenetes elnökválasztási procedúra finoman szólva is felemás helyzetbe hozta az országot. Mostantól van egy minimális többségben (101 vs. 99) működő baloldali kormány és egy középerős jobboldali államfő. Ilyetén módon a pillanatnyi helyzetet is legalább kétféleképpen értékelik Csehországban. Akik az új elnök szempontjából vizsgálódnak, azt mondják: ez a kezdet vége, a kormány felől nézvést ugyanez a vég kezdetének tűnik.

Vasárnap este 8-kor a cseh közszolgálati televízió leadta (a már pénteken felvett) utolsó nyilvános beszédét, mely rövid volt (alig 5 perc) és visszafogott, aztán már csak pár órát kellett várni, hogy éjfélkor lejárjon a mandátuma Kelet-Közép-Európa hazájában és világszerte leginkább elismert rendszerváltó államférfijának. Václav Havel távozása méltóságteljes volt, ám távolról sem eseménytelen. Az elmúlt egy hét sűrű programja ráadásul pont olyan volt, mint amit a cseh filmművészet fénykorának, az új hullámnak valamelyik groteszk iránt elkötelezett fenoménja is mozira álmodhatott volna: szeretetteljes és szórakoztató.

Emlékeznek Emír Kusturica Underground című filmjére? Amikor a belgrádi állatkertet bombázták. Vagy hogy ilyen messze ne menjünk, a mindenkori dunai árvizek gemenci beszámolóira. Pusztulás és védtelenség mindenütt. Jöjjön bármilyen kataklizma, az állatok is megadják az árát. Ingó és ingatlan javaik vesztése nem fáj rajtuk kívül senkinek, csak akkor jár nekik némi figyelem (mint suta sóhaj: jaj, szegénykék), ha elpusztulnak, ha sokan, ha minél többen pusztulnak el. A moldvai árvíz során néhány óra alatt 750 madarat, 150 hüllőt és száz emlőst kellett a prágai állatkert lakói közül evakuálni. Megfulladt egy gorilla és két libériai víziló. Meg kellett ölni egy elefántot, egy vízilovat, egy oroszlánt és egy medvét. A fókák menekülőre fogták.

Két héttel ezelőtti számunkban jelentős teret szenteltünk a magyar áruk hazai és EU-beli kalandozásainak (Magyar áruk, magyar ízek: Puszi, Fincsi és Denis, a komisz, Magyar Narancs, 2002. augusztus 1.), nos korántsem érdemtelenül, hiszen a kérdéskör a csatlakozási előkészületek végóráiban régiószerte a közérdeklődés homlokterében áll.

Volt vidám kampány, rendben lezajlott a képviselőházi választás, némi halk meglepetéssel fűszerezve (föltörtek azok az áldott, derék, jóravaló őskomcsik, mint a talajvíz), viszonylag mérsékelt tökölődés után megalakult az új kormány is, a tudósító éppen megülni készült babérjain, amikor a múlt héten Václav Havel elnök, éppenséggel hazafelé a Honvéd Kórházból, ahol soros hörghurutját kezelték sikerrel, olyat talált szólni, hogy az ENSZ 57. közgyűlésének elnöke mondjon le. Nem szép dolog ez egy kis közép-európai állam elnökétől, de mit csináljunk: Havel most sem a levegőbe beszélt. Tovább színezi a dolgot, hogy a megszólított férfi nem más, mint Jan Kavan, a frissen távozott Zeman-kabinet kalandos emlékű külügyminisztere.

Régi jó emberünk, Václav Havel, a Cseh Köztársaság elnöke (hétfőn este) beiktatta országa új, Vladimír Spidla vezette (őt már pénteken kinevezte) koalíciós, balközépnek mondott kormányát. A Hradzsinban megtartott ünnepi aktuson minden érintett roppant bizakodónak tűnt, hiszen az előző négyévi kisebbségi kormányzást íme, most többségi váltja föl. Nem is akármilyen: 101:99 arányú.

Hogy Hernádi Judit milyen belpolitikai elemző, arról hétről hétre meg lehet győződni a Heti hetesből. Ám, hogy külpolitikai analízisei tévedhetetlenek

Holnap (június 14-én, 12-22 óráig) és holnapután (június 15-én, 8-14 óráig) tartják Csehországban a képviselőházi választást. Szemben például a hazai gyakorlattal, a voksolás egyfordulós és tisztán listás. Így körülbelül szombat éjfélre lesz világossá, milyen összetételű parlament irányítja majd az országot a következő, négyéves ciklusban.

Magyarországon immár bizonyosan véget értek a választási csaták, ám elvonási tüneteink kezeléséért elég a "szomszédba" menni: Csehországban június közepén (14-15., péntek-szombat) parlamenti (alsóházi) választásokat tartanak, s a közeles időpont miatt nyilvánvaló: barátaink szügyig járnak a kampányban, amely, ha lehetséges, minden eddiginél kalandosabb.

"Jártam a korszak legnagyobb hőseivel együtt diadalútjaikon, s futottam futó betyárokkal együtt úttalan pusztákon, mocsarak, erdők sűrűjében; ott voltam Bécs város és Budapest ostrománál, a bombatűz közepett, s a feldúlt Komárom romjai közt. S láttam a világot fejemre szakadni Világosnál; ...volt a nyakamon kötélhurok és érdemrend-szalag; megdobáltak koszorúval és sárral; hallottam magamat hivatni írókirálynak és Kossuth-kutyának; huszonhárom esztendős koromban egy év alatt csináltam forradalmat, háborúba mentem és megházasodtam; - egyiket sem bántam meg" - idézi tudós és őszintén elfogult, helyi (rév-komáromi) méltatója, Szénássy Zoltán, akinek Jókai nyomában című kötete az író születésének 175. évfordulójára jelent meg, a város láthatóan fontosnak érzett ünnepléshalmaza részeként. Mit is tehetnénk hozzá? Sok mindent, de nem szándékunk szólni most a sokfelé ünnepelt és sokfelől vitatott, ám kétségtelenül nagy jelentőségű író élete és művei tárgyában, mi ezúttal a megemlékezésre voltunk kíváncsiak.

Született július 14-én, 1939-ben; köszöni, prímán tartja magát, hatalmas koncerttel ünnepel a legnagyobb prágai sportcsarnokban. Magyarországon dalait kevéssé ismerjük (tán csak az egy szem Lady Carnevalt), személyét annál inkább. Karel Gott, a híres énekes egy furcsa kor egyedülálló szimbóluma. Furcsa kor, furcsa vidék, ahol minden másképpen volt, ahol gyorsabban használódtak az emberek, s lassabban múltak az évek, ahol csehszlovákul szólt a rock ´n´ roll. A mi korunk és a mi lakóhelyünk, alighanem csupán a tehetségén múlott, hogy nem Korda Györgyből lett ily kínosan sokatmondó ikon.