Baloldali győzelem Csehországban: Vörös lobogók alatt Európába

  • Schillinger Andrea
  • 2002. június 20.

Külpol

Hogy Hernádi Judit milyen belpolitikai elemző, arról hétről hétre meg lehet győződni a Heti hetesből. Ám, hogy külpolitikai analízisei tévedhetetlenek

Hogy Hernádi Judit milyen belpolitikai elemző, arról hétről hétre meg lehet győződni a Heti hetesből. Ám, hogy külpolitikai analízisei tévedhetetlenek

és különösen időtállóak, azt a hétvégi csehországi választások fényesen bizonyították. Volt neki egy felejthetetlen, zöld otthonkában előadott monológja, Bujtor István húsz évvel ezelőtti Pogány Madonna című dolgozatában, mely így hangzott: "Csináljanak azt, amit akarnak! Velem is."Nos, a szavazásra jogosult cseh állampolgárok 42 százaléka vélekedett szó szerint ekként a most lezajlott törvényhozási választáson, s ez bízvást nevezhető érdektelenségi rekordnak. Ám azt is nyugodt szívvel jelenthetjük ki: távolról sem ez volt az egyetlen világra szóló érdekessége a mögöttünk hagyott összecsapásnak.

A múlt heti meteorológiai jelentések, dacolva a kitartó kánikulával, esőt jósoltak a választások idejére, s ennek persze megvolt a jó oka. Mértékadó elemzők azt várták ugyanis, hogy jó idő esetén bizonyosan a béka altestének környékén lesz a szavazási kedv, mert a cseh az olyan, hogy ha süt a nap, a világért ki nem mozdulna a chalupájából, chatájából (hétvégi ház, nyaraló). Hogy egy klasszikust is e vélekedés mögé soroljunk, ki ne emlékezne otthon is Bohumil Hrabal Hóvirágünnepének vissza-visszatérő vicces graffitijére: "zahrádkári pro Kersko", márhogy a "kiskerttulajdonosok Kerskóért" törik magukat inkább, mint a parlamentáris demokráciáért (igaz, hol volt annak akár még a lehetősége is akkor).

Mindezzel együtt a választások utáni értékelések illedelmesen és egyöntetűen tragikus léptékű szavazói apátiáról szólnak; a csehek látványos undorától mindavval szemben, ami politikának nevezhető.

Tény, ami tény, ezzel a 42 százalékkal

toronymagasan lehetett volna nyerni

ezen a választáson. S ha ehhez még hozzávesszük, hogy a leadott szavazatok 12,55 százaléka ment el az eleve reménytelen pártokra, tehát olyan, sok esetben extrémnek nevezhető formációkra, amelyekről szavazóik is, kiagyalóik is pontosan tudhatták, hogy a törvényhozás közelébe sem kerülhetnek, a helyzet több mint elgondolkodtató, inkább tragikomikus. ´k ketten, a nem szavazók jelöltjei és a parlamentbe be sem jutók akár decens (kormányzáshoz mindenképpen elegendő 54,55 százalékos) többséget is alkothatnának.

Ez persze lehetetlenség, csupán játék a számokkal, de ha visszagondolunk az első, 1990-es (akkor még természetesen szövetségi, cseh + szlovák) szabad választások részvételi arányára (96,79 százalék), akkor beláthatjuk: korántsem légből kapott ez a játszadozás. Pusztán a történelmi tisztánlátás végett, a romlás stációi: 1992: 85,08 százalék; 1996: 76,41 százalék; 1998: 74,03 százalék; 2002: 58 százalék - mi jöhet ezután?

Ám akik végül is dacolva a verőfénnyel, mégis elmentek szavazni (persze a meteorológusok se a levegőbe beszéltek: az urnazárás utáni percekben elkezett szakadni az eső, s ömlik most is), nos, ők sem tanúsítottak sokkal nagyobb tiszteletet a fennálló berendezkedés iránt.

Mindenki vesztett

ugyanis - inkább többé, mint kevésbé -, még a győztesek is, egy, csak egy legény volt a gáton, mindenkinek a szíve joga eldönteni, hogy rájuk viszont mennyire érdemes büszkének lenniük a cseheknek. Kezdjük akkor a közepin: 18,51 százalékot ért el, s ezzel a 200 tagú alsóházban 41 mandátumot szerzett Cseh és Morvaország Kommunista Pártja (KSCM), az ős-, a vér-, a megveszekedett komcsik. Václav Havel országában. Ez azért hír, alighanem.

Sorjában ez úgy néz ki, hogy a kétezerkettes választásokat a négy éve kormányzó erő, a demokratikus utódpártnak tekinthető Szociáldemokrata Párt (CSSD) nyerte, a szavazatok 30,2 százalékával, ami 70 törvényhozási helyet jelent.

"Második helyen végzett" a Polgári Demokrata Párt (ODS), Klaus pártja (24,47 százalék; 58 mandátum).

Bronzérmesek a mondott komcsik, s mögöttük a parlamentbe futott még a voltaképpen jobboldalinak, megengedőbben jobboldali + liberálisnak nevezhető Koalíció (melyet a Szabadság Unió - Demokratikus Unió és a Kereszténydemokrata Unió - Cseh Néppárt tölt föl: 14,27 százalék; 31 hely).

Maga az eredmény máris többet mond az eddig leírtaknál, ha összevetjük a négy évvel ezelőtti voksolás eredményével. Mely szerint a győztes szociáldemokraták (Zemanék, akik már Spidláék) 4 mandátumot veszítettek az előző voksoláshoz képest, Klausék 5-öt, a Koalíció (akkor még külön indultak) 8-at. Ez annyi, mint 17. Ezt a 17 mandátumot most az őskomcsik mind besöpörték, könyörtelenül.

Bár a magyarországi analógiák sohasem pontosak, ezt a nyertes alakulatot Thürmeréktől kicsit balra lehetne elhelyezni, mintha Antoniewicz Roland és Ribánszky Róbert pártja dáridózna húsz százalék körül a Kossuth téren (örökös tiszteletbeli elnök: Grósz Károly). S ettől persze most jócskán meg vannak rendülve az elemzők éppúgy, mint a buli közvetlen érintettjei, a politikusok. Tizennyolc százalékot vállrándítással elintézni, mely hozzáállás az őskomcsikkal szemben eleddig úgyszólván bevett gyakorlat volt, immár egyre inkább felelőtlenségnek tűnik.

Ilyetén módon az eredmény, akárhogy is szépítené bárki, a világszerte harcos antikommunizmusáról híres államelnök,

Václav Havel súlyos veresége

A választás után rendszerint fölgyorsulnak az események Prágában. Most is így történt. Havel elnök (mint négy éve) már a szavazás másnapján magához kérette a parlamentbe került pártok vezetőit, mondhatni erősorrendben, persze az őskomcsik kivételével, mert ő azokkal szóba nem áll. Sőt, a számára lesújtó eredmény ismeretében azt is sietett leszögezni, hogy ha a kormányalakítással megbízott személy (Spidla, erről lejjebb) netán bevenné a kormányba őket, rögtön megvétózza a döntést, s azonmód másnak ad kormányalakítási megbízást. Erre megvan a joga. Hétfő délután, a vasárnapi egy-egy órás elnöki egyeztetés alapján Václav Havel megbízta a győztes CSSD vezetőjét,

Vladimír Spidlát a kormányalakítással

Mint tette ezt négy évvel ezelőtt, csak akkor még Milos Zeman volt a szociáldemokrata főnök, akiről már leírtuk, hogy miniszterelnöki mandátuma lejártával nyugdíjba megy.

A helyzet alig változott, ha lehetséges, Spidla még nehezebb helyzetben van, mint annak idején Zeman. Annál is inkább, mert a reménybeli miniszterelnök a választási kampány során kérlelhetetlen konkrétsággal képviselte szándékait, aminek egyébként nagy valószínűséggel a sikerét is köszönheti. Nos, eszerint a leköszönő szocdem kormány távozásával az ún. "ellenzéki szerződés" a történelem szemétdombjára kerül, soha többé ne halljon felőle. (Zeman kisebbségi kormányt vezetett, a második legnagyobb parlamenti párt, Klausék támogatásával). Ami ebből elsősorban következik és Spidla eddig folyamatosan hangoztatta is: a másik dolog, amiről szó sem lehet, az a nagykoalíció (akkor lássa Klaust, amikor a háta közepét). E karakteres kiállása a miniszterelnöki tévéviták (volt minden csatornán, különösebb előzetes huzavonák nélkül) során is jól fialt neki. Mind az elemzők, mind a közvélemény szerint: lenyomta Klaust, mint a bélyeget, többször egymás után. O. K., idáig ez világos.

Az sem sokkal bonyolultabb, hogy a kommunistákkal szóba sem áll, hiszen Havel vétófenyegetésén túl erre a pártja bohumini kongresszusán hozott határozata is kötelezi. Ez nagyon szépen hangzik, ugyanakkor az egy igenis lehetséges szempont, amire pár merészebb elemző figyelmeztet.

Tudniillik egy demokratikus választás után a szavazók majd húsz százalékának kinyilvánított akaratát meddig lehet vajon semmibe venni. Négy választási régióban például a KSCM simán megverte az ODS-t, sőt ha szélesebbet merítünk, Morvaországban a komcsik legyőzték Klausékat. És azt sem istenkísértés állítani, hogy a szavazók szocdem-kommunista összeborulást látnának szívesen.

Ám Spidla valóban nem ezt akarja. Már a kampányban egészen világossá tette: a liberális-kereszténydemokrata Koalícióval akar együtt kormányozni. Ami azt illeti, ezt éppenséggel megteheti, de borítékolható: nem lesz benne sok köszönet. Megint számolni kell: a szocdemeknek 70, a Koalíciónak 31 mandátuma van. Ez 101 képviselői hely, ami éppen hogy többség.

Egyfős kormánytöbbség,

s ez gyakorlatilag vicc. Vicc azért, mert botorság lehet arra gondolni, hogy esetleg a kommunisták majd hajlandóak lesznek támogatni egy ilyen kormányt. Ki nem állhatják azok a Koalíció nevű formátum egyik elemét sem. A Szabadság Unió (US) deklaráltan antikommunista társaság. A kereszténydemokratákról meg a komancsoknak rossz a véleményük: "a szudétanémetek, a katolikus egyház és a nemesség szekértolói, akik milliárdos vagyontól igyekeznek megfosztani az országot".

Kétségtelenül nagyon rosszul jött Spidlának a Koalíció katasztrofális választási szereplése. (Egyes elemzők odáig mennek, hogy nemcsak a Koalíciónak, de az egész, Havel egykori harcostársai által pont Klaus ellen gründolt Unie Svobodynak perceken belül vége lesz, mint a botnak. Ez a télen távozó Havel másik nagy bukása ezen a választáson.)

A kudarc váratlan, de egy darabig lehet úgy tenni, mintha meg sem történt volna: végtére 101 szavazattal föláll a kormány. Spidla vasárnapi, hétfői nyilatkozatai még hitet tettek e szövetség mellett: "először a Koalícióval ülök le tárgyalni", de óvatosan már megfogalmazott egy másik lehetőséget is, miszerint ismét kisebbségi szocdem kormány alakulna, mindenféle ellenzéki paktum nélkül. A dolog - Spidla szerint - roppant egyszerű: "Olyan értelmes javaslatokat teszünk, amiket az értelmes képviselők megszavaznak." Hát persze, ez így megy. Anélkül, hogy e gondolatkísérletet minősíteni akarnánk, el kell fojtanunk egy halk kuncogást.

A magát teljesen - és tegyük hozzá: méltán - győztesnek érző kommunista nacsalnyik, Grebenícek azonban világossá tette, a Politikai foglyok utcájában lévő székházukban (Ulice politickych veznuű - ez milyen!), egy vörös pezsgővel dugig töltött hűtőszekrény (vö. frizsiderszocializmus) előtt, hogy ő bizony senkit sem támogat. ´ kormányzati szerepet, hatalmat akar, erre hatalmazták föl a szavazói. Mit is tehetne ez a derék férfi a népakarattal szemben? Mint mondja: ad gondolkodási időt Spidlának.

Tény, hogy a választási matematika (szocdem + ODS: 128 mandátum, kényelmes többség; szocdem + komcsik: 111 mandátum, nyugodt többség) nagymértékben látszik ellentmondani a leendő miniszterelnök nagyszabású terveinek.

A Koalícióval szövetségben megalakítandó kormánynak ugyanakkor nem csak a külső nehézségei nyilvánvalóak. Belül is adódnak problémák számosak, hiszen Václav Klaus egyöntetű utálata közös platformnak még éppenséggel megjárja, de

kormányprogramnak karcsú

Karcsú, mert csak első felindulásból annyi eltérés rángatható elő a két alakulat programja közt, hogy az már több mint elég.

A szocdemek a gyermeknevelési segélyezést alanyi jogon képzelik, a Koalíció csak a rászorulóknak adna. A nyugdíjreformot a Koalíció úgy képzeli, hogy mindenkinek kötelező legyen a nyugdíj-előtakarékosság, és mindenki akkor mehessen nyugdíjba, amikor jólesik, a szocdemeknek ebből semmi se vállalható. A szocdemek egy lakbérrendezés során szabályozni, maximálni akarják a lakbéreket, a Koalíció fölszabadítaná a lakbéreket, hogy végre működő lakáspiac alakujon ki. És ami kiemelten fontos kampánytéma volt: a Koalíció csökkenteni akarja az adókat (különösen az alkalmazottakét és vállalkozókét), a szocdemek emelni vágyják, viszont szelektálnák a szétosztást. A Koalíció nyitott felsőoktatást akar, ez a tandíjjal egyenlő, a szocdemek szerint: még mit nem. S így tovább.

Ezeken a nézeteltéréseken persze túl lehet lépni, de kérdés, hogy érdemes-e.

Az egyfős többség miatt. Amit ráadásul némileg árnyal az is, hogy az valójában mínusz egyet jelent, a koalíciós listáról ugyanis, hogy, hogy nem, két, magát függetlenként deklaráló képviselő is bejutott az alsó házba.

Egy evangélikus pap és egy színésznő.

Egy sima, egy fordított.

Úgyhogy - hogy is kell ezt mondani - még minden lehetséges. Csodák várnak Csehországra!

Schillinger Andrea

(Brno)

Vladimír Spidla

- 1951. április 22-én született Prágában

- történelmet és őstörténetet tanult

a Károly Egyetem bölcsészkarán

- mint gyári munkás, díszletrakodó

és archeológus dolgozott

- alapító tagja a Polgári Fórumnak

- alapító tagja a dél-csehországi

szocdem pártnak

- a Jindrihuűv Hradec-i munkaügyi hivatal

igazgatója

- 1996-tól parlamenti képviselő

- 1997-től a CSSD elnökhelyettese,

2001-től elnöke

- a Zeman-kormány szociális és munkaügyi

minisztere, miniszterelnök-helyettes

- kétszer nősült, az első házasságából két fia,

a másodikból egy fia és egy lánya született

- még csak a KISZ-nek sem volt soha tagja

Figyelmébe ajánljuk

A kávékapszula környezettudatos szemmel

  • Fizetett tartalom

A kávékapszula rendkívüli népszerűsége világszerte kétségtelen, ám a kényelmes és gyors kávézás mögött rejlő környezeti, gazdasági és társadalmi kérdések kevésbé kerülnek reflektorfénybe. Az alábbi írásunkban ezeket a fontos aspektusokat vizsgáljuk meg, hogy egy átfogó képet kapjunk a modern kávéfogyasztás egyik legmeghatározóbb trendjéről.

6 téma, ami ma már egyre kevésbé számít tabunak

  • Fizetett tartalom

A társadalom folyamatosan változik: átalakul, hogy milyen eszközöket használunk, hogy milyen elfoglaltságaink vannak a mindennapokban, hogy milyen tempóban éljük az életünket – és persze az is, hogy milyen témákat beszélünk meg nyíltan. Kétségtelen, hogy embere – és persze kultúrája – válogatja, mi számít tabunak és mi nem, de általánosságban azt láthatjuk, hogy a világ soha nem volt annyira nyitott és szabadelvű, mint ma.

Így válasszunk széket ülőmunkához

  • Fizetett tartalom

Az ülőmunka ugyan kényelmesnek tűnhet, viszont óriási terhet róhat az ízületeinkre és izmainkra is. Éppen ezért ajánlott egy valóban komfortos szék mellett dönteni, hogy még az igazán hosszú munkaórák után se fájjon a gerincünk vagy a derekunk. Hogyan érdemes széket választani az igényeinkhez mérten? Mutatjuk a pontos válaszokat!