Választás Csehországban: Mindenki egy ellen

szerző
Schillinger Andrea
publikálva
2002/24. (06. 13.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Holnap (június 14-én, 12-22 óráig) és holnapután (június 15-én, 8-14 óráig) tartják Csehországban a képviselőházi választást. Szemben például a hazai gyakorlattal, a voksolás egyfordulós és tisztán listás. Így körülbelül szombat éjfélre lesz világossá, milyen összetételű parlament irányítja majd az országot a következő, négyéves ciklusban.

Holnap (június 14-én, 12-22 óráig) és holnapután (június 15-én, 8-14 óráig) tartják Csehországban a képviselőházi választást. Szemben például a hazai gyakorlattal, a voksolás egyfordulós és tisztán listás. Így körülbelül szombat éjfélre lesz világossá, milyen összetételű parlament irányítja majd az országot a következő, négyéves ciklusban.

Legutóbbi bejelentkezésünk (Velünk jön a törvény, Magyar Narancs, 2002. május 23.)

óta a kampány látványosan élesedett, a pártok bevetették utolsó tartalékaikat is.Ott hagytuk el, hogy nagy valószínűséggel négypárti parlament lesz, és a bánat tudja, milyen kormány. Azóta nyilvánosságra hozták az utolsó közvélemény-kutatási adatokat, melyek némileg módosítani látszanak az eddigi várakozásokat. Íme (zárójelben az emelkedési, illetve csökkenési tendenciák és a május közepén mért százalékok):

CSSD, szociáldemokraták, miszerint a kormányzó Zemanék, újabban Spidláék: 24,3% (Ý; 22,6%); ODS, Polgári Demokraták, Klausék: 21,2% (ß; 23,7%); US + KDU-CSL- koalíció: 17,12% (Ý; 16,1%); KSCM, őskomcsik: 13,2 (ß; 14,3%).

Belőlük áll tehát minden valószínűség szerint a következő alsóház. Ám nem teljesen érdektelen megemlítenünk néhány alsókutyát is, hiszen - tetszik, nem tetszik - a választásokat Csehországban is pénzre játsszák. Nem is kicsire, ugyanis a most záruló ciklushoz képest csinosan

emelkedtek a tétek

Köztünk szólva, a duplájára! Mert az úgy volt, hogy egy párt 3% fölött kapott állami támogatást, szavazónként fillérre 90 KC-t, valamint évente 3 milliót a párt működtetésére, mely utóbbi összeg a 3% fölötti minden egyes tizedszázalékért 100 ezer KC-val nőtt. Mostantól viszont 1,5%-tól dől a lé, szavazatonként 100 KC, az 1,5%-ért (cca. 80 ezer szavazat) 6 millió korona, minden további tizedszázalékért pedig 200 ezer. (1 KC = 8,33 HUF, a Nyugai pályaudvaron.)

Így meg kell emlékeznünk a megélhetési státusra némi eséllyel pályázókról is: 2,8 százalékon állnak a Zöldek (1998-ban 1,12-t szereztek); a Sládek-féle Republikánusok (tényleg ez a nevük, alkoholisták és fasiszták kis létszámú gyűjtőpártja) 1,7 százalékkal remélik, hogy leesik valami (nem fog, 1998-ban 3,9 percentjük volt); Független Jelöltek Társasága, afféle lokális heródesek, 2000-ben alakultak: 1,6%; és az elnyűhetetlen nyugdíjasok 1,5% (1998: 3,06%). Ennyi.

A biztos megélhetés iránti, voltaképpen érthető igyekezeten túl még egy, azaz egyetlenegy dologról szól ez az idei nekiveselkedés.

Ez pedig nem más, mint

Václav Klaus személye

Az előttünk álló hétvége megmutatja, kérnek-e még e tájon Törpapából, vagy mehet isten hírivel. Lassan, de biztosan erre az egy problematikumra hegyeződött ki a 2002-es cseh választási kampány. Ez van, minden más csak cirkusz, kötelező gyakorlat.

Ha nagyvonalúan akarnánk öszszegezni a politikai szándékokat és irányultságokat, oda lyukadnánk ki, hogy a derék államférfit, az alsóház leköszönő elnökét saját párthívein kívül mindenki, de mindenki utálja, mint a vizezett sört. Ez persze elsősorban Klaus mester számára nem jelent semmiféle újdonságot, de mi is emlegettük már négy évvel ezelőtt, nota bene: az előző választások is erről szóltak, aztán nem lett semmi az egészből. Ha emlékeznek, 1997 decemberében bukott már akkorát, mint egy télikabát (XII. hó, ugye). Saját pártja, politikai ellenfelei kereszttüzében kényszerült lemondani a miniszterelnökségről, pártjának elfogadottsága a történelmi minimumra zuhant, és határozottan egy politikai hulla benyomását keltette.

Mindehhez képest a továbbra is az ő vezetése alatt álló párt, az ODS egészen múlt szombatig vezetett a közvélemény-kutatóknál, és ma is csak a statisztikai hibahatáron belül szorul a második helyre.

Visszakapaszkodásának útja egy teljesen váratlan helyről szerzett "nagy szövetséges" segítségével volt zökkenőmentesnek mondható. E felette segítőkész férfiú pedig nem volt más mint

Milos Zeman

szociáldemokrata vezető, az utóbbi négy esztendő cseh miniszterelnöke. Természetesen aligha beszélhetünk itt valamiféle "önzetlen" segedelemről, hisz Zemannak a miniszterelnöki szék megszerzéséhez és megtartásához az őutána következő legnagyobb erő támogatására volt folyamatosan szüksége. A kölcsönös érdeken túl volt még egy alapvetően érzelmi alapú közös platform is. Mindketten roppant mód gyűlölték (gyűlölik) Václav Havelt, a köztársaság (jövő januárban végleg búcsúzó) elnökét.

A két szövetséges által létrehozott "ellenzéki szerződés" egyfelől biztosította Zeman számára a teljes ciklusidőn át kitartó nyugalmas kormányzás lehetőségét, másfelől megadta a sanszot Klausnak, hogy tele szájjal ordítsa, végül is az történik az országban, amit ő akar.

Az igazság az utóbbi állítással szemben az, hogy Zeman megcsinált az elmúlt időszakban egy csomó olyan dolgot, amit Klaus nagyon nem akart, s minden adódó fórumon "szélsőségesen előnytelennek" nevezett (félállami bankprivatizáció, állami gázművek eladása). Hogy vajon miért nem gátolták meg ezeket, arra momentán Klaus sem tud válaszolni. És ez lehet a veszte, illetve a széles, ellene szóló összefogás, mondani se kell: Václav Havel atyai iránymutatásaival. Ráadásul mandátuma lejártával a fő szövetséges, Zeman is kiszáll. Megy nyugdíjba, a nyaralójába: horgászni és inni.

Tehát, ha Klaus nem nyer (ami persze korátsem biztos: nyerhet akár simán is), vége a dalnak. Nekünk nem fog hiányozni.

Befejezésül csak annyit, hogy a politikusok megélhetésén és Klaus személyén túl nyilván másról is szólhatott volna ez a választás. Például a cseh polgárok megélhetéséről. A bérek 1989 óta 7%-kal emelkedtek, ám 1996 óta alig. 2001-ben egy vegyész 20, egy nővér 15, egy orvos 24, egy titkárnő 14, egy eladó 10, egy középiskolai tanár 17, egy általános iskolai 13, egy ügyvéd 32, egy szakács 11, egy állatgondozó 11, egy bányász 21, egy mezőgazdasági munkás 11 ezer koronát keresett átlagosan havonta. (1 KC = 8,33 HUF, még mindig a Nyugatiban.)

Ám ez már nyilván merő demagógia, de kinek legyen mondva?

Schillinger Andrea

(Brno)

szerző
Schillinger Andrea
publikálva
2002/24. (06. 13.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-Magyarország

még több Kis-Magyarország...

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...