Jókai-évforduló Rév-Komáromban: Városfia

  • Schillinger Andrea
  • 2000. február 24.

Könyv

"Jártam a korszak legnagyobb hőseivel együtt diadalútjaikon, s futottam futó betyárokkal együtt úttalan pusztákon, mocsarak, erdők sűrűjében; ott voltam Bécs város és Budapest ostrománál, a bombatűz közepett, s a feldúlt Komárom romjai közt. S láttam a világot fejemre szakadni Világosnál; ...volt a nyakamon kötélhurok és érdemrend-szalag; megdobáltak koszorúval és sárral; hallottam magamat hivatni írókirálynak és Kossuth-kutyának; huszonhárom esztendős koromban egy év alatt csináltam forradalmat, háborúba mentem és megházasodtam; - egyiket sem bántam meg" - idézi tudós és őszintén elfogult, helyi (rév-komáromi) méltatója, Szénássy Zoltán, akinek Jókai nyomában című kötete az író születésének 175. évfordulójára jelent meg, a város láthatóan fontosnak érzett ünnepléshalmaza részeként. Mit is tehetnénk hozzá? Sok mindent, de nem szándékunk szólni most a sokfelé ünnepelt és sokfelől vitatott, ám kétségtelenül nagy jelentőségű író élete és művei tárgyában, mi ezúttal a megemlékezésre voltunk kíváncsiak.
"Jártam a korszak legnagyobb hőseivel együtt diadalútjaikon, s futottam futó betyárokkal együtt úttalan pusztákon, mocsarak, erdők sűrűjében; ott voltam Bécs város és Budapest ostrománál, a bombatűz közepett, s a feldúlt Komárom romjai közt. S láttam a világot fejemre szakadni Világosnál; ...volt a nyakamon kötélhurok és érdemrend-szalag; megdobáltak koszorúval és sárral; hallottam magamat hivatni írókirálynak és Kossuth-kutyának; huszonhárom esztendős koromban egy év alatt csináltam forradalmat, háborúba mentem és megházasodtam; - egyiket sem bántam meg" - idézi tudós és őszintén elfogult, helyi (rév-komáromi) méltatója, Szénássy Zoltán, akinek Jókai nyomában című kötete az író születésének 175. évfordulójára jelent meg, a város láthatóan fontosnak érzett ünnepléshalmaza részeként. Mit is tehetnénk hozzá? Sok mindent, de nem szándékunk szólni most a sokfelé ünnepelt és sokfelől vitatott, ám kétségtelenül nagy jelentőségű író élete és művei tárgyában, mi ezúttal a megemlékezésre voltunk kíváncsiak.

Át a hídon, tériszonytól sújtva, elég félelmetesnek tetszik a kikötő, vág a szél, vakít a verőfény, péntek dél van, a gyalogosforgalom jóval élénkebb, mint az autós, nénik, bácsik letagadhatatlan bevásárlókocsikat vontatva maguk után, pacalra tartanak a hétvégi ebédhez, mintha nem is egy másik országba mennének: kis határforgalom.

Átérve, rögtön balra az első utcában, egy átlagbéla többlakásos kaszárnyában kiállítás, csöngetni kell: Lehár és Jókai egy olyan házmester-lakás-félében. Egy szoba Lehár, két szoba Jókai. Az udvaron lévő pravoszláv templom megtekintése is belefér a 15 Sk-s belépő barátinak mondható árába.

Kettőkor

egy másik kiállítás is nyílik, címe szerint Jókai Mór életművéből, a Duna Menti Könyvtárban (Eötvös, korábban Fucík utca, egy konkrét lakótelep). Pogácsa, azonosíthatatlan eredetű kannás bor, egy terem az egész, ha belépsz, szemben a falon képkeretben egy polisztirolból kivágott Jókai szürkére festve. Körben xeroxozott papírok, Jókai levelezése, ilyesmik, középen egy asztalon könyvek, zömmel a XIX. századból, rajtuk keresztben egy szál rózsa műanyagból. Nem lapozgatni, nem fogdosni: a kiállítás egy hónapig lesz nyitva.

Háromkor koszorúzás. Emlékbizottság, emléktábla. Avatás a vasárnapi istentisztelet után, lévén az írót február 20-án keresztelték, Móricnak (Benyovszky után, valóban).

Négykor megszólal a város összes harangja, ebben az órában született. Hosszú a harangszó. Ekkorra megtelik a Nádor utcai Duna Menti Múzeum kertje, melyben ül a nagy Jókai, szoborban. Halála után határozta el Komárom városa, hogy szobrot állít közadakozásból, ám az összegyűjtött pénzt az első világháború alatt hadikölcsönre jegyzik, az impériumváltás után azonban a csehszlovák hatóságok sokáig nem engedélyezik a nyilvános gyűjtést. A pozsonyi tartományi hivatal csak a harmincas évek derekán hagyja folytatni a kalapozást, dőlnek az adományok, az akkori csehszlovák miniszterelnök, dr. Milan Hodza tízezer koronával száll be. A szobor alapkőletételénél is ő mondja - magyarul - a beszédet, melyben a Duna menti népek egymásrautaltságát hangoztatja. 1937. november 28-án avatják fel Berecz Gyula komáromi szobrász művét. Sorfalat állnak a szekeres gazdák. 1947 áprilisában a szobrot eltávolítják, s ugyanekkortájt a szekeres gazdákat is, a Duna másik oldalára. ´52-ben az ülő alak visszatér, az újból-avatáson a csehszlovák írószövetség küldöttei mellett ott van Illyés és Veres Péter. A szónok Jókai elvtársat dicséri. (Az itt leírtak jóval részletesebben, képekkel gazdagon láthatók a múzeum előcsarnokában.)

Künn koszorúrengeteg, leginkább azok is művirágból, néhány szekfűszál. Pásztor István polgármester, majd a Jókai Emlékbizottság elnöke, dr. Praznovszky Mihály következik, ajkáról nem röppen népszerűségre kacsintó gyalázkodás, hagyja a "nagy mesemondó" jellegű frázisokat is másra, egy szolgálni igyekvő romantikusról beszél minden különösebb pátosz nélkül. Hallgatói úgy félezren lehetnek.

Utána a Concordia (így hívják a hazavivő esti gyorsot is) vegyes kar énekel, Psalmus Hungaricus, Himnusz, Szózat.

Ötkor

a múzeum dísztermében gyermekrajz-kiállítás nyílik, Liszt a zongorán, felolvasás: Jókaitól/-ról a helyi színház fiatal színészei. Díjkiosztás: három kategória (6-10 évesig, 10-14-ig, 14-18). A téma: kötelező olvasmányokból merítve. A díjazottak, szinte kivétel nélkül az Aranyemberből (ihletője, ki más, egy valódi komáromi, Domokos János, a virágzó kereskedőváros legsikeresebb üzletembere, rác gabonaforgalmazó, élt: 1768-1833), megannyi Csorba Jánosra és Béres Ilonára hasonlító portré, meg egy hajó, mondják, Pestre is elhajóznak rajta a rajzok. "Nemsoká, talán."

Fél nyolckor díszelőadás a Jókai Színházban, A kőszívű ember fiai, rendező: Gali László, mv. Sajnos szinte ugyanekkor a RÉV-ben (Magyar Kultúra Háza, Tiszti Pavilon a Klapka téren), annak is az alagsorában a Muzsikás és Sebestyén Márta. A körülöttünk beszélgetők számottevő többsége azt mondja, inkább oda mennek, a darab úgyis repertoáron marad.

Így ünnepelt Komárom.

Egy pisszel szóba nem hozták az utóbbi hónapokban fergeteges parlamenti és sajtóvihart fakasztó városbéli Cirill-Metód-emlékmű problémakörét, noha mi, akit értünk, provokáltunk. Hogyha jól hallottuk, most ott tart a purparlé, hogy az eredetileg tervezett 4 méteres helyett csak 1,25-ös lenne, de a szlovák nackósok ezt keveslik, két ekkora embernek ilyen trpaslíkokat állítani mégiscsak méltatlan, feszegetnénk, de a téma nem hozza lázba a kérdezetteket. Legyen akár négyszer négy méteres is, mondja valaki, és még mintha Érmindszentről, Kiskőrösről, Nagyszalontáról idézné a szónokot.

Hazafelé a hídon ugyanúgy vágtat a szél.

Schillinger Andrea

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.