Jókai-évforduló Rév-Komáromban: Városfia

  • Schillinger Andrea
  • 2000. február 24.

Könyv

"Jártam a korszak legnagyobb hőseivel együtt diadalútjaikon, s futottam futó betyárokkal együtt úttalan pusztákon, mocsarak, erdők sűrűjében; ott voltam Bécs város és Budapest ostrománál, a bombatűz közepett, s a feldúlt Komárom romjai közt. S láttam a világot fejemre szakadni Világosnál; ...volt a nyakamon kötélhurok és érdemrend-szalag; megdobáltak koszorúval és sárral; hallottam magamat hivatni írókirálynak és Kossuth-kutyának; huszonhárom esztendős koromban egy év alatt csináltam forradalmat, háborúba mentem és megházasodtam; - egyiket sem bántam meg" - idézi tudós és őszintén elfogult, helyi (rév-komáromi) méltatója, Szénássy Zoltán, akinek Jókai nyomában című kötete az író születésének 175. évfordulójára jelent meg, a város láthatóan fontosnak érzett ünnepléshalmaza részeként. Mit is tehetnénk hozzá? Sok mindent, de nem szándékunk szólni most a sokfelé ünnepelt és sokfelől vitatott, ám kétségtelenül nagy jelentőségű író élete és művei tárgyában, mi ezúttal a megemlékezésre voltunk kíváncsiak.
"Jártam a korszak legnagyobb hőseivel együtt diadalútjaikon, s futottam futó betyárokkal együtt úttalan pusztákon, mocsarak, erdők sűrűjében; ott voltam Bécs város és Budapest ostrománál, a bombatűz közepett, s a feldúlt Komárom romjai közt. S láttam a világot fejemre szakadni Világosnál; ...volt a nyakamon kötélhurok és érdemrend-szalag; megdobáltak koszorúval és sárral; hallottam magamat hivatni írókirálynak és Kossuth-kutyának; huszonhárom esztendős koromban egy év alatt csináltam forradalmat, háborúba mentem és megházasodtam; - egyiket sem bántam meg" - idézi tudós és őszintén elfogult, helyi (rév-komáromi) méltatója, Szénássy Zoltán, akinek Jókai nyomában című kötete az író születésének 175. évfordulójára jelent meg, a város láthatóan fontosnak érzett ünnepléshalmaza részeként. Mit is tehetnénk hozzá? Sok mindent, de nem szándékunk szólni most a sokfelé ünnepelt és sokfelől vitatott, ám kétségtelenül nagy jelentőségű író élete és művei tárgyában, mi ezúttal a megemlékezésre voltunk kíváncsiak.

Át a hídon, tériszonytól sújtva, elég félelmetesnek tetszik a kikötő, vág a szél, vakít a verőfény, péntek dél van, a gyalogosforgalom jóval élénkebb, mint az autós, nénik, bácsik letagadhatatlan bevásárlókocsikat vontatva maguk után, pacalra tartanak a hétvégi ebédhez, mintha nem is egy másik országba mennének: kis határforgalom.

Átérve, rögtön balra az első utcában, egy átlagbéla többlakásos kaszárnyában kiállítás, csöngetni kell: Lehár és Jókai egy olyan házmester-lakás-félében. Egy szoba Lehár, két szoba Jókai. Az udvaron lévő pravoszláv templom megtekintése is belefér a 15 Sk-s belépő barátinak mondható árába.

Kettőkor

egy másik kiállítás is nyílik, címe szerint Jókai Mór életművéből, a Duna Menti Könyvtárban (Eötvös, korábban Fucík utca, egy konkrét lakótelep). Pogácsa, azonosíthatatlan eredetű kannás bor, egy terem az egész, ha belépsz, szemben a falon képkeretben egy polisztirolból kivágott Jókai szürkére festve. Körben xeroxozott papírok, Jókai levelezése, ilyesmik, középen egy asztalon könyvek, zömmel a XIX. századból, rajtuk keresztben egy szál rózsa műanyagból. Nem lapozgatni, nem fogdosni: a kiállítás egy hónapig lesz nyitva.

Háromkor koszorúzás. Emlékbizottság, emléktábla. Avatás a vasárnapi istentisztelet után, lévén az írót február 20-án keresztelték, Móricnak (Benyovszky után, valóban).

Négykor megszólal a város összes harangja, ebben az órában született. Hosszú a harangszó. Ekkorra megtelik a Nádor utcai Duna Menti Múzeum kertje, melyben ül a nagy Jókai, szoborban. Halála után határozta el Komárom városa, hogy szobrot állít közadakozásból, ám az összegyűjtött pénzt az első világháború alatt hadikölcsönre jegyzik, az impériumváltás után azonban a csehszlovák hatóságok sokáig nem engedélyezik a nyilvános gyűjtést. A pozsonyi tartományi hivatal csak a harmincas évek derekán hagyja folytatni a kalapozást, dőlnek az adományok, az akkori csehszlovák miniszterelnök, dr. Milan Hodza tízezer koronával száll be. A szobor alapkőletételénél is ő mondja - magyarul - a beszédet, melyben a Duna menti népek egymásrautaltságát hangoztatja. 1937. november 28-án avatják fel Berecz Gyula komáromi szobrász művét. Sorfalat állnak a szekeres gazdák. 1947 áprilisában a szobrot eltávolítják, s ugyanekkortájt a szekeres gazdákat is, a Duna másik oldalára. ´52-ben az ülő alak visszatér, az újból-avatáson a csehszlovák írószövetség küldöttei mellett ott van Illyés és Veres Péter. A szónok Jókai elvtársat dicséri. (Az itt leírtak jóval részletesebben, képekkel gazdagon láthatók a múzeum előcsarnokában.)

Künn koszorúrengeteg, leginkább azok is művirágból, néhány szekfűszál. Pásztor István polgármester, majd a Jókai Emlékbizottság elnöke, dr. Praznovszky Mihály következik, ajkáról nem röppen népszerűségre kacsintó gyalázkodás, hagyja a "nagy mesemondó" jellegű frázisokat is másra, egy szolgálni igyekvő romantikusról beszél minden különösebb pátosz nélkül. Hallgatói úgy félezren lehetnek.

Utána a Concordia (így hívják a hazavivő esti gyorsot is) vegyes kar énekel, Psalmus Hungaricus, Himnusz, Szózat.

Ötkor

a múzeum dísztermében gyermekrajz-kiállítás nyílik, Liszt a zongorán, felolvasás: Jókaitól/-ról a helyi színház fiatal színészei. Díjkiosztás: három kategória (6-10 évesig, 10-14-ig, 14-18). A téma: kötelező olvasmányokból merítve. A díjazottak, szinte kivétel nélkül az Aranyemberből (ihletője, ki más, egy valódi komáromi, Domokos János, a virágzó kereskedőváros legsikeresebb üzletembere, rác gabonaforgalmazó, élt: 1768-1833), megannyi Csorba Jánosra és Béres Ilonára hasonlító portré, meg egy hajó, mondják, Pestre is elhajóznak rajta a rajzok. "Nemsoká, talán."

Fél nyolckor díszelőadás a Jókai Színházban, A kőszívű ember fiai, rendező: Gali László, mv. Sajnos szinte ugyanekkor a RÉV-ben (Magyar Kultúra Háza, Tiszti Pavilon a Klapka téren), annak is az alagsorában a Muzsikás és Sebestyén Márta. A körülöttünk beszélgetők számottevő többsége azt mondja, inkább oda mennek, a darab úgyis repertoáron marad.

Így ünnepelt Komárom.

Egy pisszel szóba nem hozták az utóbbi hónapokban fergeteges parlamenti és sajtóvihart fakasztó városbéli Cirill-Metód-emlékmű problémakörét, noha mi, akit értünk, provokáltunk. Hogyha jól hallottuk, most ott tart a purparlé, hogy az eredetileg tervezett 4 méteres helyett csak 1,25-ös lenne, de a szlovák nackósok ezt keveslik, két ekkora embernek ilyen trpaslíkokat állítani mégiscsak méltatlan, feszegetnénk, de a téma nem hozza lázba a kérdezetteket. Legyen akár négyszer négy méteres is, mondja valaki, és még mintha Érmindszentről, Kiskőrösről, Nagyszalontáról idézné a szónokot.

Hazafelé a hídon ugyanúgy vágtat a szél.

Schillinger Andrea

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.