Régi jó emberünk, Václav Havel, a Cseh Köztársaság elnöke (hétfőn este) beiktatta országa új, Vladimír Spidla vezette (őt már pénteken kinevezte) koalíciós, balközépnek mondott kormányát. A Hradzsinban megtartott ünnepi aktuson minden érintett roppant bizakodónak tűnt, hiszen az előző négyévi kisebbségi kormányzást íme, most többségi váltja föl. Nem is akármilyen: 101:99 arányú.Mint arról lapunk hasábjairól (is) értesülni lehetett, a négy éve Milos Zeman vezetésével kormányzó szocdemek (CSSD) Vladimír Spidla vezetésével megnyerték az idei parlamenti választásokat (lenyomták a Václav Klaus-féle polgári demokratákat, az ODS-t, mint a bélyeget), de nem voltak elegen (megesik).
Ahhoz, amire egyébként kiemelt hangsúlyt helyeztek kampányukban, hogy tudniillik végleg a történelem szemétdombjára lökjék a Klaussal kötött "ellenzéki szerződést" (melyre támaszkodva négy évig kormányoztak), koalíciós partner után kellett nézniük. E nézelődést nagyban megkönnyítette legalább három tényező:
1. A választások eredményeként négypárti parlamentje lett az országnak (rajtuk kívül a konkurencia: ODS, a meglepő előmenetelt tanúsító Kommunista Párt és egy miniáner keresztény-liberális koalíció). Ezek bármelyikének beszállásával elérhetővé vált a kívánt többség.
2. Václav Havel köztársasági elnök lendületes iránymutatással igyekezett irányt szabni ennek a szocdem társkereső vállalkozásnak, ami során nem habozott sajátlagos - távolról nézvést: választói akaratot figyelmen kívül hagyó - eszközöket fölhasználni. Például nyilvánvalóvá tette: semmiféle olyan kormányt ő ugyan be nem iktat, ami bármilyen támogatást, pláne partnerséget elfogadna Cseh- és Morvaország Kommunista Pártjától(val). Csak halkan jegyezzük meg: egy húsz és fél százalékon álló (41 mandátumos) pártot próbál levegőnek nézni a még január 20-ig hivatalában lévő elnök. Köztünk szólva mérsékelt sikerrel: egyfelől a szocdemeknek sem akaródzott csöppet sem fraternizálni velük, másfelől - tetszik, nem tetszik - létezésük az elkövetkező négy esztendő során - s erre már az első pár nap is nagyon konkrét bizonyítékokkal szolgált - vastagon meg fog látszani a képviselőház munkáján, továbbá az is biztos, hogy ősztől szenátusi és önkormányzati pozícióik is erősödnek. Havel azt sem rejtette véka alá, hogy a Klausékkal kötendő nagykoalíciónak sem örülne, de e tágyban is nyitott kapukat döngetett Spidlánál. Noha a szocdemek zemanista szárnya, elsősorban a masszív alsóházi többségre hivatkozva, és mondjuk legutolsó sorban az "ellenzéki szerződésben" végső soron együtt lehúzott négy évre: "hmm, hmm, olyan nagy disznóságot csak nem csináltak", voltaképpen el tudott volna képzelni valami effélét, igaz, ők is csak és kizárólag Klaus nélkül (ami lehetetlen). Ám e csoportozat vezér nélkül maradva (az utolsó kormányülésre egy saját magát ábrázoló vásári álarcban érkező Zeman ma már valahol a Vysocinán biciklizik mint nyugdíjas: gyönyörű vidék, nézzék meg önök is) gyakorlatilag búvópatak formát öltött.
3. Azt ígérték a választóiknak a kampányban (ti. a szocdemek), hogy ha valakivel már mindenképpen muszáj, akkor csakis a Kereszténydemokrata Unió - Néppárt + Szabadság Unió - Demokratikus Unió alkotta, a választásokon a szellemes Koalíció névvel induló (és alulteljesítő) formációval állnak össze.
Szó, ami szó: 23 nap alatt a szavuknak álltak, így Csehországot hétfő óta egy szociáldemokratakeresztényliberális kormány vezeti az Európai Unió békés öble és más, annál jóval kalandosabb vizek felé. Konkrétan kettőfős többséggel, ami megnyugtatónak maximum egy miniszterelnöki szűzbeszédben nevezhető: Spidla ígéri, hogy kitartanak négy évig.
Címünkben 101 kiskutyát emlegettünk, mondhatják erre, hogy mérsékelten eredeti formula, ám az is kétségtelen, hogy Szörnyella de Frász szerepe is be van töltve. Nem fogják kitalálni: Václav Klaus személyében. A tizennégy napos, Bukarest melletti klinikán abszolvált intenzív fiatalítókúráról visszatért Törpapa jobb, mint új korában (értsd: kellemetlenkedőbb, erőszakosabb). Első dolga volt természetesen bekavarni: föllépésének köszönhetően csak a második körben sikerült megválasztani a parlament új elnökét, lévén, mint az előző ciklus elnöke, illetve a legnagyobb ellenzéki párt vezére, ő is harcba indult e nemes pozícióért. Az első körben 99:76 arányban, míg a másodikban 101:74-ben vesztett. Magyarul: először 18-cal, másodszor 16-tal kapott több szavazatot, mint ahány mandátuma az általa vezetett pártnak momentán van. Végül leteperték, hol itt a kavarás? Az első kör 99 fős kormányzati szavazatszáma például egy kifejezetten intő jel Spidlának, ám többről is szó van itt. A titkos szavazáson nem derülhetett ki, de mi van akkor, ha nem csak a kommunistáktól (akik persze állítólag nagyon utálják őt) nyalt föl szavazatot? Mit csinált a 101 és a 99 közti két fő? Hagyján, mit fognak csinálni az elkövetkező négy évben? Tudja a fene, a kommunistákat mindenesetre megbüntette a kormánytöbbség (de még Klausék is, ők nyilván azért, mert nem teljes létszámban támogatták Törpapát), a képviselőház alelnökének személyére tett javaslatukat lesöpörték, mint a szél.
Így nincs is még elegendő alelnöke a háznak, de majd lesz, ez a legkisebb gond. Amúgy a kormány szép és fiatal: balközép, ahogy vesszük. A szocdemek mind a komolyabb miniszteri posztok tekintetében, mind a kormányprogram kérdésében kemények voltak, mint a korai Helena Vondracková. Az van, amit ők akarnak - a koalíción belül. A kormány 17 tagú: 10 szocdem + a miniszterelnök, s hatan a Koalícióból, vétójog nincs, a többség dönt. Képzelhetik, hogyan. A program is körülbelül hasonló arányban tartalmazza a szocdem kampányígéreteket, már csak meg kell valósítani, s ennek belső akadályai aligha lesznek.
Így csak Szörnyella az ellenfél, aki a választások után beismerte vereségét pártjának, és jelezte, hogy egy tisztújító közgyűlésen teljes elnöksége társaságában majd jól lemond, de hogy, hogy nem, ez a nagyszerű alkalom majd csak decemberben adódik. Önkormányzati választások ősszel, miegymás. Summa summarum: ezen nagyon nagyot kell buknia az ODS-nek ahhoz, hogy Klaus mester röpüljön. Ez nem teljességgel elképzelhetetlen (mindig annak áll a zászló, aki nyerésben van), de még akkor se biztos a búcsú. Többször láttuk már visszamászni az ablakon e derék sportembert. Úgyhogy az a vége, mint eddig mindig: kalandokban bővelkedő négy év elé nézünk.
Schillinger Andrea
(Brno)
