Artner Sisso

A szabadkai Desiré fesztivál idei alcíme: borderline. A sokféleképpen értelmezhető fogalom a legváltozatosabban és legradikálisabban Oliver Frljić és Urbán András előadásaiban kapott formát. Mindkettő sokkolóan hatott, pedig épp csak arról beszélt, ami van.

A német irodalom kultikus, ám ellentmondásos szerzőjének 1911-ben bemutatott „berlini tragikomédiáját” vette elő legújabb rendezésében Horváth Csaba.

Az idei avignoni és pozsonyi premier után a múlt héten a budapesti Nemzeti Táncszínház is bemutatta a szlovákiai magyar társulat előadását. Hégli Dusan koncertkoreográfiája nemcsak valóságérzékünket tette próbára, de finomra hangolta hagyománytiszteletünket és nemzeti identitásunkat is.

A TESZT a térség egyik legizgalmasabb független színházi szemléje, szenvedélybeteg, visszatérő közönséggel. Az eddigi legbátrabb válogatást láthatta a néző, aki egyben az előadások témája is lett.

Mit nézel? Nem láttál még táncost beszélni? Szerintem érted, amit mondok, ha nem, akkor esetleg nem is akarod érteni.

Idén harmadjára tartották meg a Miskolci Nemzeti Színházban a SZEM fesztivált. A sűrű programtól pisloghattak a résztvevők, mint az időközben kinn zajló nagy Kocsonyafesztivál zónaadagjában a béka.

Tájrendező, lovastanár, elmélkedő vidékre költöző, miközben a fővárosi under­ground egyik fő melankolikusa, jelenleg a Kistehén zenekar élén. Két szuperprodukció, a slágeralapú Budapest Bár és a kortárs költészetet népszerűsítő Rájátszás is foglalkoztatja. Szomjas nők címmel jött ki a Kistehén új lemeze tavaly november végén, és úgy tűnik, hogy az idei könyvhétre megjelenik az első termé­szetírói novelláskötete. Szóval volt ürügy a beszélgetésre.

Tizenhét lemezt készített eddig egyedül, illetve különböző formációkkal, és számos zenésszel működött együtt Dresch Mihálytól Boban Markovicsig. Írt filmzenét, alkotott színházi zenét, rögzített hangot erdőben, rögtönzött drum and bass alapokra acid partin. Elmúlt negyven – ebből az alkalomból koncertmaratont tart. Palicsi otthonában hívtuk fel.

Örmény, orosz, de most már kicsit magyar is, és a legjobb színpadi jelenségek egyike. A Deti Picasso frontembere örmény karácsonyról, orosz balettről és bosszantó énekhangokról.

Horváth Csaba Oresztészt vendégrendezett a Radnóti Színházban. Ebből a tényközlésből minimum annyit lehetett sejteni még nézés előtt, hogy a színpadon nem lesz olyan színész, aki majd a szövegét mondva tétován ácsorog.

Minden színpadi műfajban szabadon mozog, legyen az prózai revü, kortárs tánc, opera, performansz vagy szórakoztató színházi darab. Minden alkotása a társadalom aktuális történéseire reflektál. Az idáig vezető útról és új darabjairól beszélgettünk vele.

A tánc és az emberi szellem kapcsolatának összetettségét kutató New York-i Doug Varone and Dancers 1986-ban alakult. Alkotói tizenegyszer kapták meg a New York Dance and Performance díjat, de nem csak az amerikai táncszínpadokon arattak sikereket, világszerte ismertek az előadásaik. Három etűdből álló estjük április 27-28-án lesz látható a Müpában, a Budapesti Táncfesztivál keretében. Ebből az alkalomból beszélgettünk az alapító koreográfussal, koreografált már filmet (Az utolsó piszkos táncot Patrick Swayze-nek), operát (Metropolitan, Boston Lyric Opera) koncertet és divatbemutatót is.