„Egy nő elengedett kézzel ül a bilin”

Naszlady Éva színész, rendező, tanár

rés a présen: A kilencvenes években még úgy nézett ki, hogy színész leszel. A Bolygó Kultusz Moteltől a Neptun Brigádig számos társulatban játszottál. Miért hagytál fel a színészettel?

Naszlady Éva: A függetlenek nem az én törekvéseim voltak, hanem az életformámhoz ezek passzoltak. Amikor elvégeztem a színművészetit ’94-ben, elszerződtem a Katonába, de nem éreztem jól magam. A színházi élet zavaros volt akkoriban. A következő évadban hívott az Új Színházba Székely Gábor, de inkább Kecskemétre mentem Bal József frissen lett igazgató hívására, mert sokat és jókat akartam játszani. Úgy is indult, mert az Ahogy tetszik Rosalindájától az Én és a kisöcsém című operett Kelemen Katójáig pazar szerepeim voltak. Lendvai Zoli és Harsányi Sulyom László társult a vezetéshez, hogy jó vidéki színházat csináljanak, de három év múlva egy politikai döntés elsöpörte ezt a törekvést, és akkor én is eljöttem, mert kezdtem megzuhanni az első naiv lendület után. Meg nem akartam együtt dolgozni a következő igazgatóval, Bodolay Gézával, mert emberileg és ízlés dolgában is összeférhetetlen voltam vele. Hívtak vidékre is, de Léner Péter ötletére hazamenekültem, és a József Attila Színházat választottam. Nem volt rossz ötlet, mert ott kezdtem el rendezni. Úgy, hogy egy színész kollégám operettet rendezett, amit nehezen viseltem, és gondoltam, megpróbálom én is. A büfében ült mindennap Vándor Éva, Fehér Anna, Kocsis Juci, Csarnóy Zsuzsa meg Román Judit, és nem értettem, ha ezek ott vannak, akkor ki van a színpadon. Felmentem Léner Péterhez, hogy megcsinálnám velük a Vízkeresztet – és hagyta. Az előadást megnézte Kovács Frigyes, a Szabadkai Népszínház akkori igazgatója és meghívott rendezni. Így indult a rendezői pályám. Kellemesebb életforma a számomra, mert nagyon izgulós voltam a színpadon. Nem derült ki persze soha, hogy mennyire lettem volna jó színész. Ahhoz jó idegrendszer kell. A magam által szabott kereteket könnyebben viseltem, és igaz, hogy nem lettem a legnagyobb koncepciók ördöge, de nagyon szerettek velem dolgozni a színészek.