rés a présen

„Egy nő elengedett kézzel ül a bilin”

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2024. augusztus 21.

Színház

Naszlady Éva színész, rendező, tanár

rés a présen: A kilencvenes években még úgy nézett ki, hogy színész leszel. A Bolygó Kultusz Moteltől a Neptun Brigádig számos társulatban játszottál. Miért hagytál fel a színészettel?

Naszlady Éva: A függetlenek nem az én törekvéseim voltak, hanem az életformámhoz ezek passzoltak. Amikor elvégeztem a színművészetit ’94-ben, elszerződtem a Katonába, de nem éreztem jól magam. A színházi élet zavaros volt akkoriban. A következő évadban hívott az Új Színházba Székely Gábor, de inkább Kecskemétre mentem Bal József frissen lett igazgató hívására, mert sokat és jókat akartam játszani. Úgy is indult, mert az Ahogy tetszik Rosalindájától az Én és a kisöcsém című operett Kelemen Katójáig pazar szerepeim voltak. Lendvai Zoli és Harsányi Sulyom László társult a vezetéshez, hogy jó vidéki színházat csináljanak, de három év múlva egy politikai döntés elsöpörte ezt a törekvést, és akkor én is eljöttem, mert kezdtem megzuhanni az első naiv lendület után. Meg nem akartam együtt dolgozni a következő igazgatóval, Bodolay Gézával, mert emberileg és ízlés dolgában is összeférhetetlen voltam vele. Hívtak vidékre is, de Léner Péter ötletére hazamenekültem, és a József Attila Színházat választottam. Nem volt rossz ötlet, mert ott kezdtem el rendezni. Úgy, hogy egy színész kollégám operettet rendezett, amit nehezen viseltem, és gondoltam, megpróbálom én is. A büfében ült mindennap Vándor Éva, Fehér Anna, Kocsis Juci, Csarnóy Zsuzsa meg Román Judit, és nem értettem, ha ezek ott vannak, akkor ki van a színpadon. Felmentem Léner Péterhez, hogy megcsinálnám velük a Vízkeresztet – és hagyta. Az előadást megnézte Kovács Frigyes, a Szabadkai Népszínház akkori igazgatója és meghívott rendezni. Így indult a rendezői pályám. Kellemesebb életforma a számomra, mert nagyon izgulós voltam a színpadon. Nem derült ki persze soha, hogy mennyire lettem volna jó színész. Ahhoz jó idegrendszer kell. A magam által szabott kereteket könnyebben viseltem, és igaz, hogy nem lettem a legnagyobb koncepciók ördöge, de nagyon szerettek velem dolgozni a színészek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.