rés a présen

„A vonaton is tanulok”

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2024. augusztus 28.

Zene

Bősze Ádám zenetörténész

rés a présen: Miért hagytad abba a műsorvezetést a Bartókon, és tértél át a komolyzenei stand-upra?

Bősze Ádám: A Bartók rádió tizenöt éve, ha lassú ütemben is, de folyamatos változással telt. Kezdődött a megfelelni vágyás elfelejtésével, folytatódott a rögtönzés elsajátításával, majd a színpadi beszédben való rutinszerzéssel, ami aztán alapot adott az önálló műsoroknak. Az utolsó rádiós években már egymást érték az esti produkciók, a komolyzenei stand-upok, azaz szórakoztató ismeretterjesztő előadások. Már 2022-ben szerettem volna fölmondani a rádiónál, de akkor a kollégák mindent megtettek azért, hogy maradjak. Ezért is nagyon hálás vagyok nekik, de rá egy évre már végérvényessé vált, új útra kell lépjek. Tavaly február 28-án dolgoztam ott utoljára.

rap: Mivel kezdted a tájolást?

BÁ: A virtigli stand-up volt az első. Az a két egész estés műsor (#szeretnekahallgatók, Bő szekund), amelyek ugyan komolyzenéről szóltak, de minden sztorinak az volt a célja, hogy az emberek nevessenek. 2017-ben és 2019-ben jelentkeztem új előadással. Utána „finomodott” az egész: noha a humor fontos szerepet játszott, de már nem a nevettetés, hanem a szórakoztató formában való ismeret­átadás kapott nagyobb hangsúlyt. Morendo címmel a zeneszerzők halálos betegségeiről beszéltem először, utána pedig a Nagy zenészek, nagy szerelmek című sorozat jött. Erre írtad te a Narancsban, hogy Bősze Ádám a komolyzene Nyáry Krisztiánja. A love storykkal pedig bejártam szinte az egész országot. És akkor jöttek a felkérések: az Eötvös10-től (Álkulcs a zenéhez, Muzikális bestiák), az Óbudai Társaskörtől (Nagy Himnusz sztori – Nyáry Krisztiánnal), a Nemzeti Táncszínháztól (Láb­ujj­hegyen – Megyeri Lénával), a MOMKulttól (Páratlan párok – László Ferenccel) és a Haydneumtól (Haydnnal Londonban, majd …Párizsban, az idén …Bécsben), hogy csak a legfontosabbakat említsem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.