„A vonaton is tanulok”

Bősze Ádám zenetörténész

rés a présen: Miért hagytad abba a műsorvezetést a Bartókon, és tértél át a komolyzenei stand-upra?

Bősze Ádám: A Bartók rádió tizenöt éve, ha lassú ütemben is, de folyamatos változással telt. Kezdődött a megfelelni vágyás elfelejtésével, folytatódott a rögtönzés elsajátításával, majd a színpadi beszédben való rutinszerzéssel, ami aztán alapot adott az önálló műsoroknak. Az utolsó rádiós években már egymást érték az esti produkciók, a komolyzenei stand-upok, azaz szórakoztató ismeretterjesztő előadások. Már 2022-ben szerettem volna fölmondani a rádiónál, de akkor a kollégák mindent megtettek azért, hogy maradjak. Ezért is nagyon hálás vagyok nekik, de rá egy évre már végérvényessé vált, új útra kell lépjek. Tavaly február 28-án dolgoztam ott utoljára.

rap: Mivel kezdted a tájolást?

BÁ: A virtigli stand-up volt az első. Az a két egész estés műsor (#szeretnekahallgatók, Bő szekund), amelyek ugyan komolyzenéről szóltak, de minden sztorinak az volt a célja, hogy az emberek nevessenek. 2017-ben és 2019-ben jelentkeztem új előadással. Utána „finomodott” az egész: noha a humor fontos szerepet játszott, de már nem a nevettetés, hanem a szórakoztató formában való ismeret­átadás kapott nagyobb hangsúlyt. Morendo címmel a zeneszerzők halálos betegségeiről beszéltem először, utána pedig a Nagy zenészek, nagy szerelmek című sorozat jött. Erre írtad te a Narancsban, hogy Bősze Ádám a komolyzene Nyáry Krisztiánja. A love storykkal pedig bejártam szinte az egész országot. És akkor jöttek a felkérések: az Eötvös10-től (Álkulcs a zenéhez, Muzikális bestiák), az Óbudai Társaskörtől (Nagy Himnusz sztori – Nyáry Krisztiánnal), a Nemzeti Táncszínháztól (Láb­ujj­hegyen – Megyeri Lénával), a MOMKulttól (Páratlan párok – László Ferenccel) és a Haydneumtól (Haydnnal Londonban, majd …Párizsban, az idén …Bécsben), hogy csak a legfontosabbakat említsem.