rés a présen

„Fejest ugrottam”

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2024. szeptember 4.

Színház

Tóth András színész, rendező

rés a présen: Minek, illetve kinek a hatására kezdtél el színészettel foglalkozni?

Tóth András: Tiniként kezdtem színjátszózni Győrben, az akkori Gracia Színjátszó Körben, ahol rajtam kívül csak lányok voltak. Az első előadásunk a Macbeth volt Tóth Szilvia drámatanárunkkal, és ez már inspiráló munka volt. Az alkotói lelkesedés és a fanatikus hozzáállás a mai napig tart. 17 éves voltam, amikor édesapám, aki görögkatolikus pap, megkérdezte, hogy nem akarnék-e pap lenni. Mondtam neki, hogy ugyanazt fogom csinálni, mint ő, csak egy másik templomban. Azt fogom hirdetni szívvel, lélekkel, amiben hiszek. Aztán elsőre felvettek a Marton–Hegedűs–Forgách-osztályba az SZFE-re. Amikor mi kezdtük, még csak az alkotás számított, próbálhattunk hajnalig, ha akartunk. Aztán elkezdődött az agyrém, a spórolás, a szénszünet, a korlátozások. Kemény volt, de jó is, mert már fiatalon kipróbáltuk a határainkat, és ez felkészített a szakmára. Miskolcon voltam gyakorlaton, aztán három évig játszottam a Vígszínházban úgy, hogy nem voltam tag. Presser Gábor látta egy vizsgaelőadásunkat és felhívott, amikor a Padlást újították fel, hogy el tudna képzelni Lámpás szerepére, később pedig A Pál utcai fiúkba is hívtak, Kolnai szerepét kaptam. Még nem voltam tag, de már benne voltam vagy tíz előadásban, aztán leszerződtem, és még négy évig ott voltam.

rap: Miért lettél független?

TA: Rudolf Péter már nem tudott lehetőséget adni a Vígben, kispadon ülni meg nem szerettem volna. Inkább fejest ugrottam a független létbe. Senkinek nem volt könnyű a járvány után, de nekem szerencsém volt, hogy a sikeres előadásokat megtarthattam, és nem egy szál gatyában eresztettek szélnek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.