rés a présen

„Fejest ugrottam”

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2024. szeptember 4.

Színház

Tóth András színész, rendező

rés a présen: Minek, illetve kinek a hatására kezdtél el színészettel foglalkozni?

Tóth András: Tiniként kezdtem színjátszózni Győrben, az akkori Gracia Színjátszó Körben, ahol rajtam kívül csak lányok voltak. Az első előadásunk a Macbeth volt Tóth Szilvia drámatanárunkkal, és ez már inspiráló munka volt. Az alkotói lelkesedés és a fanatikus hozzáállás a mai napig tart. 17 éves voltam, amikor édesapám, aki görögkatolikus pap, megkérdezte, hogy nem akarnék-e pap lenni. Mondtam neki, hogy ugyanazt fogom csinálni, mint ő, csak egy másik templomban. Azt fogom hirdetni szívvel, lélekkel, amiben hiszek. Aztán elsőre felvettek a Marton–Hegedűs–Forgách-osztályba az SZFE-re. Amikor mi kezdtük, még csak az alkotás számított, próbálhattunk hajnalig, ha akartunk. Aztán elkezdődött az agyrém, a spórolás, a szénszünet, a korlátozások. Kemény volt, de jó is, mert már fiatalon kipróbáltuk a határainkat, és ez felkészített a szakmára. Miskolcon voltam gyakorlaton, aztán három évig játszottam a Vígszínházban úgy, hogy nem voltam tag. Presser Gábor látta egy vizsgaelőadásunkat és felhívott, amikor a Padlást újították fel, hogy el tudna képzelni Lámpás szerepére, később pedig A Pál utcai fiúkba is hívtak, Kolnai szerepét kaptam. Még nem voltam tag, de már benne voltam vagy tíz előadásban, aztán leszerződtem, és még négy évig ott voltam.

rap: Miért lettél független?

TA: Rudolf Péter már nem tudott lehetőséget adni a Vígben, kispadon ülni meg nem szerettem volna. Inkább fejest ugrottam a független létbe. Senkinek nem volt könnyű a járvány után, de nekem szerencsém volt, hogy a sikeres előadásokat megtarthattam, és nem egy szál gatyában eresztettek szélnek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.