rés a présen: Az 50. születésnapodat ünnepled az idén. A független kortárs tánc jelenlegi helyzetében hogyan tudod „eltáncolni” a jubileumodat?
Ladjánszki Márta: A kortárs tánc szerintem jól van, olyan értelemben, hogy nagyon sok képzett, BA- és MA-diplomával rendelkező táncosunk, táncpedagógusunk van. Az utóbbi években ontotta magából a Magyar Táncművészeti Egyetem és a Budapest Kortárstánc Főiskola is a papírral igazolt táncosokat. Más kérdés, hogy a jelenlegi kultúrpolitikai helyzetben milyen megbecsültsége, helyzete van a szakmának. Második éve drasztikusan csökken az amúgy is szerény támogatási keret, ráadásul nem alakult ki átfogó és egymást megtámasztó szakmai stratégia. Sajnos több, a rendszerben már évtizedek óta működő, dolgozó, eredményeket elérő pályázót kiejtettek a döntéshozók. Az idén minket is kinullázott a kuratórium – először a fennállásunk óta. Szóval, nagy elhatározás kellett ahhoz, hogy 2024-ben ünnepeljek, megálljak egy elnyújtott pillanatra, visszatekintsek és összegezzek. Így vágtam neki a 30/50 eseménysorozatomnak, ez már zajlik, de szeptemberben lesz a java az Artusban meg a Trafóban.
rap: Mivel foglalkozol a nyáron?
LM: A nyár a felkészülésről szól. Így 50 évesen felelevenítek négy emblematikus szólóelőadást, ezekből kettőt stafétaszerűen átadok, az utóbbi időben a munkáimat követő és abban fellépő, tehetséges táncosnak: az Egy című darabomat Mórocz Eszter, a Terpeszkedő combok címűt Szász Zsófia veszi át tőlem.
A másik két szólómat – Kettő, illetve silence is Okay! –, magam táncolom, de mindkét esetben egy-egy társ van mellettem, Rácz Eszter az előbbiben és Varga Zsolt az utóbbiban. Felújítom a Széki Luca című produkciómat is, amelynek az első része egy szóló, a második része pedig csoportos előadás 14 táncossal. Most augusztus folyamán véglegesítem a darabot, hogy szeptemberben, a Trafóban ismét maradandó élményt nyújtsunk a nézőinknek. De mindezt megelőzi a Táncest sorozat meztelen nézőkkel két előadása, a LetMeC_natur és az UMARMUNG, amelyek a hosszú együttműködés után megválnak a Bakelit MAC-tól, és az Artus színháztermében mutatjuk be vállalkozó kedvű nézőinknek szeptember közepén.
rap: Melyik időszakra emlékszel vissza a legszívesebben a táncos éveidből?
LM: Kitérő a válaszom, de 1998-ban, a pályám elején nagyon meghatározó volt, hogy a KompMánia formáció alapítójaként igazán egyedi előadásokat hoztunk létre; majd a 2001-es belépés az L1 független művészek alkotóközösségébe.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
