rés a présen

„Bátornak lenni!”

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2024. szeptember 18.

Film

Ujvári Csaba vágó, színész

rés a présen: Színészként kihagytál pár évet, melyik volt az utolsó előadásod a Radnótiban?

Ujvári Csaba: Egy négyperces monológ Molnár Ferenc A jó tündér című előadásában. Este 10-kor hívott az ügyelő a színpadra, és 10.14-kor már az öltözőben voltam. Abban az évben ez volt az egyetlen bemutatóm. Ettől függetlenül három csodálatos és boldog évet köszönhetek a színháznak. Úgy szerettem a Radnóti auráját, hogy a 7-kor kezdődő előadások előtt már fél 5-kor bent voltam. Kicsit egyedül éreztem magam, mert az osztálytársaim – Schell Judit, Kéri Kitty, Gregor Bernadett, Marozsán Erika, Német Mónika, Anger Zsolt, Fekete Ernő, Hajdu Steve, Kamarás Iván, Keszég László, Széles Tamás – a Vígszínházba vagy az Új Színházba mentek gyakorlatra. Én meg akkor egy éve jöttem ki a zárt osztályról, tele szorongással. Gyáva színész voltam. Nem mertem próbálni. Kapaszkodtam a példányba és jeleztem, hogy majd itt ezt, meg azt fogom csinálni. Aztán a főpróbahéten észre kellett vennem, hogy létrejött egy előadás. Nélkülem. Általában volt három napom, hogy „gatyába rázzam” magam. Mindig sikerült. Persze előfordult, hogy ismert és elismert kolléga odajött hozzám a premier után és gratulált, de őszinte szavakkal megkért, hogy legközelebb őt is avassam be, hogy mit fogok csinálni, mert akkor lehet, hogy neki mást kell játszani.

rap: Gyerekkori álom volt a színészet?

UCS: Akkor még nem tudtam, hogy mit fogok csinálni. Autószerelő-szakközépbe jártam. Abban biztos voltam, hogy az nem leszek. Nem értettem hozzá, és nem is engedtek volna autó közelébe. Aztán szerelmes lettem egy megszállott diákszínjátszós lányba, és mentem vele. Még bátor voltam. Kiderült, hogy sok Shakespeare-t és Csehovot is el kell olvasnom. A Családi kör című tévéműsor egyik epizódjába kerestek kamasz fiút, és engem választottak. Elvarázsolt a forgatás közege. A továbbtanulás egyesélyes volt. A színművészetis felvételiken az esélytelenek nyugalmával gurultam előre. Felvettek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.