rés a présen

„Bátornak lenni!”

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2024. szeptember 18.

Film

Ujvári Csaba vágó, színész

rés a présen: Színészként kihagytál pár évet, melyik volt az utolsó előadásod a Radnótiban?

Ujvári Csaba: Egy négyperces monológ Molnár Ferenc A jó tündér című előadásában. Este 10-kor hívott az ügyelő a színpadra, és 10.14-kor már az öltözőben voltam. Abban az évben ez volt az egyetlen bemutatóm. Ettől függetlenül három csodálatos és boldog évet köszönhetek a színháznak. Úgy szerettem a Radnóti auráját, hogy a 7-kor kezdődő előadások előtt már fél 5-kor bent voltam. Kicsit egyedül éreztem magam, mert az osztálytársaim – Schell Judit, Kéri Kitty, Gregor Bernadett, Marozsán Erika, Német Mónika, Anger Zsolt, Fekete Ernő, Hajdu Steve, Kamarás Iván, Keszég László, Széles Tamás – a Vígszínházba vagy az Új Színházba mentek gyakorlatra. Én meg akkor egy éve jöttem ki a zárt osztályról, tele szorongással. Gyáva színész voltam. Nem mertem próbálni. Kapaszkodtam a példányba és jeleztem, hogy majd itt ezt, meg azt fogom csinálni. Aztán a főpróbahéten észre kellett vennem, hogy létrejött egy előadás. Nélkülem. Általában volt három napom, hogy „gatyába rázzam” magam. Mindig sikerült. Persze előfordult, hogy ismert és elismert kolléga odajött hozzám a premier után és gratulált, de őszinte szavakkal megkért, hogy legközelebb őt is avassam be, hogy mit fogok csinálni, mert akkor lehet, hogy neki mást kell játszani.

rap: Gyerekkori álom volt a színészet?

UCS: Akkor még nem tudtam, hogy mit fogok csinálni. Autószerelő-szakközépbe jártam. Abban biztos voltam, hogy az nem leszek. Nem értettem hozzá, és nem is engedtek volna autó közelébe. Aztán szerelmes lettem egy megszállott diákszínjátszós lányba, és mentem vele. Még bátor voltam. Kiderült, hogy sok Shakespeare-t és Csehovot is el kell olvasnom. A Családi kör című tévéműsor egyik epizódjába kerestek kamasz fiút, és engem választottak. Elvarázsolt a forgatás közege. A továbbtanulás egyesélyes volt. A színművészetis felvételiken az esélytelenek nyugalmával gurultam előre. Felvettek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”