rés a présen

„Földön járó repkedő”

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2024. október 2.

Színház

Fazakas Júlia színész

rés a présen: Frissen szerződtél Miskolcra. Milyen feladatok állnak előtted az évadban?

Fazakas Júlia: A Miskolci Nemzeti Színház tagjának lenni kiváltság, hiszen az egyik legsikeresebb színház ma Magyarországon. Négy szerepre szerződtem. Most mutattuk be Alexandru Popa román kortárs író Pókfonálon című darabját Rusznyák Gábor rendezésében, amelyben a női főszerepet, Almát játszom, aki nehezen tudja elfogadni, hogy férje egyik napról a másikra végleg kolostorba akar vonulni, feladva életét, elhagyva szerető családját, barátait. Október közepén Béres Attila rendezésében mutatjuk be a Rómeó és Júliát. Capuletnét játszom benne, lányom Rudolf Szonja, Capulet pedig Gáspár Tibor. Az előadás a leheletfinomság és az agresszió tánca lesz, a kétfelé húzásnak teljes értelmetlenségét szimbolizáló világgal, romló életkörülményekkel, sok verssel és rappel. Egyszerre lesz mai és örökérvényű. Idén még Az üvegcipőn túl (rendező: Keszég László) és Az öngyilkos (rendező: Szabó Máté) című előadásokban fogok játszani. Az Üvegcipőt nemrég mutattuk be, Lőrinczy Attila pedig megírja a folytatását, amúgy Molnár Ferenc-esen.

rap: A Pókfonálon plakátját is te tervezted. Mik voltak a fő szempontjaid?

FJ: A rendező kért fel. Meglepett, és a boldogságtól már aznap készítettem neki vagy öt tervet. Azt a grafikai tudásomat kamatoztattam, amelyet a járvány alatti Parafrázis című fotósorozatomban fejlesztettem ki (utazó kiállítás is lett belőle – A. Sz.). Klasszikus és kortárs festmények alakjait utánoztam le, otthon a négy fal között. Mindent egyedül oldottam meg, sminket, ruhát és berendezést, a fotót magamról és az utómunkát is, egy szál telefonnal. A Pókfonálon plakátját ugyanezzel a módszerrel terveztem meg. Még három plakátot fogok készíteni ebben az évben.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)