rés a présen

Szembesítés

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2024. augusztus 7.

Könyv

Závada Péter költő, író

rés a présen: Elég színes az írói pályád, de mitől lettél még színházi szerző is?

Závada Péter: A vers- és drámaírás alapvetően magányos műfaj, szemben a színházzal, ahol az ember nemcsak a szövegei teherbírását teheti próbára a színpadon, tehetséges színészek előadásában, hanem egy nyitott, érdeklődő közegre is rátalálhat, ahol folyamatos az alkotásról szóló diskurzus. Én ezt inkább a színházban találtam meg, semmint az irodalomban. Egyébként pedig a vers és a színpadi szöveg sűrítettségük, képszerűségük folytán nem állnak egymástól olyan távol – nem beszélve a performatív költészeti formákról.

rap: Az [ESCAPE] – A Donkihóte-projekt a leg­újabb színházi munkád. Milyen módszerrel íródott?

ZP: Az alkotótársakkal lényegében két fontos rétegét különítettük el az előadásnak, ami a főszereplő küzdelmeit illeti: Hunyadi Barna, a tanártüntetések miatt kirúgott negyvenes pedagógus egyfelől azzal küzd, hogy a rá nehezdő gazdasági, politikai és társadalmi nyomás miatt képtelen rendes, felnőtt életet élni, és felelősséget vállalni önmagáért és a családjáért, ezért elmenekül a videójátékok világába. Másfelől – és ez az előzőből következik – tehetetlenségének okait teljes mértékben a külvilágon kéri számon, mindent a rendszer, a struktúra, a regnáló politikai hatalom vagy a kizsákmányoló késő kapitalizmus hibájaként detektál. Állandóan moralizál, vélt vagy valós erkölcsöket hiányol, és így felmenti magát az egyéni cselekvés felelőssége alól. Az én olvasatomban ez a (bal)liberális értelmiség (ön)kritikája, vagyis saját magunkkal való szembesítés, akik folyton csak panaszkodunk, másokra mutogatunk, de nem látjuk a hibáinkat. Ugyanakkor a videójáték nemcsak, mint valami eszképista illúzió jelenik meg a darabban, hanem úgy is, mint valós alternatíva, a folyamatos termelésből való kilépés lehetősége, egy kiismerhető, fix értékek és szabályok szerint működő szimulákrumvilág, amely a főszereplő számára fontosabbá és valóságosabbá válik a valóságnál.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.