rés a présen

Szembesítés

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2024. augusztus 7.

Könyv

Závada Péter költő, író

rés a présen: Elég színes az írói pályád, de mitől lettél még színházi szerző is?

Závada Péter: A vers- és drámaírás alapvetően magányos műfaj, szemben a színházzal, ahol az ember nemcsak a szövegei teherbírását teheti próbára a színpadon, tehetséges színészek előadásában, hanem egy nyitott, érdeklődő közegre is rátalálhat, ahol folyamatos az alkotásról szóló diskurzus. Én ezt inkább a színházban találtam meg, semmint az irodalomban. Egyébként pedig a vers és a színpadi szöveg sűrítettségük, képszerűségük folytán nem állnak egymástól olyan távol – nem beszélve a performatív költészeti formákról.

rap: Az [ESCAPE] – A Donkihóte-projekt a leg­újabb színházi munkád. Milyen módszerrel íródott?

ZP: Az alkotótársakkal lényegében két fontos rétegét különítettük el az előadásnak, ami a főszereplő küzdelmeit illeti: Hunyadi Barna, a tanártüntetések miatt kirúgott negyvenes pedagógus egyfelől azzal küzd, hogy a rá nehezdő gazdasági, politikai és társadalmi nyomás miatt képtelen rendes, felnőtt életet élni, és felelősséget vállalni önmagáért és a családjáért, ezért elmenekül a videójátékok világába. Másfelől – és ez az előzőből következik – tehetetlenségének okait teljes mértékben a külvilágon kéri számon, mindent a rendszer, a struktúra, a regnáló politikai hatalom vagy a kizsákmányoló késő kapitalizmus hibájaként detektál. Állandóan moralizál, vélt vagy valós erkölcsöket hiányol, és így felmenti magát az egyéni cselekvés felelőssége alól. Az én olvasatomban ez a (bal)liberális értelmiség (ön)kritikája, vagyis saját magunkkal való szembesítés, akik folyton csak panaszkodunk, másokra mutogatunk, de nem látjuk a hibáinkat. Ugyanakkor a videójáték nemcsak, mint valami eszképista illúzió jelenik meg a darabban, hanem úgy is, mint valós alternatíva, a folyamatos termelésből való kilépés lehetősége, egy kiismerhető, fix értékek és szabályok szerint működő szimulákrumvilág, amely a főszereplő számára fontosabbá és valóságosabbá válik a valóságnál.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.