Bacsadi Zsófia

A minden korszakában festői Amszterdamban találkozik az utóbbi években a közönséget és a filmkészítőket is felizgató téma, a 80-as évek iránti nosztalgia és a szex (újra)felfedezése.

Három filmbe telt David Yatesnek, míg valódi tétekkel és drámai feszültséggel töltötte meg az addig cuki állatokra és gyermeteg humorra felfűzött új Harry Potter-sorozatot.

Alulfizetett alkalmazottak, elhasznált vizsgálati eszközök, hajszolt, kialvatlan rezidensek és a frissen szült anyukára szakadó plafon.

Julian Fellowes amerikai válasza saját ragyogó brit családi sagájára, a Downton Abbey-re.

Ha egyszer végleg kilábalunk a pandémiából, valaki nyilván megírja majd a filmtörténetnek azt az alfejezetét, amelyik csak az ún. Covid-filmekkel foglalkozik.

E melankolikus, komótos film egyszerűnek látszik. A gyászba dermedt Kafuku, aki két éve vesztette el feleségét, Hirosimába utazik, hogy nemzetközi szereplőgárdával megrendezze a Ványa bácsit.

Min Jin Lee nagy fesztávolságú családregénye egy Japánba vándorolt koreai família négy generációját követi.

Mindenütt jó, de a legjobb otthon.

Matt Reeves visszavezette Batmant a gyökereihez.

Két forgatókönyv lehetséges. Taylor Sheridan csalhatatlan szimattal érzi a korszellem bukéját és meglelte a receptet, amelyet eddig csak kevesen alkalmaztak ebben a formában, viszont a kábeltévék és a streamingszolgáltatók által kielégítetlenül hagyott tömegek vadul szomjazzák azt.

Tobe Hooper 1974-es A texasi láncfűrészes mészárlásának fő erénye épp könyörtelen, sokkoló esetlegessége volt.

Egy nap a hatvanas, temperamentumos Baby maga köré gyűjti három gyermekét és közli velük, hogy elválik apjuktól, magukra hagyja őket, és ezentúl lakbért kell fizetniük, ha a házában akarnak élni.