A szerző többféle mitológiai univerzumból kölcsönző, nyakatekert intertextekkel átszőtt mesevilága könnyen kifog a filmeseken. Az álmok mufurc fejedelmének története epizodikus kitérőkkel tarkított, ezer szereplőt mozgat, a fő dramaturgiai ív mellett (ti. Morpheus komótos jellemfejlődése) pedig temérdek apró érzelmi katarzist nyújt. Ennek dacára Gaiman aprólékosan kidolgozott, klasszikusan meseszerű világát sikerült már képernyőre vinni (legutóbb az Amerikai isteneket és az Elveszett próféciákat, 1996-ban a Soseholt). Talán most, a képregény-adaptációk dömpingjében jött el a Sandman ideje is.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!