A szerző többféle mitológiai univerzumból kölcsönző, nyakatekert intertextekkel átszőtt mesevilága könnyen kifog a filmeseken. Az álmok mufurc fejedelmének története epizodikus kitérőkkel tarkított, ezer szereplőt mozgat, a fő dramaturgiai ív mellett (ti. Morpheus komótos jellemfejlődése) pedig temérdek apró érzelmi katarzist nyújt. Ennek dacára Gaiman aprólékosan kidolgozott, klasszikusan meseszerű világát sikerült már képernyőre vinni (legutóbb az Amerikai isteneket és az Elveszett próféciákat, 1996-ban a Soseholt). Talán most, a képregény-adaptációk dömpingjében jött el a Sandman ideje is.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
