Tévésorozat

A múlt rendje

The Old Man

Kritika

Immár Jeff Bridges is belépett azon idősödő akcióhősök körébe (Liam Neeson, Nicolas Cage, Sylvester Stallone, Clint Eastwood, Denzel Washington), akik Dylan Thomas intelmét követve nem megadóan és gyöngén várják a halált, hanem tombolnak, dühöngenek, ha jő a fény halála.

Nem mindennapi öregúr ő, hiába sugall mást a csendes erdei ház, ahol Dan Chase, a visszavonult CIA-ügynök remeteként tengeti napjait két hatalmas, jól nevelt kutyája társaságában, amelyek enyhítik kicsit a magányát. A ház eldugott fegyvereket rejt, a két eb pedig vezényszóra akármelyik betolakodó torkának nekiugrik. Chase, aki már hetvenes éveit tapossa, de még mindig oroszlán módjára védi szeretteit, legyűri bármelyik fiatal, kisportolt ügy­nököt és bérgyilkost, és még a szomorú, de szépen öregedő elvált asszonyok szívét is rabul ejti. Kellemes férfifantázia ez, amolyan zordon, de titkon gyöngéd férfiúi melodráma, amely sok meglepetést nem tartogat (semmi olyasmit, amit egy tetszőleges kései Liam Neeson-akciófilmben ne láttunk volna), de az ígért minimumot megbízhatóan teljesíti. Sőt, időnként még kiemelkedő pillanatokat is nyújt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.