Visszhang: tévésorozat

Odakinn

Visszhang

Egy hatalmas, tökéletesen szimmetrikus lyuk tűnik fel egy wyomingi farm közepén.

Időnként elnyel dolgokat, amelyek vagy megkerülnek, vagy nem. Royal Abbot (a mindig marcona Josh Brolin) földhözragadt, egyszerű marhatartóként kissé összezavarodik tőle, ám hamarosan egyre erősebb vonzódást kezd érezni iránta. Brian Watkins sorozata egyszerre idézi meg a Yellowstone-t, a Darkot, a Lostot es David Lynch álomszerű badarságait, de képtelen túllépni a kezdeti abszurd keltette kíváncsiságon, és értelmes, lebilincselő történetté bővíteni a sorozatot.

Watkins két tűz között ragad: nem követi a Dark készítőinek stratégiáját, akik évadokon át cifrázták és bővítették az időkapuként működő barlang mitológiáját, de a lynchi utat sem választja, azaz nem hagyja önmagáért, magyarázat nélkül dolgozni a mindennapi élet szövetét szétszaggató bizarr elemet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.