Tévésorozat

Az első áldozat

Visszhang

Lehetett volna Az első áldozat a Fülig beléd zúgtam felemelő és szexi leszbikus párdarabja; olyasmi, amit a lányok iránt epedező lányok megérdemelnének.

Hiszen az előbbi csupa jó példával járt elöl: megragadta az első szerelem zavaros, de bódító érzését, lehetett rajta sírni és nevetni, miközben mellőzte a meleg szerelem fikciós megjelenítését általában övező sötét, tragikus tónusokat (ilyen filmekből, sorozatokból szerencsére egyre több akad, elég csak a Love, Victor, a Ha tudnád vagy a Szexoktatás sikerére gondolnunk). Az első áldozat ezekből mit sem tanult, ezzel szemben infantilis, vámpíros romantikával súlyosbítja a tinilányok közt bimbózó szerelmet.

A sorozat le sem tagadhatná az Alkonyattal viselt rokonságot; a különbség annyi, hogy a vámpírok és vérfarkasok szembenállását vámpírok és vámpírvadászok felállására cseréljük. Az alaphelyzet sem túl bonyolult: Juliette (Sarah Catherine Hook) jó házból való úrilány, aki épp első vérszívására készül, míg Calliope (Imani Lewis) egy szörnyvadász dinasztia sarja, aki szintén első vadászatát tervezi.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.