Gyarmathy Lívia pályája és emléke

Gyengéd boncolás

Film

Azonos elkötelezettség a fikció és a dokumentumfilm felé, a valóság rejtett rétegei iránti szenvedélyes érdeklődés és a rögzítésben meglelt elemi öröm. A munkásságán végigvonuló motívumok alapján úgy tűnhet, hogy Gyarmathy Líviát az isten is filmesnek teremtette.

Pedig eredetileg nem filmes pályára készült, az ELTE Természettudományi Karán diplomázott, s vegyészként dolgozott a Kispesti Textilgyárban. A mindennapi robottól menekülve, egy újsághirdetés nyomán jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakára, ahol Herskó János osztályá­ba járt, s így másodszor harmincon túl diplomázott. Diplomafilmjét egy versenyben alulmaradt úszóról készítette 58 másodperc címmel (1964). Gyarmathy dokumentumfilmezés és az egyéni figurák iránti érzékenysége már ekkor megmutatkozott; elmondása szerint a gyárban szerzett tapasztalatai is termékenyen hatottak filmes karrierváltására. Bár későbbi filmjeiben már jó néhány tabutémához hozzányúlt (a roma kisebbség helyzete a szocializmusban, a recski kényszermunkatábor), pályafutását a korszak magyar filmeseihez hasonlóan, behatárolt játéktéren, a Mafilmnél kezdte 1964-ben. Munkásságát nehéz – és talán felesleges is – elválasztani férjétől, Böszörményi Gézától, akivel a rendezői és forgatókönyvírói feladatokat felváltva gyakorolták. Közös munkájuk alapját a film mint történelmi dokumentum elismerése és az emberben megbúvó elemi groteszkség és esendő báj iránti vonzalom adta.

 

Rómeó és Júlia

Bár a dokumentumfilmet a fikcióval megtermékenyítő Budapesti Iskola már a 60-as évek végétől bontogatta szirmait (pl. Tarr Béla: Családi tűzfészek; Schiffer Pál: Cséplő Gyuri, Fekete vonat; Gazdag Gyula: Hosszú futásodra mindig számíthatunk; Zolnay Pál: …hogy szaladnak a fák!, Fotográfia), annak filmesei megmaradtak a mindennapi élet és a rendszer burkolt kritikájának szintjén. Az addig tabuként kezelt témák – a Don-kanyarban meghalt magyar katonák sorsa, a szovjet megszállás, az ’56-os forradalom – igazi, történettudományos igényű feldolgozására a 80-as évekig kellett várni. Akkoriban vett határozottan történeti fordulatot a magyar dokumentumfilm (olyan alkotásokkal, mint Schiffer Pál: A Dunánál, 1987; Ember Judit: Pócspetri, 1982; Sára Sándor: Pergőtűz és Krónika, 1982), ami bizonyos tekintetben megágyazott a rendszerváltásnak a már erjedő Kádár-rendszerben, és új, addig meg nem ejtett párbeszédet indított el a magyar történészek körében is. Ehhez a diskurzushoz járult hozzá Gyarmathy és férje-alkotótársa, Böszörményi Géza is a Recsk 1950–1953 – Egy titkos kényszermunkatábor története című, 1988-as dokumentumfilmmel. A szinte tudományos igényű, aprólékos feltárást egyszerre táplálta a személyes inspiráció – hiszen maga Böszörményi is Recsk foglya volt – és a történettudományt felfrissítő, de egyben megrázó közvetlenséggel is megtöltő oral history módszere. Gyarmathy és Böszörményi egyaránt megszólaltat volt foglyokat és fogva tartókat: lázasan és provokatívan ásnak az addig elrejtett történelmi traumák mélyére, ahogy pár évvel előttük Claude Lanzmann tette a Shoah-ban (1985). Francia elődjükhöz hasonlóan az interjút, a megszólaló személyét és arcát helyezik előtérbe; a személyességen át vezet az út a nagy történelmi struktúrák megértéséhez. Az alkotók nem tartózkodnak a határozott, szinte kíméletlen kérdezési technikáktól (főleg a felelősség alól így-úgy kibújni igyekvő őrök esetében).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.