Gyarmathy Lívia pályája és emléke

Gyengéd boncolás

Film

Azonos elkötelezettség a fikció és a dokumentumfilm felé, a valóság rejtett rétegei iránti szenvedélyes érdeklődés és a rögzítésben meglelt elemi öröm. A munkásságán végigvonuló motívumok alapján úgy tűnhet, hogy Gyarmathy Líviát az isten is filmesnek teremtette.

Pedig eredetileg nem filmes pályára készült, az ELTE Természettudományi Karán diplomázott, s vegyészként dolgozott a Kispesti Textilgyárban. A mindennapi robottól menekülve, egy újsághirdetés nyomán jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakára, ahol Herskó János osztályá­ba járt, s így másodszor harmincon túl diplomázott. Diplomafilmjét egy versenyben alulmaradt úszóról készítette 58 másodperc címmel (1964). Gyarmathy dokumentumfilmezés és az egyéni figurák iránti érzékenysége már ekkor megmutatkozott; elmondása szerint a gyárban szerzett tapasztalatai is termékenyen hatottak filmes karrierváltására. Bár későbbi filmjeiben már jó néhány tabutémához hozzányúlt (a roma kisebbség helyzete a szocializmusban, a recski kényszermunkatábor), pályafutását a korszak magyar filmeseihez hasonlóan, behatárolt játéktéren, a Mafilmnél kezdte 1964-ben. Munkásságát nehéz – és talán felesleges is – elválasztani férjétől, Böszörményi Gézától, akivel a rendezői és forgatókönyvírói feladatokat felváltva gyakorolták. Közös munkájuk alapját a film mint történelmi dokumentum elismerése és az emberben megbúvó elemi groteszkség és esendő báj iránti vonzalom adta.

 

Rómeó és Júlia

Bár a dokumentumfilmet a fikcióval megtermékenyítő Budapesti Iskola már a 60-as évek végétől bontogatta szirmait (pl. Tarr Béla: Családi tűzfészek; Schiffer Pál: Cséplő Gyuri, Fekete vonat; Gazdag Gyula: Hosszú futásodra mindig számíthatunk; Zolnay Pál: …hogy szaladnak a fák!, Fotográfia), annak filmesei megmaradtak a mindennapi élet és a rendszer burkolt kritikájának szintjén. Az addig tabuként kezelt témák – a Don-kanyarban meghalt magyar katonák sorsa, a szovjet megszállás, az ’56-os forradalom – igazi, történettudományos igényű feldolgozására a 80-as évekig kellett várni. Akkoriban vett határozottan történeti fordulatot a magyar dokumentumfilm (olyan alkotásokkal, mint Schiffer Pál: A Dunánál, 1987; Ember Judit: Pócspetri, 1982; Sára Sándor: Pergőtűz és Krónika, 1982), ami bizonyos tekintetben megágyazott a rendszerváltásnak a már erjedő Kádár-rendszerben, és új, addig meg nem ejtett párbeszédet indított el a magyar történészek körében is. Ehhez a diskurzushoz járult hozzá Gyarmathy és férje-alkotótársa, Böszörményi Géza is a Recsk 1950–1953 – Egy titkos kényszermunkatábor története című, 1988-as dokumentumfilmmel. A szinte tudományos igényű, aprólékos feltárást egyszerre táplálta a személyes inspiráció – hiszen maga Böszörményi is Recsk foglya volt – és a történettudományt felfrissítő, de egyben megrázó közvetlenséggel is megtöltő oral history módszere. Gyarmathy és Böszörményi egyaránt megszólaltat volt foglyokat és fogva tartókat: lázasan és provokatívan ásnak az addig elrejtett történelmi traumák mélyére, ahogy pár évvel előttük Claude Lanzmann tette a Shoah-ban (1985). Francia elődjükhöz hasonlóan az interjút, a megszólaló személyét és arcát helyezik előtérbe; a személyességen át vezet az út a nagy történelmi struktúrák megértéséhez. Az alkotók nem tartózkodnak a határozott, szinte kíméletlen kérdezési technikáktól (főleg a felelősség alól így-úgy kibújni igyekvő őrök esetében).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

„A hosszútávfutó magányával”

Legújabb, szeptember végén esedékes bemutatója, az Etűdök elképzelt érzésekre című előadás kapcsán beszélgettünk a próbafolyamatok nehézségeiről, a kívülállásról, a megállni tudás fontosságáról és egy „hüllőről”, aki szeret mozdulatlanul feltöltődni a napon.

Szerbia kontra Szerbia

  • Végel László

Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő.