Film

Bűntudat nélkül

Adze Ugah: Jewel

Kritika

Klasszikus dilemma: mihez kezdjünk egy filmmel, amelynek vitathatatlanul jók a szándékai és fontos az üzenete, ám tragikusan félresikerül. A Jewel a dél-afrikai apartheid és az ellene való tiltakozás egyik legfontosabb stáció­ját, az 1960-as sharpeville-i mészárlást teszi meg témájául.

A városban összegyűlt tüntetők a feketék mozgását akadályozó/szabályozó törvények ellen tiltakoztak (az országban egy belső útlevélrendszer működött, amely két részre osztotta a társadalmat, nehezítette a fekete lakosok munkavállalását, városokba áramlását, és bizonyos kijelölt területekre kényszerítette őket). A többezres, kövekkel felfegyverkezett tömeg láttán a gyakorlatlan és elégtelen kiképzésben részesült fehér rendőrök pánikba estek, és tüzet nyitottak. A mészárlásban 69 tüntető vesztette életét, ám ennél sokkal többen szenvedtek súlyos sérüléseket – köztük gyerekek is. Sokukat a rendőrök menekülés közben lőttek hátba. Ugah ebbe a fájdalmas emlékszövevénybe gázol bele egy rinocérosz érzékenységével.

A Fokvárosból érkezett fotós, Tyra (Michelle Botes) Sharpeville-be érkezik, hogy a mészárlás emlékművét és annak környezetét megörökítse egy utazási cég katalógusába. Már ez a metafora sem visszafogottságával kényeztet bennünket, de a neheze csak ezután jön: a művészi és etnográfiai ambíciókat tápláló nő felbéreli a helyi Siyát (Nqobile Khumalo), hogy legyen az idegenvezetője. A magányos, érzékeny nő egyedül gondoskodik cukorbeteg nagymamájáról, és a legkevésbé sem hiányzik neki Tyra élénk érdeklődése. Ám lassan megenyhül a fotós udvarlással kevert tudásszomjától, és bejárja vele a várost. Az együtt töltött idő alatt egymásba szeretnek, ami felbőszíti Siya erőszakos barátját, Tshepót (Sandile Mahlangu). A fiatal, dühös férfiban élénken él a mészárlás emléke; talán kevésbé zavarja az, hogy barátnőjét egy másik nő szerette el, mint az, hogy Tyra fehér. Hogy a helyzet még drámaibb legyen, időközben kiderül, hogy Tyrát mégsem a véletlen sodorta Sharpeville-be, valójában a múltjával akar szembenézni, mivel apja a mészárlásban részt vevő egyik rendőr volt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.

Mindenki a helyére

Mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz a nőkről? Hogyan kezeli őket? És mit gondol ugyanerről a magyar társadalom, és mit a nők maguk? Tényleg a nők pártja a Fidesz? Ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a kötet többféle aspektuson keresztül. Felemás sikerrel.

Megint dubajozás

Alacsony belépési küszöb, mesés hozamok, könnyű meg­gazdagodás, örök élet: ezek közül az első kettőt biztosan ígérik a mesés dubaji ingatlanbefektetési ajánlatok. Pedig az előrejelzések szerint akár egy éven belül kipukkadhat az ingatlanlufi.

A beismerés semmis

Az ügyész kizárását kezdeményezte a védelem, a különböző tit­kos­­szolgálati szervek más-más leiratot készítettek ugyan­arról a hangfelvételről – bonyolódik a helyzet abban a büntetőperben, amelynek tárgya a Nyugat-Európába irányuló illegális kutyaexport.