A városban összegyűlt tüntetők a feketék mozgását akadályozó/szabályozó törvények ellen tiltakoztak (az országban egy belső útlevélrendszer működött, amely két részre osztotta a társadalmat, nehezítette a fekete lakosok munkavállalását, városokba áramlását, és bizonyos kijelölt területekre kényszerítette őket). A többezres, kövekkel felfegyverkezett tömeg láttán a gyakorlatlan és elégtelen kiképzésben részesült fehér rendőrök pánikba estek, és tüzet nyitottak. A mészárlásban 69 tüntető vesztette életét, ám ennél sokkal többen szenvedtek súlyos sérüléseket – köztük gyerekek is. Sokukat a rendőrök menekülés közben lőttek hátba. Ugah ebbe a fájdalmas emlékszövevénybe gázol bele egy rinocérosz érzékenységével.
A Fokvárosból érkezett fotós, Tyra (Michelle Botes) Sharpeville-be érkezik, hogy a mészárlás emlékművét és annak környezetét megörökítse egy utazási cég katalógusába. Már ez a metafora sem visszafogottságával kényeztet bennünket, de a neheze csak ezután jön: a művészi és etnográfiai ambíciókat tápláló nő felbéreli a helyi Siyát (Nqobile Khumalo), hogy legyen az idegenvezetője. A magányos, érzékeny nő egyedül gondoskodik cukorbeteg nagymamájáról, és a legkevésbé sem hiányzik neki Tyra élénk érdeklődése. Ám lassan megenyhül a fotós udvarlással kevert tudásszomjától, és bejárja vele a várost. Az együtt töltött idő alatt egymásba szeretnek, ami felbőszíti Siya erőszakos barátját, Tshepót (Sandile Mahlangu). A fiatal, dühös férfiban élénken él a mészárlás emléke; talán kevésbé zavarja az, hogy barátnőjét egy másik nő szerette el, mint az, hogy Tyra fehér. Hogy a helyzet még drámaibb legyen, időközben kiderül, hogy Tyrát mégsem a véletlen sodorta Sharpeville-be, valójában a múltjával akar szembenézni, mivel apja a mészárlásban részt vevő egyik rendőr volt.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
