Film

Bűntudat nélkül

Adze Ugah: Jewel

Kritika

Klasszikus dilemma: mihez kezdjünk egy filmmel, amelynek vitathatatlanul jók a szándékai és fontos az üzenete, ám tragikusan félresikerül. A Jewel a dél-afrikai apartheid és az ellene való tiltakozás egyik legfontosabb stáció­ját, az 1960-as sharpeville-i mészárlást teszi meg témájául.

A városban összegyűlt tüntetők a feketék mozgását akadályozó/szabályozó törvények ellen tiltakoztak (az országban egy belső útlevélrendszer működött, amely két részre osztotta a társadalmat, nehezítette a fekete lakosok munkavállalását, városokba áramlását, és bizonyos kijelölt területekre kényszerítette őket). A többezres, kövekkel felfegyverkezett tömeg láttán a gyakorlatlan és elégtelen kiképzésben részesült fehér rendőrök pánikba estek, és tüzet nyitottak. A mészárlásban 69 tüntető vesztette életét, ám ennél sokkal többen szenvedtek súlyos sérüléseket – köztük gyerekek is. Sokukat a rendőrök menekülés közben lőttek hátba. Ugah ebbe a fájdalmas emlékszövevénybe gázol bele egy rinocérosz érzékenységével.

A Fokvárosból érkezett fotós, Tyra (Michelle Botes) Sharpeville-be érkezik, hogy a mészárlás emlékművét és annak környezetét megörökítse egy utazási cég katalógusába. Már ez a metafora sem visszafogottságával kényeztet bennünket, de a neheze csak ezután jön: a művészi és etnográfiai ambíciókat tápláló nő felbéreli a helyi Siyát (Nqobile Khumalo), hogy legyen az idegenvezetője. A magányos, érzékeny nő egyedül gondoskodik cukorbeteg nagymamájáról, és a legkevésbé sem hiányzik neki Tyra élénk érdeklődése. Ám lassan megenyhül a fotós udvarlással kevert tudásszomjától, és bejárja vele a várost. Az együtt töltött idő alatt egymásba szeretnek, ami felbőszíti Siya erőszakos barátját, Tshepót (Sandile Mahlangu). A fiatal, dühös férfiban élénken él a mészárlás emléke; talán kevésbé zavarja az, hogy barátnőjét egy másik nő szerette el, mint az, hogy Tyra fehér. Hogy a helyzet még drámaibb legyen, időközben kiderül, hogy Tyrát mégsem a véletlen sodorta Sharpeville-be, valójában a múltjával akar szembenézni, mivel apja a mészárlásban részt vevő egyik rendőr volt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.