Film

Test a testtel

Hanna Bergholm: A keltetés

Kritika

A női test ijesztő. Ijesztő a külvilágnak és gyakran ijesztő a tulajdonosának is; legalábbis ezt tanította nekünk az utóbbi évek egyik legmeghatározóbb horrorfilmes hulláma (Ördög bújt beléd, Nyers, Sóhajok, Fekete hattyú, A boszorkány). Egyre gyakrabban női rendezők és forgatókönyvírók taglalják, hogyan változik, válik idegenné, taszítóvá, gyönyörűvé, erőssé; egyszerre börtönné és a szabadság forrásává a test.

A női perspektíva új dimenziót ad ezeknek a filmeknek: a zsigeri rettegés keveredik az ismerősség érzésével és a nyíltabb-burkoltabb politikai elkötelezettséggel. Az említett munkák hősnőinek teste extrém módon van kitéve a férfiak és a társadalom tekintetének, ugyanakkor a saját életét éli a saját törvényei szerint, szétfeszítve a nőkre utalt szűkös kereteket, teret követel (a szó fizikai és átvitt értelmében is) a társadalomban vagy azon kívül. A kívánatos test, ami a 70-es, 80-as évek giallóiban és slasherjeiben szétkaszabolható hús és nyílt préda volt, ezúttal maga válik a veszély és az erő forrásává.

A finn Hanna Bergholm debütáló filmje is ezen áramlat örököse, noha sok esetben hiányzik belőle elődei eleganciája és türelme. Bergholm munkája magán viseli az első filmek zsúfoltságát és csiszolatlanságát, ám hatása így is hipnotikus. Tinja (Siiri Solalinna), a kamasz tornász egy magazinba illő családban él Finnországban. Az idilli imázst főképp anyja (So­phia Heikkilä) tartja fenn: vlogot vezet, a család mindennapjait Instagram- és YouTube-kompatibilis pillanatok köré szervezi. Az apa (Jani Volanen) és a kisöcs (Oiva Ollila) csupán bambán mosolygó, tetszetős biodíszletek a pasztellszínű otthonban. Ahogy az lenni szokott, a cukormáz alatt ott a rothadás: a mama egy szerelő karjaiban ereszti ki a gőzt, a nagylány pedig titkon szorong a rá helyezett teljesítménykényszer miatt. Egy nap betéved a lakásba egy varjú, amelynek torkát az anya rövid úton kitekeri; a tetem pedig jó kertvárosi családhoz illően a szerves hulladéktárolóba kerül. Ám a madár a pusztulása előtt egy tojást tojik, amelyet Tinja magához vesz, és az ágyában melenget. Hamarosan egy humanoid madárszörny kel ki a tojásból, amelynek mintha telepatikus kapcsolata lenne a lánnyal, és az ő legrosszabb ösztöneit megtestesítve szabadul rá a rendezett kertvárosra. A lény alakul, fejlődik, és egyre inkább összekapcsolódik Tinja testével és elméjével.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.