Film

Test a testtel

Hanna Bergholm: A keltetés

Kritika

A női test ijesztő. Ijesztő a külvilágnak és gyakran ijesztő a tulajdonosának is; legalábbis ezt tanította nekünk az utóbbi évek egyik legmeghatározóbb horrorfilmes hulláma (Ördög bújt beléd, Nyers, Sóhajok, Fekete hattyú, A boszorkány). Egyre gyakrabban női rendezők és forgatókönyvírók taglalják, hogyan változik, válik idegenné, taszítóvá, gyönyörűvé, erőssé; egyszerre börtönné és a szabadság forrásává a test.

A női perspektíva új dimenziót ad ezeknek a filmeknek: a zsigeri rettegés keveredik az ismerősség érzésével és a nyíltabb-burkoltabb politikai elkötelezettséggel. Az említett munkák hősnőinek teste extrém módon van kitéve a férfiak és a társadalom tekintetének, ugyanakkor a saját életét éli a saját törvényei szerint, szétfeszítve a nőkre utalt szűkös kereteket, teret követel (a szó fizikai és átvitt értelmében is) a társadalomban vagy azon kívül. A kívánatos test, ami a 70-es, 80-as évek giallóiban és slasherjeiben szétkaszabolható hús és nyílt préda volt, ezúttal maga válik a veszély és az erő forrásává.

A finn Hanna Bergholm debütáló filmje is ezen áramlat örököse, noha sok esetben hiányzik belőle elődei eleganciája és türelme. Bergholm munkája magán viseli az első filmek zsúfoltságát és csiszolatlanságát, ám hatása így is hipnotikus. Tinja (Siiri Solalinna), a kamasz tornász egy magazinba illő családban él Finnországban. Az idilli imázst főképp anyja (So­phia Heikkilä) tartja fenn: vlogot vezet, a család mindennapjait Instagram- és YouTube-kompatibilis pillanatok köré szervezi. Az apa (Jani Volanen) és a kisöcs (Oiva Ollila) csupán bambán mosolygó, tetszetős biodíszletek a pasztellszínű otthonban. Ahogy az lenni szokott, a cukormáz alatt ott a rothadás: a mama egy szerelő karjaiban ereszti ki a gőzt, a nagylány pedig titkon szorong a rá helyezett teljesítménykényszer miatt. Egy nap betéved a lakásba egy varjú, amelynek torkát az anya rövid úton kitekeri; a tetem pedig jó kertvárosi családhoz illően a szerves hulladéktárolóba kerül. Ám a madár a pusztulása előtt egy tojást tojik, amelyet Tinja magához vesz, és az ágyában melenget. Hamarosan egy humanoid madárszörny kel ki a tojásból, amelynek mintha telepatikus kapcsolata lenne a lánnyal, és az ő legrosszabb ösztöneit megtestesítve szabadul rá a rendezett kertvárosra. A lény alakul, fejlődik, és egyre inkább összekapcsolódik Tinja testével és elméjével.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Pokolba a tűzijátékkal! – Ünnepi beszéd

Kedves Egybegyűltek, kedves Olvasók! Önök már túl vannak rajta, mi (nyomda+munkaszüneti nap) még csak készülünk rá, mégis nagyon jó érzés így együtt ünnepelni ezt a szép évfordulót. 25 év! Egy negyedszázad, belegondolni is felemelő! Több mint jubileum, egyenesen aniversarium!

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.

„Az elégedetlenség hangja”

Százezrek tájékozódtak általa a napi politikáról a Jólvanezígy YouTube-csatorna révén, most mégis úgy döntött, inkább beáll a Kutyapárt mögé, és videókat készít nekik. Nemcsak erről, hanem a Fidesz online bénázásáról is beszélgettünk.