Bacsadi Zsófia

1609-ben egy baszkföldi kis faluból minden férfi kihajózik.

Sokáig úgy tűnhetett, hogy a holokauszt marad a zsidókról zsidók által mesélt történetek sarokköve, a meghatározó trauma, amely évtizedek múltán is formálja az elbeszélést és a népirtás után született generációk identitását.

A tajvani Joseph Hszu Csen-csie nem tartogat sok meglepetést, inkább a családi konfliktusokkal operáló melo­drámák szokott forgatókönyvét követi, ha nem is a nyugati filmek intenzív, érzelmi tetőpontokra hegyezett stílusában. Ő hosszabban elnyújtva és több sérelmet előásva dolgozik.

A nemzetközi terrorizmus elleni harc egyik legnagyobb kerékkötője, hogy a pánikba esett nyugati hatóságok egyszerűen nem ismerik saját társadalmukat.

Névtelen fiú menekül egy szárazságtól és éhezéstől sújtott birtokról a kopár szurdokok közé, valahol a forró Andalúziában.

Az ember viszonya az állatokhoz kétségkívül különös, hiszen egyes fajokat azért tartunk (életben) és becsülünk, mert állatok, másoknak viszont azért kell elpusztulniuk, mert álla­tok.

Hívőként és nem hívőként tekintve is van a kereszténységben valami hátborzongató.

Úgy tűnhet, hogy a Világtalan egy kicsit rossz időben érkezett – pedig épp jókor. A hasonszőrű, olcsó B thrillerek a videókazetták korszakában élték aranykorukat, tucatjával készültek ilyesmik egyenesen a tékák polcaira.

E mű is jól illeszkedik azoknak a dokumentumfilmeknek a sorába, amelyek addig érinthetetlennek gondolt, elképesztő hatalommal rendelkező férfiak szexuális visszaéléseit tárják fel (Untouchable, Surviving R. Kelly, Leaving Neverland, Jeffrey Epstein: Filthy Rich).

George Kay sorozata olyan, mint egy sármos hagyma.

A Pieces of a Woman nyitójelenetéhez hasonlók előtt szokás némán és letaglózva állni. A könyörtelen hajlamairól ismeretes rendező ezúttal arra kényszeríti nézőit, hogy több mint húsz percen keresztül, egy megszakítás nélküli beállításban kövessék egy otthon szülő anya, Martha (Vanessa Kirby) minden böfögését, sóhaját, nyögését és üvöltését.