Bár egy kétéves Mars-expedíció drámai kezdetéről szól, az egész zavarba ejtően hétköznapi. Nincsenek nagy, futurisztikus űrhajók, földönkívüliek támadása, epikus konfliktusok, látványos űrbéli nagytotálok, de még nagy formátumú hősök sem. A feszültség idegőrlő lassúsággal halmozódik, és egy meglehetősen prózai tragédiában csúcsosodik ki. A három emberre tervezett hajóban a kapitány (Toni Collette), a botanikus (Daniel Dae Kim) és az orvos (Anna Kendrick) egy eszméletlen, sebesült mérnököt (Shamier Anderson) találnak, aki véletlenül bennragadt a kilövést követően. Egy apró résen szökni kezd az oxigén, a hajó pedig csak három embert tud életben tartani.
Penna minimalizmusa sok esetben üdítő, de végső soron szabotálja a néző érzelmi azonosulását. A Mars felé tartó hajó maga megejtően funkcionális, a parittyaként működő, lineáris hajószerkezet pedig a film vége felé képes a feszültség fokozódását vizuálisan is érzékeltetni. Az már nagyobb probléma, hogy a készítők teljesen magára hagyják a nézőt a kurtán elvakkantott szakkifejezésekkel és a földi irányító központ idegesítően egyoldalú rádióhívásaival.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
