Film

Árokugrók

Nagy Viktor Oszkár: Becsúszó szerelem

Kritika

Különös hibrid ez a film: egyszerre akar könnyed romantikus komédia és társadalmi kommentár, humoros és metsző, szívmelengető és elgondolkodtató lenni.

Húsba vágó, a magyar társadalom egészét keresztül-kasul átszövő feszültségekről kíván szólni, mégis a magyar közönségfilmek hagyományos óvatosságát követve kihúzza a politikai szemfogat – a rasszizmus, a társadalmi szakadékok sterillé és szelíddé válnak benne. Kicsit hasonlít Orosz Dénes 2013-as Coming outjára, amelynek érzékenyítő szándéka nem volt kétséges, a végeredmény mégis néhol bántó és sajnálatosan leegyszerűsítő lett. Nagy filmje sem tökéletes, de mégsem lehet egy kézlegyintéssel elintézni.

Gyula (Ötvös András) megszállott fociultra, a hétvégéit meccseken és az ellendrukkerek verésével tölti. Kényszeresen bizonygatja férfiasságát – főleg hasonlóan tahó barátai előtt –, de becsületét kissé megtépázza, amikor kiderül, hogy meddő. Mivel a férfi priusza miatt az örökbefogadás sem opció, elszánt felesége úgy dönt, hogy fű alatt magukhoz veszik egy intézeti roma lány (Gombó Viola Lotti) születendő babáját. Hogy minden rendben menjen, a lány addig hozzájuk költözne. Gyula persze tajtékzik, első felindulásában ki is penderíti a lányt, de a körülmények lassan közelebb hozzák egymáshoz a leendő apát és az öntudatos Lüszit – innen már sejthetjük merre tart a történet. Az extrém alaphelyzetet nehéz röhögés nélkül tudomásul venni, de a rendező és főképp remek szereplőgárdája életre tudják kelteni az erősen tanmese ízű cselekményt. Egyes mellékszereplőket jó komikus érzékkel kifejezetten alkatuk ellenében alkalmaz (például Hajdu Szabolcsot mint rejtőzködő ultrát), maga Ötvös is kiváló arányérzékkel egyensúlyoz a szerethető óriáscsecsemő és az erőszakos férfiállat regiszterei között. Nyilvánvalóan minden romantikus komédia motorja a civakodó, majd egymás karjaiba omló páros – ebben a tekintetben Ötvös és Gombó kettőse remekel. Valójában túlságosan is jól működnek együtt: a könnyed évődésre rávetül valami nehéz erotika és drámai feszültség, ami kissé idegen a választott műfajtól, ám épp ettől olyan jó nézni őket. A műfajban szokásos (és eleve problémás) „megváltó szerelem” is kap egy vitatható csavart a filmben. A gyűlölködő Gyula kimondottan erőszakos Lüszivel, aki mégis egy nagy romantikus gesztus hatására szeret bele az érzelmi analfabéta férfiba.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.