Film

Árokugrók

Nagy Viktor Oszkár: Becsúszó szerelem

Kritika

Különös hibrid ez a film: egyszerre akar könnyed romantikus komédia és társadalmi kommentár, humoros és metsző, szívmelengető és elgondolkodtató lenni.

Húsba vágó, a magyar társadalom egészét keresztül-kasul átszövő feszültségekről kíván szólni, mégis a magyar közönségfilmek hagyományos óvatosságát követve kihúzza a politikai szemfogat – a rasszizmus, a társadalmi szakadékok sterillé és szelíddé válnak benne. Kicsit hasonlít Orosz Dénes 2013-as Coming outjára, amelynek érzékenyítő szándéka nem volt kétséges, a végeredmény mégis néhol bántó és sajnálatosan leegyszerűsítő lett. Nagy filmje sem tökéletes, de mégsem lehet egy kézlegyintéssel elintézni.

Gyula (Ötvös András) megszállott fociultra, a hétvégéit meccseken és az ellendrukkerek verésével tölti. Kényszeresen bizonygatja férfiasságát – főleg hasonlóan tahó barátai előtt –, de becsületét kissé megtépázza, amikor kiderül, hogy meddő. Mivel a férfi priusza miatt az örökbefogadás sem opció, elszánt felesége úgy dönt, hogy fű alatt magukhoz veszik egy intézeti roma lány (Gombó Viola Lotti) születendő babáját. Hogy minden rendben menjen, a lány addig hozzájuk költözne. Gyula persze tajtékzik, első felindulásában ki is penderíti a lányt, de a körülmények lassan közelebb hozzák egymáshoz a leendő apát és az öntudatos Lüszit – innen már sejthetjük merre tart a történet. Az extrém alaphelyzetet nehéz röhögés nélkül tudomásul venni, de a rendező és főképp remek szereplőgárdája életre tudják kelteni az erősen tanmese ízű cselekményt. Egyes mellékszereplőket jó komikus érzékkel kifejezetten alkatuk ellenében alkalmaz (például Hajdu Szabolcsot mint rejtőzködő ultrát), maga Ötvös is kiváló arányérzékkel egyensúlyoz a szerethető óriáscsecsemő és az erőszakos férfiállat regiszterei között. Nyilvánvalóan minden romantikus komédia motorja a civakodó, majd egymás karjaiba omló páros – ebben a tekintetben Ötvös és Gombó kettőse remekel. Valójában túlságosan is jól működnek együtt: a könnyed évődésre rávetül valami nehéz erotika és drámai feszültség, ami kissé idegen a választott műfajtól, ám épp ettől olyan jó nézni őket. A műfajban szokásos (és eleve problémás) „megváltó szerelem” is kap egy vitatható csavart a filmben. A gyűlölködő Gyula kimondottan erőszakos Lüszivel, aki mégis egy nagy romantikus gesztus hatására szeret bele az érzelmi analfabéta férfiba.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.