Film

Árokugrók

Nagy Viktor Oszkár: Becsúszó szerelem

Kritika

Különös hibrid ez a film: egyszerre akar könnyed romantikus komédia és társadalmi kommentár, humoros és metsző, szívmelengető és elgondolkodtató lenni.

Húsba vágó, a magyar társadalom egészét keresztül-kasul átszövő feszültségekről kíván szólni, mégis a magyar közönségfilmek hagyományos óvatosságát követve kihúzza a politikai szemfogat – a rasszizmus, a társadalmi szakadékok sterillé és szelíddé válnak benne. Kicsit hasonlít Orosz Dénes 2013-as Coming outjára, amelynek érzékenyítő szándéka nem volt kétséges, a végeredmény mégis néhol bántó és sajnálatosan leegyszerűsítő lett. Nagy filmje sem tökéletes, de mégsem lehet egy kézlegyintéssel elintézni.

Gyula (Ötvös András) megszállott fociultra, a hétvégéit meccseken és az ellendrukkerek verésével tölti. Kényszeresen bizonygatja férfiasságát – főleg hasonlóan tahó barátai előtt –, de becsületét kissé megtépázza, amikor kiderül, hogy meddő. Mivel a férfi priusza miatt az örökbefogadás sem opció, elszánt felesége úgy dönt, hogy fű alatt magukhoz veszik egy intézeti roma lány (Gombó Viola Lotti) születendő babáját. Hogy minden rendben menjen, a lány addig hozzájuk költözne. Gyula persze tajtékzik, első felindulásában ki is penderíti a lányt, de a körülmények lassan közelebb hozzák egymáshoz a leendő apát és az öntudatos Lüszit – innen már sejthetjük merre tart a történet. Az extrém alaphelyzetet nehéz röhögés nélkül tudomásul venni, de a rendező és főképp remek szereplőgárdája életre tudják kelteni az erősen tanmese ízű cselekményt. Egyes mellékszereplőket jó komikus érzékkel kifejezetten alkatuk ellenében alkalmaz (például Hajdu Szabolcsot mint rejtőzködő ultrát), maga Ötvös is kiváló arányérzékkel egyensúlyoz a szerethető óriáscsecsemő és az erőszakos férfiállat regiszterei között. Nyilvánvalóan minden romantikus komédia motorja a civakodó, majd egymás karjaiba omló páros – ebben a tekintetben Ötvös és Gombó kettőse remekel. Valójában túlságosan is jól működnek együtt: a könnyed évődésre rávetül valami nehéz erotika és drámai feszültség, ami kissé idegen a választott műfajtól, ám épp ettől olyan jó nézni őket. A műfajban szokásos (és eleve problémás) „megváltó szerelem” is kap egy vitatható csavart a filmben. A gyűlölködő Gyula kimondottan erőszakos Lüszivel, aki mégis egy nagy romantikus gesztus hatására szeret bele az érzelmi analfabéta férfiba.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.