Christopher Landon pontosan e piaci résre tapintott rá, egyszerre lovagolva meg a tinivígjátékok és a kaszabolós filmek reneszánszát, illetve a 80-as évek nosztalgiáját. Korunk önreflexív neoslasherjei (Slasher, Scream Queens, Boldog halálnapot!) fogékonyak a műfaji keveredésre, különösen a komédiával vegyülnek jól.
A Blissfieldben élő Millie-t (Kathryn Newton) az ág is húzza: nemrég vesztette el imádott apját, tagadásban lévő anyja egyre nehezebben tartja kordában alkoholfogyasztását, az iskolában csúfolják, és titkos szerelme sem néz felé. Mellékszereplőnek érzi magát életében, akit egy horrorfilmben elsőnek mészárolna le a sorozatgyilkos. Erre nem kell sokat várnunk, mert jő a híres Mészáros (Vince Vaughn), s egy ősi azték tőrrel megsebzi őt. A fegyveren átok ül, amelynek hatására gyilkos és áldozat testet cserél. Könnyen belátható, mennyi pompás ziccer van abban, hogy egy tizenéves kislány látványos mészárlásba kezd, míg egy nagydarab, középkorú férfi kislányosan pironkodik. Landon nem mindig hozza ki a maximumot a film slasher jegyeiből (utalásai túl evidensek, bár az öldöklések kétségkívül szórakoztatóak), de a testcsere szülte szubverziót tökéletesen kiaknázza. Egymás testében mind Millie, mind a Mészáros kellemesen és kényelmetlenül szembesül a gender és a szexualitás ingoványával – Landon kritikai olvasata végig példásan laza marad, nem ül rá a könnyed hangvételű filmre.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
