Dokumentumfilm

A szakadék fölött

Bakony Alexa: Tobi színei

Kritika

Nyilván szomorú aktualitást ad e műnek, hogy a Fidesz a Jobbik elszánt asszisztenciájával átvitte hírhedt, s nyugodtan mondhatjuk, egész Európát megrázó törvényjavaslatát.

A zamatos putyini jegyeket hordozó törvény értelmében tilos bemutatni a homoszexualitást vagy a transzneműséget (illetve az öncélú szexualitást) tizennyolc éven aluliak számára, s ebbe szigorúan beletartozik az iskolai szexuális felvilágosítás is (egy olyan országban, ahol a biológiai és szexuális műveltség mértéke alapjáraton is a béka feneke alatt tanyázik). Arról, hogy mindez hogyan mélyíti az LMBTQ-közösség és a ciszheteró emberek közötti szakadékot, már sokan, sok helyen írtak és beszéltek. Még arról is, hogy mit tesz egy queer fiatallal, ha példaképek, megbízható információk és elfogadó közeg hiányában nő fel.

A Tobi színei mintha valóban egy pontokba szedett, tételes reakció lenne a közelmúlt fejleményeire, ám a didaktikus hangvétel nem is állhatna távolabb Bakony filmjétől. A rendező olyan közel hozza kétségekkel küzdő, szeretetre méltó szereplőit a nézőkhöz, amennyire csak lehet, és a sokak számára bizarr nyugati huncutságnak tetsző identitáskeresést egy végletekig személyes, mélyen átélhető keretben meséli el. Egy ponton a főszereplő Tobi édesanyja bográcsozás közben magyarázza egyik szomszédasszonyának, hogy a környezetükben bizony bárki lehet meleg, még a buszsofőr is. Gyermeke útkeresése megmutatta neki, hogy a szexuális orientáció és nemi identitás kérdései nem egy kisebbség magánügyei – érintik a nagyrészt ciszheteró családtagokat, barátokat és a társadalom többi tagját, akikkel valahogyan együtt kellene élni. Tobi a szabolcsi Gyulatanyán él, messze a nyugati nagyvárosoktól, de még Budapesttől is. Érettségire készül, edz, a barátaival lóg, miközben a nem- és névváltoztatás bürokratikus útvesztőin próbálja átverekedni magát, hogy Jázminból végre Tóbiás lehessen. Szülei igyekeznek mindenben segíteni – a film egyik megható jelenete, amikor mindhárman az apró konyhaasztal köré gyűlve silabizálják a vonatkozó űrlapokat. Ez már a sokadik állomás, amint Tobi meséli, több előbújáson van már túl: először biszexuálisként, majd leszbikusként, pánszexuálisként, transzként és nem binárisként is meghatározta magát. Ez a fokozatos, kitérőkkel tarkított identitáskeresés a queer tapasztalat szerves része, de a hagyományos nemi szerepek keretrendszerében élő embereknek idegen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Ping és Pong

A pingpong egy végtelenül kedves játék – legalábbis a filmeken. Ezt játszotta Forrest Gump, ezzel viccelődött a Szerva itt, pofon ott, vagy épp Michael Tully 2014-es felnövéstörténete, a Ping Pong Summer is, de képes volt még a két Koreát is egyesíteni a Ko-ri-a (As One) című 2012-es sportfilmben.

Leszármazottak

A mester legutóbb éppen tíz éve készített értékelhető játékfilmet (Paterson), a 2019-es A holtak nem halnak meg című bűnrossz zombikomédiára pedig boruljon a feledés jótékony homálya.

Kukac a pürében

Száznál is több verset tartalmazó új kötetében a szerző nem arról számol be, hogy mi történt vele a hosszú csend alatt, a szövegek ezúttal inkább azt mutatják meg, hogy az elmúlt tizenöt év alatt az élet dolgai akár új minőséget is kaphattak.

Magyar pikareszk

Az ’56-os forradalom rövidre szabott történetének ikonikus figurájáról ez idáig még nem jelent meg átfogó, alapos, friss kutatásokon alapuló történeti biográfia.

„Borzasztó állapot”

Schaár pályája még a művész életutakhoz képest is szabálytalanabbul alakult: egészen fiatalon felfigyeltek rá – csodagyereknek tartották –, de aztán több megtorpanás után túl a hatvanadik életévén, az avantgárd jegyé­ben fogalmazódott újra a művészete, hogy végül a térinstallációival átlépjen a szobrászat hatá­rain. A művész halálának ötvenedik évfordulóján nyílt emlékkiállítás külön érdekessége, hogy a kiállítótértől néhány száz méterre állt egykor Schaár Erzsébet szülőháza, később Vilt Tiborral közös otthona és műterme.

Nem a nyúl viszi

Funtek Frigyes valóságos filmsorozatot rendezett már Zalaegerszegen: az Augusztus Oklahomában volt a kezdet, azóta színpadra állította A király beszédét és az Életrevalókat, most pedig a Hétköznapi mennyország című Kay Pollack-film színpadi változata került sorra.