Dokumentumfilm

A szakadék fölött

Bakony Alexa: Tobi színei

Kritika

Nyilván szomorú aktualitást ad e műnek, hogy a Fidesz a Jobbik elszánt asszisztenciájával átvitte hírhedt, s nyugodtan mondhatjuk, egész Európát megrázó törvényjavaslatát.

A zamatos putyini jegyeket hordozó törvény értelmében tilos bemutatni a homoszexualitást vagy a transzneműséget (illetve az öncélú szexualitást) tizennyolc éven aluliak számára, s ebbe szigorúan beletartozik az iskolai szexuális felvilágosítás is (egy olyan országban, ahol a biológiai és szexuális műveltség mértéke alapjáraton is a béka feneke alatt tanyázik). Arról, hogy mindez hogyan mélyíti az LMBTQ-közösség és a ciszheteró emberek közötti szakadékot, már sokan, sok helyen írtak és beszéltek. Még arról is, hogy mit tesz egy queer fiatallal, ha példaképek, megbízható információk és elfogadó közeg hiányában nő fel.

A Tobi színei mintha valóban egy pontokba szedett, tételes reakció lenne a közelmúlt fejleményeire, ám a didaktikus hangvétel nem is állhatna távolabb Bakony filmjétől. A rendező olyan közel hozza kétségekkel küzdő, szeretetre méltó szereplőit a nézőkhöz, amennyire csak lehet, és a sokak számára bizarr nyugati huncutságnak tetsző identitáskeresést egy végletekig személyes, mélyen átélhető keretben meséli el. Egy ponton a főszereplő Tobi édesanyja bográcsozás közben magyarázza egyik szomszédasszonyának, hogy a környezetükben bizony bárki lehet meleg, még a buszsofőr is. Gyermeke útkeresése megmutatta neki, hogy a szexuális orientáció és nemi identitás kérdései nem egy kisebbség magánügyei – érintik a nagyrészt ciszheteró családtagokat, barátokat és a társadalom többi tagját, akikkel valahogyan együtt kellene élni. Tobi a szabolcsi Gyulatanyán él, messze a nyugati nagyvárosoktól, de még Budapesttől is. Érettségire készül, edz, a barátaival lóg, miközben a nem- és névváltoztatás bürokratikus útvesztőin próbálja átverekedni magát, hogy Jázminból végre Tóbiás lehessen. Szülei igyekeznek mindenben segíteni – a film egyik megható jelenete, amikor mindhárman az apró konyhaasztal köré gyűlve silabizálják a vonatkozó űrlapokat. Ez már a sokadik állomás, amint Tobi meséli, több előbújáson van már túl: először biszexuálisként, majd leszbikusként, pánszexuálisként, transzként és nem binárisként is meghatározta magát. Ez a fokozatos, kitérőkkel tarkított identitáskeresés a queer tapasztalat szerves része, de a hagyományos nemi szerepek keretrendszerében élő embereknek idegen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.