Dokumentumfilm

A szakadék fölött

Bakony Alexa: Tobi színei

Kritika

Nyilván szomorú aktualitást ad e műnek, hogy a Fidesz a Jobbik elszánt asszisztenciájával átvitte hírhedt, s nyugodtan mondhatjuk, egész Európát megrázó törvényjavaslatát.

A zamatos putyini jegyeket hordozó törvény értelmében tilos bemutatni a homoszexualitást vagy a transzneműséget (illetve az öncélú szexualitást) tizennyolc éven aluliak számára, s ebbe szigorúan beletartozik az iskolai szexuális felvilágosítás is (egy olyan országban, ahol a biológiai és szexuális műveltség mértéke alapjáraton is a béka feneke alatt tanyázik). Arról, hogy mindez hogyan mélyíti az LMBTQ-közösség és a ciszheteró emberek közötti szakadékot, már sokan, sok helyen írtak és beszéltek. Még arról is, hogy mit tesz egy queer fiatallal, ha példaképek, megbízható információk és elfogadó közeg hiányában nő fel.

A Tobi színei mintha valóban egy pontokba szedett, tételes reakció lenne a közelmúlt fejleményeire, ám a didaktikus hangvétel nem is állhatna távolabb Bakony filmjétől. A rendező olyan közel hozza kétségekkel küzdő, szeretetre méltó szereplőit a nézőkhöz, amennyire csak lehet, és a sokak számára bizarr nyugati huncutságnak tetsző identitáskeresést egy végletekig személyes, mélyen átélhető keretben meséli el. Egy ponton a főszereplő Tobi édesanyja bográcsozás közben magyarázza egyik szomszédasszonyának, hogy a környezetükben bizony bárki lehet meleg, még a buszsofőr is. Gyermeke útkeresése megmutatta neki, hogy a szexuális orientáció és nemi identitás kérdései nem egy kisebbség magánügyei – érintik a nagyrészt ciszheteró családtagokat, barátokat és a társadalom többi tagját, akikkel valahogyan együtt kellene élni. Tobi a szabolcsi Gyulatanyán él, messze a nyugati nagyvárosoktól, de még Budapesttől is. Érettségire készül, edz, a barátaival lóg, miközben a nem- és névváltoztatás bürokratikus útvesztőin próbálja átverekedni magát, hogy Jázminból végre Tóbiás lehessen. Szülei igyekeznek mindenben segíteni – a film egyik megható jelenete, amikor mindhárman az apró konyhaasztal köré gyűlve silabizálják a vonatkozó űrlapokat. Ez már a sokadik állomás, amint Tobi meséli, több előbújáson van már túl: először biszexuálisként, majd leszbikusként, pánszexuálisként, transzként és nem binárisként is meghatározta magát. Ez a fokozatos, kitérőkkel tarkított identitáskeresés a queer tapasztalat szerves része, de a hagyományos nemi szerepek keretrendszerében élő embereknek idegen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.