Visszhang: film

Szörnyella

Visszhang

Nincs visszaút, Szörnyella De Frász is áldozatul esett a Disney élő szereplős remake- és eredettörténet dömpingjének.

A Szörnyella a későbbi divatdiktátor/kutyanyúzó korai lázongó éveit meséli el a hetvenes évek punktól pezsgő Londonjában. A némileg irritáló, de helyenként szórakoztató filmnek volt honnan ihletet merítenie: Todd Phillips már kifejtette nekünk, hogy Jokereinket mi magunk teremtjük, ugyanennek feminista olvasatát pedig már Harley Quinn is prezentálta. Szörnyella esetében persze pluszkihívást jelent az állatkínzó hajlamok kimagyarázása – nem meglepő módon gyerekkori traumákra kell gyanakodnunk.

A rendező, Craig Gillespie már az Én, Tonyával bizonyította, hogy jó érzéke van a kicsit visszataszító, arrongáns, de mégis ellenállhatatlan hősnők megrajzolásához. Nos, Szörnyella pontosan ilyen. A lázadó természetű, kegyetlenkedésre hajlamos Estella sehol sem tud beilleszkedni, hiába szelíd anyja minden igyekezete. Miután a kislány árvaságra jut, London utcáin csavarogva belebotlik Horace-ba és Jasperbe, akik befogadják tolvajbandájukba. Estella nyilvánvaló stílusérzéke hamar megmutatkozik, ezért barátai takarítói állást szereznek neki egy puccos londoni divatházban. Itt fedezi fel tehetségét a gőgös, zsarnoki hajlamú Bárónő (Emma Thompson).

Gillespie filmje ettől kezdve két irritáló díva párharca, melyeket észbontó kosztümtervekkel és fura CGI-ebekkel vívnak, de Emma Stone nem mindig tudja fenntartani a Glenn Close művelte grandiózus gonoszkodás színvonalát, így Emma Thompson könnyűszerrel lekörözi.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.