Film

Az ellenállás melódiája

Chloé Zhao: A nomádok földje

Kritika

Az amerikai vidék, a Közép-Nyugat lakói, a „fehér szemét”, a redneckek (mindenki vérmérséklete szerint válogathat a rendelkezésre álló kifejezések között) sokáig az iszonyat, a jelenben velünk élő barbárság és elmaradottság jelképei voltak az amerikai filmben (A sziklák szeme; Gyilkos túra; A texasi láncfűrészes mészárlás).

Beletelt néhány traumába, amíg a forgatókönyvírók új szerepet találtak nekik tragikus hősökként, a történelem veszteseiként vagy csupán esendő, a változó világban boldogulni vágyó emberekként (Vidéki ballada az amerikai álomról; A préri urai; A csempész; Nebraska). A 2008-as gazdasági válság és Trump megválasztása megmutatták, hogy velük is számolni kell, de nem feltétlenül és kizárólag fenyegetésként vagy politikai időzített bombaként, hanem kollektív segítségre szoruló csoportként. Az amerikai munkásosztály a 20. században joggal érezhette büszkének és magabiztosnak magát (sokszor más szegényebb és gyengébb csoportok kárán), de a gazdaság és a társadalom földcsuszamlásai őket is az Egyesült Államok legaljára lökték.

Chloé Zhao eddigi filmjeiben is az amerikai társadalom láthatatlan, de elfeledettségük közepette is makacsul boldogulni akaró közösségeivel foglalkozott (a Songs My Brothers Taught Me és A rodeós is a rezervátumokban élő lakoták között játszódik), A nomádok földjében viszont fókuszt vált, és elszegényedett fehér amerikai munkásokat választ főhőseinek. Fern (Frances McDormand) a munkáját és a férjét is elveszti, miután a dicső nevű, de szomorú sorsú nevadai Empire-ban a 2008-as gazdasági válság következményeként bezár a US Gypsum üzeme. A város egész lakosságának a bányaüzem adott megélhetést és értelmes elfoglaltságot, annak megszűnésével a település is elnéptelenedik, még az irányítószáma is megszűnik. Fernt imádott férjének emléke még jóval a pusztulás után is Empire-hoz kapcsolja, de idővel ő is a távozás mellett dönt. Ingóságait eladja vagy raktárba helyezi, és egy leharcolt furgonban nekivág Amerikának, hogy állandó fedél nélkül, alkalmi munkától alkalmi munkáig vándorolva élje tovább az életét. Csomagol az Amazonnál, vécét pucol, hamburgert süt, mezőgazdasági idénymunkákat is elvállal, miközben egyre jobban megtanul gondoskodni magáról. Életmódjától idegenkedő vér szerinti családjával már régen nincsen közeli kapcsolata, helyettük a hozzá hasonló „nomádok” között épít maga köré közösséget.

 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.