A Marvel-univerzum diadalmenete

Profán istenek

Film

Megjelenésünk napján mutatják be a magyarországi mozik a nyár talán legnagyobb blockbusterének ígérkező képregény-adaptációt, a Fekete özvegyet. A Scarlett Johansson főszereplésével jórészt Budapesten forgatott film apropóján néztünk körül az úgynevezett Marvel-univerzumban.

Itt Magyarországon még istenigazából bele sem tudtunk feledkezni az amerikai képregények miatti morális pánikba, amikor hirtelen – egész pontosan 2008-tól, a Vasemberrel kezdődően – a mozik tele lettek Marvel-filmekkel. Ettől kezdve minden évre jutott két-három blockbuster, és szép lassan mindenki a Marvel-mitológia szakértőjévé vált. Nálunk szinte láthatatlanok maradtak az amerikai képregényiparban több évtized alatt lezajló gyökeres változások. A Kádár-korszakban megjelent néhány, a szuperhősös képregények okán a hanyatló kultúráról és az elbutuló gyerekekről szóló fanyalgó cikk, majd a rendszerváltás után elérhetővé vált egy-két Marvel- és DC-füzet, amelyek gyorsan feltűntek és eltűntek. Aztán a 2000-es években, számunkra szinte derült égből, felbukkantak a véget nem érő, egymásba fűződő adaptációk (ezzel együtt pedig a hazai képregényrajongók nagy örömére megélénkült az amerikai képregények magyarországi kiadása is).

A közkedvelt hálóvető

A 30-as évektől az 50-es évekig a képregény kulturálisan megvetett tömegpiaci termék volt az Egyesült Államokban (nemcsak szuperhősös történetekre kell gondolni, elterjedt volt a krimi, a horror és az olcsó románc is). Alulfizetett írók és rajzolók ontották az egyszeri olvasásra szánt füzeteket, amelyek a II. világháború idején még a harci morál és a hazafias érzelmek fűtését is szolgálták (a Marvel Amerika Kapitánya is egy Hitlernek bevitt jobbhoroggal kezdte karrierjét). A 60-as évekre egész kis mitológia épült az egyre szaporodó hősökből – ekkorra jelent meg a szerializált forma és az összefüggő univerzumépítés, amit már a mai Marvel Cinematic Universe-ből (MCU) ismerünk. Ennek ellenére a 80-as évekre a szuperhősképregény niche termékké vált, az eladások egyre zuhantak. A füzetek szakboltokba szorultak, és egy demográfiailag jól körülhatárolt réteg (fiatal fehér férfiak) szórakozásává avanzsáltak. A kiadóóriások (az ún. Big Two: a Marvel és a DC) rádöbbentek, hogy szűk olvasóközönségüket nem tudják szélesíteni, ezért új stratégiához folyamodtak.

A Marvel Entertainment Group a 70-es évektől kezdte eladogatni a hőseihez fűződő jogokat nagy film­stú­dióknak – a cégnél azt remélték, hogy a filmadaptációk majd felsrófolják a bevételeket. A Marvel 1996-ban megalapította a Marvel Studiost, és 1997-re már belekezdett egy-két nagyobb projekt megvalósításába. Ezekből a kezdeményezésekből születtek meg a mai Marvel-dömping előfutárai, az első nagyobb költségvetésű adaptációk: X-Men – A kívülállók (2000), Pókember (2002), Daredevil – A fenegyerek (2003), Elektra (2005), Fantasztikus Négyes (2005). Ezek még amolyan esszenciális adaptációk voltak, a szerteágazó mitológia és képregényes univerzum sűrített, a laikusok számára is jól követhető verziójával. A fordulat 2005-ben jött, amikor a Marvel visszaszerezte a Vasember jogait a New Line Cinemától, majd 2006-ban a Hulkot a Universaltól – ettől fogva a Marvel fokozatos visszavásárlásba kezdett. A gazdaságilag félelmetesen hatékony MCU-gépezet kiépítésében mérföldkő volt, amikor 2007-ben a Marvel Studios élére a fáradhatatlan Kevin Feige-t nevezték ki, aki 2019-ben a franchise legfőbb kreatív felelősévé és producerévé lépett elő. Az igazán ijesztő, monopolisztikus növekedés pedig 2009-ben indult meg, amikor a Walt Disney Company felvásárolta a Marvel Entertainmentet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.