A Marvel-univerzum diadalmenete

Profán istenek

Film

Megjelenésünk napján mutatják be a magyarországi mozik a nyár talán legnagyobb blockbusterének ígérkező képregény-adaptációt, a Fekete özvegyet. A Scarlett Johansson főszereplésével jórészt Budapesten forgatott film apropóján néztünk körül az úgynevezett Marvel-univerzumban.

Itt Magyarországon még istenigazából bele sem tudtunk feledkezni az amerikai képregények miatti morális pánikba, amikor hirtelen – egész pontosan 2008-tól, a Vasemberrel kezdődően – a mozik tele lettek Marvel-filmekkel. Ettől kezdve minden évre jutott két-három blockbuster, és szép lassan mindenki a Marvel-mitológia szakértőjévé vált. Nálunk szinte láthatatlanok maradtak az amerikai képregényiparban több évtized alatt lezajló gyökeres változások. A Kádár-korszakban megjelent néhány, a szuperhősös képregények okán a hanyatló kultúráról és az elbutuló gyerekekről szóló fanyalgó cikk, majd a rendszerváltás után elérhetővé vált egy-két Marvel- és DC-füzet, amelyek gyorsan feltűntek és eltűntek. Aztán a 2000-es években, számunkra szinte derült égből, felbukkantak a véget nem érő, egymásba fűződő adaptációk (ezzel együtt pedig a hazai képregényrajongók nagy örömére megélénkült az amerikai képregények magyarországi kiadása is).

A közkedvelt hálóvető

A 30-as évektől az 50-es évekig a képregény kulturálisan megvetett tömegpiaci termék volt az Egyesült Államokban (nemcsak szuperhősös történetekre kell gondolni, elterjedt volt a krimi, a horror és az olcsó románc is). Alulfizetett írók és rajzolók ontották az egyszeri olvasásra szánt füzeteket, amelyek a II. világháború idején még a harci morál és a hazafias érzelmek fűtését is szolgálták (a Marvel Amerika Kapitánya is egy Hitlernek bevitt jobbhoroggal kezdte karrierjét). A 60-as évekre egész kis mitológia épült az egyre szaporodó hősökből – ekkorra jelent meg a szerializált forma és az összefüggő univerzumépítés, amit már a mai Marvel Cinematic Universe-ből (MCU) ismerünk. Ennek ellenére a 80-as évekre a szuperhősképregény niche termékké vált, az eladások egyre zuhantak. A füzetek szakboltokba szorultak, és egy demográfiailag jól körülhatárolt réteg (fiatal fehér férfiak) szórakozásává avanzsáltak. A kiadóóriások (az ún. Big Two: a Marvel és a DC) rádöbbentek, hogy szűk olvasóközönségüket nem tudják szélesíteni, ezért új stratégiához folyamodtak.

A Marvel Entertainment Group a 70-es évektől kezdte eladogatni a hőseihez fűződő jogokat nagy film­stú­dióknak – a cégnél azt remélték, hogy a filmadaptációk majd felsrófolják a bevételeket. A Marvel 1996-ban megalapította a Marvel Studiost, és 1997-re már belekezdett egy-két nagyobb projekt megvalósításába. Ezekből a kezdeményezésekből születtek meg a mai Marvel-dömping előfutárai, az első nagyobb költségvetésű adaptációk: X-Men – A kívülállók (2000), Pókember (2002), Daredevil – A fenegyerek (2003), Elektra (2005), Fantasztikus Négyes (2005). Ezek még amolyan esszenciális adaptációk voltak, a szerteágazó mitológia és képregényes univerzum sűrített, a laikusok számára is jól követhető verziójával. A fordulat 2005-ben jött, amikor a Marvel visszaszerezte a Vasember jogait a New Line Cinemától, majd 2006-ban a Hulkot a Universaltól – ettől fogva a Marvel fokozatos visszavásárlásba kezdett. A gazdaságilag félelmetesen hatékony MCU-gépezet kiépítésében mérföldkő volt, amikor 2007-ben a Marvel Studios élére a fáradhatatlan Kevin Feige-t nevezték ki, aki 2019-ben a franchise legfőbb kreatív felelősévé és producerévé lépett elő. Az igazán ijesztő, monopolisztikus növekedés pedig 2009-ben indult meg, amikor a Walt Disney Company felvásárolta a Marvel Entertainmentet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.