A Marvel-univerzum diadalmenete

Profán istenek

Film

Megjelenésünk napján mutatják be a magyarországi mozik a nyár talán legnagyobb blockbusterének ígérkező képregény-adaptációt, a Fekete özvegyet. A Scarlett Johansson főszereplésével jórészt Budapesten forgatott film apropóján néztünk körül az úgynevezett Marvel-univerzumban.

Itt Magyarországon még istenigazából bele sem tudtunk feledkezni az amerikai képregények miatti morális pánikba, amikor hirtelen – egész pontosan 2008-tól, a Vasemberrel kezdődően – a mozik tele lettek Marvel-filmekkel. Ettől kezdve minden évre jutott két-három blockbuster, és szép lassan mindenki a Marvel-mitológia szakértőjévé vált. Nálunk szinte láthatatlanok maradtak az amerikai képregényiparban több évtized alatt lezajló gyökeres változások. A Kádár-korszakban megjelent néhány, a szuperhősös képregények okán a hanyatló kultúráról és az elbutuló gyerekekről szóló fanyalgó cikk, majd a rendszerváltás után elérhetővé vált egy-két Marvel- és DC-füzet, amelyek gyorsan feltűntek és eltűntek. Aztán a 2000-es években, számunkra szinte derült égből, felbukkantak a véget nem érő, egymásba fűződő adaptációk (ezzel együtt pedig a hazai képregényrajongók nagy örömére megélénkült az amerikai képregények magyarországi kiadása is).

A közkedvelt hálóvető

A 30-as évektől az 50-es évekig a képregény kulturálisan megvetett tömegpiaci termék volt az Egyesült Államokban (nemcsak szuperhősös történetekre kell gondolni, elterjedt volt a krimi, a horror és az olcsó románc is). Alulfizetett írók és rajzolók ontották az egyszeri olvasásra szánt füzeteket, amelyek a II. világháború idején még a harci morál és a hazafias érzelmek fűtését is szolgálták (a Marvel Amerika Kapitánya is egy Hitlernek bevitt jobbhoroggal kezdte karrierjét). A 60-as évekre egész kis mitológia épült az egyre szaporodó hősökből – ekkorra jelent meg a szerializált forma és az összefüggő univerzumépítés, amit már a mai Marvel Cinematic Universe-ből (MCU) ismerünk. Ennek ellenére a 80-as évekre a szuperhősképregény niche termékké vált, az eladások egyre zuhantak. A füzetek szakboltokba szorultak, és egy demográfiailag jól körülhatárolt réteg (fiatal fehér férfiak) szórakozásává avanzsáltak. A kiadóóriások (az ún. Big Two: a Marvel és a DC) rádöbbentek, hogy szűk olvasóközönségüket nem tudják szélesíteni, ezért új stratégiához folyamodtak.

A Marvel Entertainment Group a 70-es évektől kezdte eladogatni a hőseihez fűződő jogokat nagy film­stú­dióknak – a cégnél azt remélték, hogy a filmadaptációk majd felsrófolják a bevételeket. A Marvel 1996-ban megalapította a Marvel Studiost, és 1997-re már belekezdett egy-két nagyobb projekt megvalósításába. Ezekből a kezdeményezésekből születtek meg a mai Marvel-dömping előfutárai, az első nagyobb költségvetésű adaptációk: X-Men – A kívülállók (2000), Pókember (2002), Daredevil – A fenegyerek (2003), Elektra (2005), Fantasztikus Négyes (2005). Ezek még amolyan esszenciális adaptációk voltak, a szerteágazó mitológia és képregényes univerzum sűrített, a laikusok számára is jól követhető verziójával. A fordulat 2005-ben jött, amikor a Marvel visszaszerezte a Vasember jogait a New Line Cinemától, majd 2006-ban a Hulkot a Universaltól – ettől fogva a Marvel fokozatos visszavásárlásba kezdett. A gazdaságilag félelmetesen hatékony MCU-gépezet kiépítésében mérföldkő volt, amikor 2007-ben a Marvel Studios élére a fáradhatatlan Kevin Feige-t nevezték ki, aki 2019-ben a franchise legfőbb kreatív felelősévé és producerévé lépett elő. Az igazán ijesztő, monopolisztikus növekedés pedig 2009-ben indult meg, amikor a Walt Disney Company felvásárolta a Marvel Entertainmentet.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Nem alszik

Mégis ki ölte meg a nagy pofájú, felfuvalkodott amerikai rendezőt? A producer, akit megzsarolt; a forgatókönyvíró, akinek vízióját tönkre akarja tenni – esetleg a főszereplő színésznő, akinek részegen félreérthetetlen ajánlatot tett; vagy talán annak férje, akivel még össze is verekedett?

Túl sok

  • Sándor Panka

A nézőteret sűrű köd borítja, a színpadképet a szürke szín dominálja. Ferdén elhelyezett ajtók keretezik a színpad közepére állított lépcsősort (díszlet, jelmez: Tihanyi Ildi).

Egy doboz lenne

Zuhog az eső, Martin többszöri eltévedés után jut el az Ardennek mélyén lévő a faluba, ahol régen nem látott apja meghalt. Mivel az apja kimondottan azt kérte, helyben hantolják el, ám a temető már tele van, Martin a furcsa sírásó segítségével egy rejtélyes, sok-sok éve nem látogatott sírt akar kiüríteni.

Ki a hülye?

  • Sándor Panka

A színpadon két forgatható szobabelső, a kettő között szintén mozgatható, jellegzetes zöld falusi kerítés. Az elemek mobilizálásával a történet összes helyszíne megjeleníthető. Kovács Dániel Ambrus nem csak rendezte a darabot, ő tervezte a látványt is, s az nem csak az ötletes térkonstrukciók miatt működött. A kopottas szobabelsők úgy teremtenek sivár atmoszférát, hogy közben furcsa nosztalgiát is érzünk irántuk.

Nemesítő idő

Huszonhárom év után újra találkozik egy Férfi és egy Nő. Egykor szerelmespár voltak, ma valami megkésett randevúszerű találkozójuk van egy kölcsönlakásban. Néhány retrónak ható bútor, mázas kisszobor meg klasszik nipp veszi őket körül, a háttér meg egy méretes faliszőnyeg, cirkuszi vagy farsangi jelenettel. A Nő Amerikában él, a Férfi itthon maradt.

Tartsd szárazon a tésztát!

  • Kiss Annamária

Mintha vége lenne az előadásnak, tapsolnánk, ám szólítanak az alkotók, hogy foglaljunk helyet a színpad egyik vagy másik szélénél attól függően, szerintünk bűnös vagy ártatlan az ókori görög hősnő. De nemcsak térfelet választunk, meg is kell védenünk az álláspontunkat. A két csoport, szokatlan módon sok mindenben egyetért, megérti egymást. Érvényes vita bontakozik ki.

Hogy igaz legyen

  • Antoni Rita

Nehéz nem észrevenni, hogy a Libri könyvesboltjaiban egy ideje, pontosabban amióta az államilag bőkezűen támogatott Mathias Corvinus Collegium Alapítvány (MCC) beszállt a Libri–Bookline kiadócsoportba, központi helyen, gúlákba állítva díszelegnek az MCC Press „genderellenes” (azaz, a feminista és LMBTQ jogi törekvéseket lejáratni igyekvő) kiadványai, jelentős ellensúlyozás nélkül.

Az iskolapénz

Múlt pénteken öt, a polgári engedetlenségi akciósorozatban részt vevő fővárosi középiskolai tanárt rúgtak ki a fővárosi Kölcsey Ferenc Gimnáziumból. E hét elején az illetékes tankerület vezetője személyesen adott át írásbeli figyelmeztetést a zuglói Szent István Gimnázium három pedagógusának.

Akkor minek?

A hét elején az Országgyűlés elfogadta azokat a törvényjavaslatokat illetve -módosításokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a kormány ki tudja énekelni az uniós források egyelőre felfüggesztett részét, 7,5 milliárd euró végösszegben, az Európai Bizottságtól és az Európai Tanácstól.