Visszhang: film

Közönséges horror­sztori

Visszhang

Sok mindent szeretne egyszerre a film rendezőpárosa, Roberto De Feo és Paolo Strippoli.

Egybeolvasztaná a Cosa Nostra, a Camorra és a ’Ndrangheta saját magukról szőtt, hangzatos középkori eredetmítoszát a kaszabolós/szektás horrorral, miközben kikacsintgatna a horrortörténet alapműveire, és még a kortárs horrorfogyasztási szokásokat is kritizálná. Mindenki csak egyre látványosabb vériszamra szomjazik, miközben világunk tele van nagyon is valós szörnyűségekkel… de mi azt is élvezzük, jaj.

De Feo és Strippoli mint a jó diákok, minden bokorban horror­utalásokat rejtenek el, mintha csak a műveltségüket bizonygatnák. Néhány idegen egy lakókocsiban Calabria felé utazik más-más célból (múltjuk és motivációjuk csepegtetve kerül napvilágra, hogy „mélységet” adjanak a meglehetősen lapos figuráknak). Egy furcsa baleset után egy tisztáson találják magukat, az erdő közepén. Mellettük egy elhagyatott kunyhó áll, de nincsenek egyedül, valamik vagy valakik vadásznak rájuk. A látványos önreflexiónak hála még a legzöldfülűbb horrornéző is rájön félidőnél a megoldásra, de a parttalan utalgatás/kikacsintgatás a feszültséget is hamar megöli. A rendezők tiszteletteljes megidézés helyett inkább pofátlanul lemásolnak bizonyos klasszikusokat (A texasi láncfűrészes mészárlás vagy a csodálatos Fehér éjszakák), így a kezdeti frász hamar elolvad, és csak a valóban lenyűgöző (alapjában minimalista) látvány marad. Az olasz horror klasszikusai, Dario Argento, Lucio Fulci és Mario Bava pedig ott maradnak az út szélén – őket nem idézi senki.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.