Visszhang: film

Moffie

Visszhang

Oliver Hermanus filmjének címe a melegekre az afrikaans nyelvben használt becsmérlő kifejezést veszi kölcsön, de az ocsmány közeg és a mindent átható erőszak közepette makacsul keresi a szépséget és a gyengédséget.

Az angolosan finom megjelenésű, de holland nevű Nicholas van der Swart fehér dél-afrikai tiné­dzserként tölti kétéves kötelező katonai szolgálatát 1981-ben. Az ország épp harcban áll a kommunista támogatású Angolával, a dél-afrikai fiatalokat pedig macsó, rasszista szlogenekkel és brutális kiképzéssel igyekeznek harci készültségben tartani. Nick dolgát nehezíti, hogy a sereg belső ellenségként kezeli a meleg férfiakat, miközben ő és egyik katonatársa tétován közeledni kezdenek egymáshoz. Szégyenlős vonzalmuk és gyengédségük szinte botrányosnak hat az erőszakra, macsóságra és megszégyenítésre épülő közegben. A körülöttük lévő férfiak még a baráti vonzalmaikat is alig képesek kifejezni. Hermanus a hadsereg homoerotikájának bemutatásában megidézi Claire Denis Beau Travail című munkáját, és folytatja annak a finom erotikának a hagyományát, amely erősen jelen van az azonos neműek szerelmét ábrázoló újabb filmekben (Weekend, Portré a lángoló fiatal lányról, God’s Own Country, The World to Come). Hermanus hagy időt a szemlélődésre és az érzetek megtapasztalására (legyen az kellemes vagy taszító), és ugyanolyan kiválóan bontja ki a homofóbia, a rasszizmus és a kolonializmus összefonódó rendszereit, ahogyan feszültséget épít a röpke, de kellően horrorisztikus harci jelenetekben. A Moffie egyszerre képes kényeztetni és gyötörni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.