Visszhang: film

Hang nélkül 2.

Visszhang

A Hang nélkül első részével John Krasinski elérte, ami keveseknek sikerült multiplex mozikban: befogta a nézők száját.

A hangra vadászó földönkívüliek megnémították a szereplőket, és a történetmesélésből is száműzték az auditív ingereket. Nem mellesleg pedig a nézők sem mertek rároppantani a popcornra.

A második részben a rendező kissé kinyitja az Abbott család klausztrofób életterét – a megözvegyült Evelyn (Emily Blunt) továbbmenekül frissen született és két idősebb gyermekével. Az apafigura-hiányt a morózus Emmett (Cillian Murphy) hivatott orvosolni, aki vonakodva befogadja a családot a menedékként szolgáló elhagyatott acélgyárba. A halott apa idealista és hősies hajlamait öröklő siket Regan (Millicent Simmonds) azonban hamar megbolygatja az átmeneti békét, amikor egy rádiójel nyomába ered…

A szereplők immár többet beszélnek, de a fojtott motyogás kevéssé segíti a megértést – a rendező jó érzékkel többet bíz a vizualitásra és a színészek fizikai játékára. Még gyakorlottabbá vált feszültségkeltésben is: egészen bravúrosan épít kettős, de akár háromszoros, párhuzamosan futó akciójeleneteket is. A horrorok többségével ellentétben a filmben nem használja túl a hangeffektes ijesztgetést (bár egy-két velőtrázó pillanat azért akad). Jól megírt, szerethető figurák nélkül nem lenne kiért izgulni. Krasinski pedig remekel a néhány jellegzetes vonással megrajzolt és (kissé pátoszos) jellemfejlődésre képes karakterek írásában. A Hang nélkül 2. tömör, feszült és szórakoztató. Méltó folytatás.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.