Visszhang: film

Hang nélkül 2.

Visszhang

A Hang nélkül első részével John Krasinski elérte, ami keveseknek sikerült multiplex mozikban: befogta a nézők száját.

A hangra vadászó földönkívüliek megnémították a szereplőket, és a történetmesélésből is száműzték az auditív ingereket. Nem mellesleg pedig a nézők sem mertek rároppantani a popcornra.

A második részben a rendező kissé kinyitja az Abbott család klausztrofób életterét – a megözvegyült Evelyn (Emily Blunt) továbbmenekül frissen született és két idősebb gyermekével. Az apafigura-hiányt a morózus Emmett (Cillian Murphy) hivatott orvosolni, aki vonakodva befogadja a családot a menedékként szolgáló elhagyatott acélgyárba. A halott apa idealista és hősies hajlamait öröklő siket Regan (Millicent Simmonds) azonban hamar megbolygatja az átmeneti békét, amikor egy rádiójel nyomába ered…

A szereplők immár többet beszélnek, de a fojtott motyogás kevéssé segíti a megértést – a rendező jó érzékkel többet bíz a vizualitásra és a színészek fizikai játékára. Még gyakorlottabbá vált feszültségkeltésben is: egészen bravúrosan épít kettős, de akár háromszoros, párhuzamosan futó akciójeleneteket is. A horrorok többségével ellentétben a filmben nem használja túl a hangeffektes ijesztgetést (bár egy-két velőtrázó pillanat azért akad). Jól megírt, szerethető figurák nélkül nem lenne kiért izgulni. Krasinski pedig remekel a néhány jellegzetes vonással megrajzolt és (kissé pátoszos) jellemfejlődésre képes karakterek írásában. A Hang nélkül 2. tömör, feszült és szórakoztató. Méltó folytatás.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.