Visszhang: film

Hang nélkül 2.

Visszhang

A Hang nélkül első részével John Krasinski elérte, ami keveseknek sikerült multiplex mozikban: befogta a nézők száját.

A hangra vadászó földönkívüliek megnémították a szereplőket, és a történetmesélésből is száműzték az auditív ingereket. Nem mellesleg pedig a nézők sem mertek rároppantani a popcornra.

A második részben a rendező kissé kinyitja az Abbott család klausztrofób életterét – a megözvegyült Evelyn (Emily Blunt) továbbmenekül frissen született és két idősebb gyermekével. Az apafigura-hiányt a morózus Emmett (Cillian Murphy) hivatott orvosolni, aki vonakodva befogadja a családot a menedékként szolgáló elhagyatott acélgyárba. A halott apa idealista és hősies hajlamait öröklő siket Regan (Millicent Simmonds) azonban hamar megbolygatja az átmeneti békét, amikor egy rádiójel nyomába ered…

A szereplők immár többet beszélnek, de a fojtott motyogás kevéssé segíti a megértést – a rendező jó érzékkel többet bíz a vizualitásra és a színészek fizikai játékára. Még gyakorlottabbá vált feszültségkeltésben is: egészen bravúrosan épít kettős, de akár háromszoros, párhuzamosan futó akciójeleneteket is. A horrorok többségével ellentétben a filmben nem használja túl a hangeffektes ijesztgetést (bár egy-két velőtrázó pillanat azért akad). Jól megírt, szerethető figurák nélkül nem lenne kiért izgulni. Krasinski pedig remekel a néhány jellegzetes vonással megrajzolt és (kissé pátoszos) jellemfejlődésre képes karakterek írásában. A Hang nélkül 2. tömör, feszült és szórakoztató. Méltó folytatás.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Halál kasmírpulóverben

Almodóvar öregszik. E tény új dolgokra sarkallja: megjött az étvágya, hogy az öregedésről és a halál egyre nyomasztóbb közelségéről meséljen, és el-elkalandozik spanyol anyanyelvétől.

Mi végre, mi végre?

A Láthatáron Csoport új produkciójának az alcíme – részvételi boldogulás 90 percben – csak első pillanatban tűnik furcsának, hisz’ mindenki próbál valahogyan boldogulni. Együtt, külön, akárhogy. De van-e értelme az egésznek?