Bacsadi Zsófia

Jane Schoen­brun filmjének egyik fő témája a valóság, a tér és idő egymásba omlása; ezzel párhuzamosan nézőinek idő- és valóságérzékelését is összekuszálja.

Szex, hatalom, kereskedelmi tévé. A Riválisok a szappanopera fénykorában játszódik és vissza is hoz valamit annak bugyuta, de elragadó bájából.

Bár Christopher Nolan Sötét lovag-trilógiája már flörtölgetett a földhözragadtabb tónusokkal, de valójában Matt Reeves 2022-es Batmanje tért vissza Frank Miller realista, bűnfilmes világába, kizárva a képletből a természetfelettit.

Erich „Rickerl” Bohacek (Voodoo Jürgens) szerethető, de megbízhatatlan udvari bolondként járja Bécs legragacsosabb kocsmáit.

Tényleg szükség volt Christian Tafdrup horror-szatírájának amerikai remake-jére?

Epikus bukás, ragyogó fiaskó – sokan így írják le Francis Ford Coppola filmjét. A mélységesen elhibázott mű azonban egy másik képet is kirajzol: a „filmrendező mint auteur”-elv tarthatatlanságát.

Mintha szándékosan zárná magát kalodába Szilágyi Zsófia a filmjei szerkezetével, legalábbis az első két rendezése ezt sugallja.

Mintha csak a 2009-es Őrült szív párdarabját látnánk.

Ariane Louis-Seize első filmjének legnagyobb erénye a cukisága, ami talán kétes dicséret egy vámpíros film esetében.

Fejben szeretjük elválasztani a gondoskodást és a munkát; azt, amit önzetlenül adunk, illetve amit fizetségért csinálunk.

Lee Daniels valószínűleg jót akart. A Szabadíts meg a gonosztól azért is irritáló élmény, mert a jó szándék és a koherensnek szánt szerkezet fokozatosan és szemmel láthatóan hullik darabokra. A rendező megtörtént eset alapján dolgozott: egy egyedülálló anyát és három gyermekét állítólag démonok kezdték gyötörni, amikor a 2010-es években egy indianai városkába költöztek.

Míg más idősödő rendezők a relevancia elvesztésével küszködnek, Agnieszka Holland talán még le is adna a rá irányuló figyelemből. A nálunk nyáron bemutatott 2023-as Zöldhatár című filmje kapcsán érdemes számba venni magát az életművet is.