Visszhang: film

Emmanuelle

Visszhang

Audrey Diwan (Esemény; 2021) nem kevésre vállalkozott, amikor feminista, önreflexív énkeresésként gondolta újra a 70-es évek klasszikus szexmoziját.

Az eredeti film alapjául szolgáló könyv egy thai-francia diplomatafeleség, Marayat Bibidh (írói álnevén Emmanuelle Arsan) félig önéletrajzi regénye, amelyen erősen nyomot hagytak férjével osztott libertinus elvei. Az 1974-es adaptáció meghagyta Bangkokot egzotikus háttérnek, de a hősnő egy fehér bőrű francia lett (a holland Sylvia Kristel).

Diwan Emmanuelle-je (az igyekvő Noémie Merlant) ezúttal Hongkongban keresi, de nem találja a kielégülést. A 21. század kívánalmainak megfelelően már nem eltartott, hanem saját jogán is sikeres nő (ún. girlboss), aki nem várja ölbe tett kézzel (és zárt lábbal) a hódító férfiakat, hanem maga vadássza le őket. A nő azzal a feladattal érkezik az egzotikumba, hogy bizonyítsa egy luxushotel igazgatójának (a teljesen felesleges Naomi Watts) inkompetenciáját, de sokkal jobban izgatja egy titokzatos idegen (Will Sharpe, a bágyadt gátmérnök Kei szerepében), aki elérhetetlennek tűnik. Bár Emmanuelle változatos konstellációkban részesül szexuális kalandokban, jobbára unott arccal lebeg végig az aktusokon. Diwan bizarr kettős fókusza a Merlant és Watts között szövődő (szexmentes) szövetségen és a Kei utáni meddő vadászaton át teljesen kivonja az erotikát és az izgalmat a filmből, főként a parfümreklámszerű, steril látvány segítségével. Az új Emmanuelle céltalan és helyenként komikus; bár céltudatosnak tűnik, fogalma sincs, hogy mit akar.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.