Az eredeti film alapjául szolgáló könyv egy thai-francia diplomatafeleség, Marayat Bibidh (írói álnevén Emmanuelle Arsan) félig önéletrajzi regénye, amelyen erősen nyomot hagytak férjével osztott libertinus elvei. Az 1974-es adaptáció meghagyta Bangkokot egzotikus háttérnek, de a hősnő egy fehér bőrű francia lett (a holland Sylvia Kristel).
Diwan Emmanuelle-je (az igyekvő Noémie Merlant) ezúttal Hongkongban keresi, de nem találja a kielégülést. A 21. század kívánalmainak megfelelően már nem eltartott, hanem saját jogán is sikeres nő (ún. girlboss), aki nem várja ölbe tett kézzel (és zárt lábbal) a hódító férfiakat, hanem maga vadássza le őket. A nő azzal a feladattal érkezik az egzotikumba, hogy bizonyítsa egy luxushotel igazgatójának (a teljesen felesleges Naomi Watts) inkompetenciáját, de sokkal jobban izgatja egy titokzatos idegen (Will Sharpe, a bágyadt gátmérnök Kei szerepében), aki elérhetetlennek tűnik. Bár Emmanuelle változatos konstellációkban részesül szexuális kalandokban, jobbára unott arccal lebeg végig az aktusokon. Diwan bizarr kettős fókusza a Merlant és Watts között szövődő (szexmentes) szövetségen és a Kei utáni meddő vadászaton át teljesen kivonja az erotikát és az izgalmat a filmből, főként a parfümreklámszerű, steril látvány segítségével. Az új Emmanuelle céltalan és helyenként komikus; bár céltudatosnak tűnik, fogalma sincs, hogy mit akar.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
