Visszhang: film

Emmanuelle

Visszhang

Audrey Diwan (Esemény; 2021) nem kevésre vállalkozott, amikor feminista, önreflexív énkeresésként gondolta újra a 70-es évek klasszikus szexmoziját.

Az eredeti film alapjául szolgáló könyv egy thai-francia diplomatafeleség, Marayat Bibidh (írói álnevén Emmanuelle Arsan) félig önéletrajzi regénye, amelyen erősen nyomot hagytak férjével osztott libertinus elvei. Az 1974-es adaptáció meghagyta Bangkokot egzotikus háttérnek, de a hősnő egy fehér bőrű francia lett (a holland Sylvia Kristel).

Diwan Emmanuelle-je (az igyekvő Noémie Merlant) ezúttal Hongkongban keresi, de nem találja a kielégülést. A 21. század kívánalmainak megfelelően már nem eltartott, hanem saját jogán is sikeres nő (ún. girlboss), aki nem várja ölbe tett kézzel (és zárt lábbal) a hódító férfiakat, hanem maga vadássza le őket. A nő azzal a feladattal érkezik az egzotikumba, hogy bizonyítsa egy luxushotel igazgatójának (a teljesen felesleges Naomi Watts) inkompetenciáját, de sokkal jobban izgatja egy titokzatos idegen (Will Sharpe, a bágyadt gátmérnök Kei szerepében), aki elérhetetlennek tűnik. Bár Emmanuelle változatos konstellációkban részesül szexuális kalandokban, jobbára unott arccal lebeg végig az aktusokon. Diwan bizarr kettős fókusza a Merlant és Watts között szövődő (szexmentes) szövetségen és a Kei utáni meddő vadászaton át teljesen kivonja az erotikát és az izgalmat a filmből, főként a parfümreklámszerű, steril látvány segítségével. Az új Emmanuelle céltalan és helyenként komikus; bár céltudatosnak tűnik, fogalma sincs, hogy mit akar.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.