Visszhang: film

Emmanuelle

Visszhang

Audrey Diwan (Esemény; 2021) nem kevésre vállalkozott, amikor feminista, önreflexív énkeresésként gondolta újra a 70-es évek klasszikus szexmoziját.

Az eredeti film alapjául szolgáló könyv egy thai-francia diplomatafeleség, Marayat Bibidh (írói álnevén Emmanuelle Arsan) félig önéletrajzi regénye, amelyen erősen nyomot hagytak férjével osztott libertinus elvei. Az 1974-es adaptáció meghagyta Bangkokot egzotikus háttérnek, de a hősnő egy fehér bőrű francia lett (a holland Sylvia Kristel).

Diwan Emmanuelle-je (az igyekvő Noémie Merlant) ezúttal Hongkongban keresi, de nem találja a kielégülést. A 21. század kívánalmainak megfelelően már nem eltartott, hanem saját jogán is sikeres nő (ún. girlboss), aki nem várja ölbe tett kézzel (és zárt lábbal) a hódító férfiakat, hanem maga vadássza le őket. A nő azzal a feladattal érkezik az egzotikumba, hogy bizonyítsa egy luxushotel igazgatójának (a teljesen felesleges Naomi Watts) inkompetenciáját, de sokkal jobban izgatja egy titokzatos idegen (Will Sharpe, a bágyadt gátmérnök Kei szerepében), aki elérhetetlennek tűnik. Bár Emmanuelle változatos konstellációkban részesül szexuális kalandokban, jobbára unott arccal lebeg végig az aktusokon. Diwan bizarr kettős fókusza a Merlant és Watts között szövődő (szexmentes) szövetségen és a Kei utáni meddő vadászaton át teljesen kivonja az erotikát és az izgalmat a filmből, főként a parfümreklámszerű, steril látvány segítségével. Az új Emmanuelle céltalan és helyenként komikus; bár céltudatosnak tűnik, fogalma sincs, hogy mit akar.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.