Visszhang: film

Emmanuelle

Visszhang

Audrey Diwan (Esemény; 2021) nem kevésre vállalkozott, amikor feminista, önreflexív énkeresésként gondolta újra a 70-es évek klasszikus szexmoziját.

Az eredeti film alapjául szolgáló könyv egy thai-francia diplomatafeleség, Marayat Bibidh (írói álnevén Emmanuelle Arsan) félig önéletrajzi regénye, amelyen erősen nyomot hagytak férjével osztott libertinus elvei. Az 1974-es adaptáció meghagyta Bangkokot egzotikus háttérnek, de a hősnő egy fehér bőrű francia lett (a holland Sylvia Kristel).

Diwan Emmanuelle-je (az igyekvő Noémie Merlant) ezúttal Hongkongban keresi, de nem találja a kielégülést. A 21. század kívánalmainak megfelelően már nem eltartott, hanem saját jogán is sikeres nő (ún. girlboss), aki nem várja ölbe tett kézzel (és zárt lábbal) a hódító férfiakat, hanem maga vadássza le őket. A nő azzal a feladattal érkezik az egzotikumba, hogy bizonyítsa egy luxushotel igazgatójának (a teljesen felesleges Naomi Watts) inkompetenciáját, de sokkal jobban izgatja egy titokzatos idegen (Will Sharpe, a bágyadt gátmérnök Kei szerepében), aki elérhetetlennek tűnik. Bár Emmanuelle változatos konstellációkban részesül szexuális kalandokban, jobbára unott arccal lebeg végig az aktusokon. Diwan bizarr kettős fókusza a Merlant és Watts között szövődő (szexmentes) szövetségen és a Kei utáni meddő vadászaton át teljesen kivonja az erotikát és az izgalmat a filmből, főként a parfümreklámszerű, steril látvány segítségével. Az új Emmanuelle céltalan és helyenként komikus; bár céltudatosnak tűnik, fogalma sincs, hogy mit akar.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.