Film

Vidéki szívfájdalmak

Payal Kapadia: Minden, ami fénynek tűnik

Kritika

Payal Kapadia szülővárosának, Mumbainak címezi Minden, ami fénynek tűnik című érzékeny, finoman lüktető filmjét. A város kakofóniájában összeolvadnak a különböző nyelvjárások, gépi és emberi zajok, ebből a kavalkádból Kapadia három törékeny szólamot választ ki, s azok a film végére szinte mágikusan egybefonódnak. 

A rendező először egy dokumentumfilmmel szerzett nevet magának (az intim, de a Modi-rendszerrel élesen kritikus A Night of Knowing Nothing), és első fikciós munkájának nyitó képsoraiban ennek eszköztárából merít: a jobb élet reményében vidékről a nagyvárosba vándorolt vendégmunkások osztják meg tapasztalataikat.

A város örömöt és szenvedést is tartogat új lakóinak; üdítő névtelenséget és az elrejtőzés lehetőségét, de a nyomasztó magány érzését is. Mumbai fáradhatatlanul zsong és kakofóniájában összeolvadnak a különböző nyelvjárások, gépi és emberi zajok. Ebből a kavalkádból Kapadia három törékeny szólamot választ ki, s azok a film végére szinte mágikusan egybefonódnak.

Három nőalakja három női életszakaszt testesít meg, örö­meik­ben és bánataikban pedig hézagmentesen olvadnak egymásba az intimitás és a nagyobb léptékű társadalmi problémák. Anu (Divya Prabha) fiatal, jó kedélyű, az emberekre és a világra nyitott nővér, akinek egy szép muszlim fiú a szeretője, s akit a kollégái és a családja elől is rejteget. Prabha (Kani Kusruti, a film szinte hipnotikus erejű középpontja) bölcs, csendes főnővér, akinek férje elrendezett házasságkötésük után egyből Németországba ment dolgozni, azóta nem kapott hírt felőle. Már-már le is mondott róla és közben a kórház egyik gyengéd orvosa is udvarolni kezd neki. Parvaty (Chhaya Kadam) a kórház szakácsa, egy erős akaratú özvegy, akit férje halála után a kilakoltatás fenyeget, miután Mumbai egyik luxusingatlan-fejlesztője szemet vet a telkére. Mindhárman más-más módon részesülnek a városi lét jótéteményeiből és kínjaiból.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.