Tévésorozat

A padlónál is lejjebb

Steven Knight: Ezer bokszütés

Kritika

Steven Knight nem kóborol messze a Peaky Blinders világától; az Ezer bokszütésben tekintetét változatlanul az erőszak mindenféle for­mái­ra, az általános kegyetlenkedés közepette szövődő véd- és dacszövetségekre és a személyes ambícióra szegezi.

Ám a formát a végletekig párolja és finomítja, három tökéletesen szőtt történetszálba sűrítve azt a mocskos, kiábrándító világot, amelyet nem egy kommentátor Charles Dickenséhez hasonlított. Néhány évtizeddel a Shelby-klán fénykora előtt járunk, az 1800-as évek végén, ezúttal Londonban: egy birodalom közepe, a vadul dübörgő iparosodás motorja, ahol szegények és gazdagok a város két ellentétes szegletében tömörülnek. A két csoport között egyre fokozódik a feszültség, miközben a gyarmatokról is a metropoliszba áramlanak a bevándorlók, akik újfajta éhséggel és elkeseredettséggel vetik bele magukat a városi forgatagba. Knight egy egész komplex városhálózatot, sőt birodalmi struktúrát présel a londoni East End egyik különösen szutykos és reménytelen szegletébe, ahol a napfény és a remény hiányának dacára virágzik a leleményesség, a kitartás és a becsvágy (részben törvényes, de inkább törvényellenes formákban).

A sűrű cselekmény epicentruma egy helyi gengszter/bokszoló, Sugar Goodson (Stephen Graham) kocsmája, ahol öccsével karöltve illegális puszta kezes bokszmeccseket szerveznek, saját magukat fő attrakcióként eladva. Ebbe a rengetegbe érkezik két csillogó szemű jamaicai bevándorló, Hezekiah (Malachi Kirby), akinek egy vadidegen oroszlánszelídítői állást kínált a londoni állatkertben, és barátja, Alec (Francis Lovehall), akit joggal rémiszt meg a gyomorszerű világváros. Amíg meg nem ismerik a szabályokat, abban reménykednek, hogy könnyen munkát találhatnak, de az izzó rasszizmus közepette egyre világosabbá válik, hogy legfeljebb illegális tevékenységek útján juthatnak betevőhöz. A jóravaló Hezekiah mintha vonzaná a bajt: a könnyű pénz utáni hajszában hamar szembe kerül a ringben Sugarral, akit gyakorlatilag legyőz (csak némi szabálytalan beavatkozás menti meg a szégyenteljes kiütéstől). A veterán bokszoló nincs szokva a vereséghez, ezért megszállottan üldözni kezdi a fiatal jamaicait, miközben a fiút egy könyörtelen női tolvajbanda vezére (Erin Doherty) is behálózná (többféle értelemben is). A Negyven Elefánt banda egy másik útját villantja fel annak, hogyan boldogulhatnak az elnyomottak a gazdagokra szabott világban: a nőkből álló szervezet hol az East End utcáin, hol a Harrodsban fosztogat, de Mary Carr ennél is merészebbet gondol. Kirabolná a királynőhöz érkező kínai uralkodói delegáció tagjait, s ebben Hezekiah-nak is szerepet szán.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.