Tévésorozat

A padlónál is lejjebb

Steven Knight: Ezer bokszütés

Kritika

Steven Knight nem kóborol messze a Peaky Blinders világától; az Ezer bokszütésben tekintetét változatlanul az erőszak mindenféle for­mái­ra, az általános kegyetlenkedés közepette szövődő véd- és dacszövetségekre és a személyes ambícióra szegezi.

Ám a formát a végletekig párolja és finomítja, három tökéletesen szőtt történetszálba sűrítve azt a mocskos, kiábrándító világot, amelyet nem egy kommentátor Charles Dickenséhez hasonlított. Néhány évtizeddel a Shelby-klán fénykora előtt járunk, az 1800-as évek végén, ezúttal Londonban: egy birodalom közepe, a vadul dübörgő iparosodás motorja, ahol szegények és gazdagok a város két ellentétes szegletében tömörülnek. A két csoport között egyre fokozódik a feszültség, miközben a gyarmatokról is a metropoliszba áramlanak a bevándorlók, akik újfajta éhséggel és elkeseredettséggel vetik bele magukat a városi forgatagba. Knight egy egész komplex városhálózatot, sőt birodalmi struktúrát présel a londoni East End egyik különösen szutykos és reménytelen szegletébe, ahol a napfény és a remény hiányának dacára virágzik a leleményesség, a kitartás és a becsvágy (részben törvényes, de inkább törvényellenes formákban).

A sűrű cselekmény epicentruma egy helyi gengszter/bokszoló, Sugar Goodson (Stephen Graham) kocsmája, ahol öccsével karöltve illegális puszta kezes bokszmeccseket szerveznek, saját magukat fő attrakcióként eladva. Ebbe a rengetegbe érkezik két csillogó szemű jamaicai bevándorló, Hezekiah (Malachi Kirby), akinek egy vadidegen oroszlánszelídítői állást kínált a londoni állatkertben, és barátja, Alec (Francis Lovehall), akit joggal rémiszt meg a gyomorszerű világváros. Amíg meg nem ismerik a szabályokat, abban reménykednek, hogy könnyen munkát találhatnak, de az izzó rasszizmus közepette egyre világosabbá válik, hogy legfeljebb illegális tevékenységek útján juthatnak betevőhöz. A jóravaló Hezekiah mintha vonzaná a bajt: a könnyű pénz utáni hajszában hamar szembe kerül a ringben Sugarral, akit gyakorlatilag legyőz (csak némi szabálytalan beavatkozás menti meg a szégyenteljes kiütéstől). A veterán bokszoló nincs szokva a vereséghez, ezért megszállottan üldözni kezdi a fiatal jamaicait, miközben a fiút egy könyörtelen női tolvajbanda vezére (Erin Doherty) is behálózná (többféle értelemben is). A Negyven Elefánt banda egy másik útját villantja fel annak, hogyan boldogulhatnak az elnyomottak a gazdagokra szabott világban: a nőkből álló szervezet hol az East End utcáin, hol a Harrodsban fosztogat, de Mary Carr ennél is merészebbet gondol. Kirabolná a királynőhöz érkező kínai uralkodói delegáció tagjait, s ebben Hezekiah-nak is szerepet szán.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

„Vigyen a ló”

A fegyverkovács alakjához kapcsolódó historikus szimbólumhordozás és a villoni balladaírás jelenti a szerző új verseskötetének képi és vershagyományát.

„Állj, ki vagy?”

Csáki Judit az utóbbi években kevesebb színikritikát írt, ám annál többet beszélgetett. Három év alatt három portrékötete jelent meg: 2022-ben Csuja Imréről (Imi, ne csináld!), 2023-ban Alföldi Róbertről (Alföldi – rajtam nem múlt), legutóbb pedig Csehalmi Györgyről.