Tévésorozat

A padlónál is lejjebb

Steven Knight: Ezer bokszütés

Kritika

Steven Knight nem kóborol messze a Peaky Blinders világától; az Ezer bokszütésben tekintetét változatlanul az erőszak mindenféle for­mái­ra, az általános kegyetlenkedés közepette szövődő véd- és dacszövetségekre és a személyes ambícióra szegezi.

Ám a formát a végletekig párolja és finomítja, három tökéletesen szőtt történetszálba sűrítve azt a mocskos, kiábrándító világot, amelyet nem egy kommentátor Charles Dickenséhez hasonlított. Néhány évtizeddel a Shelby-klán fénykora előtt járunk, az 1800-as évek végén, ezúttal Londonban: egy birodalom közepe, a vadul dübörgő iparosodás motorja, ahol szegények és gazdagok a város két ellentétes szegletében tömörülnek. A két csoport között egyre fokozódik a feszültség, miközben a gyarmatokról is a metropoliszba áramlanak a bevándorlók, akik újfajta éhséggel és elkeseredettséggel vetik bele magukat a városi forgatagba. Knight egy egész komplex városhálózatot, sőt birodalmi struktúrát présel a londoni East End egyik különösen szutykos és reménytelen szegletébe, ahol a napfény és a remény hiányának dacára virágzik a leleményesség, a kitartás és a becsvágy (részben törvényes, de inkább törvényellenes formákban).

A sűrű cselekmény epicentruma egy helyi gengszter/bokszoló, Sugar Goodson (Stephen Graham) kocsmája, ahol öccsével karöltve illegális puszta kezes bokszmeccseket szerveznek, saját magukat fő attrakcióként eladva. Ebbe a rengetegbe érkezik két csillogó szemű jamaicai bevándorló, Hezekiah (Malachi Kirby), akinek egy vadidegen oroszlánszelídítői állást kínált a londoni állatkertben, és barátja, Alec (Francis Lovehall), akit joggal rémiszt meg a gyomorszerű világváros. Amíg meg nem ismerik a szabályokat, abban reménykednek, hogy könnyen munkát találhatnak, de az izzó rasszizmus közepette egyre világosabbá válik, hogy legfeljebb illegális tevékenységek útján juthatnak betevőhöz. A jóravaló Hezekiah mintha vonzaná a bajt: a könnyű pénz utáni hajszában hamar szembe kerül a ringben Sugarral, akit gyakorlatilag legyőz (csak némi szabálytalan beavatkozás menti meg a szégyenteljes kiütéstől). A veterán bokszoló nincs szokva a vereséghez, ezért megszállottan üldözni kezdi a fiatal jamaicait, miközben a fiút egy könyörtelen női tolvajbanda vezére (Erin Doherty) is behálózná (többféle értelemben is). A Negyven Elefánt banda egy másik útját villantja fel annak, hogyan boldogulhatnak az elnyomottak a gazdagokra szabott világban: a nőkből álló szervezet hol az East End utcáin, hol a Harrodsban fosztogat, de Mary Carr ennél is merészebbet gondol. Kirabolná a királynőhöz érkező kínai uralkodói delegáció tagjait, s ebben Hezekiah-nak is szerepet szán.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.