Tévésorozat

A padlónál is lejjebb

Steven Knight: Ezer bokszütés

Kritika

Steven Knight nem kóborol messze a Peaky Blinders világától; az Ezer bokszütésben tekintetét változatlanul az erőszak mindenféle for­mái­ra, az általános kegyetlenkedés közepette szövődő véd- és dacszövetségekre és a személyes ambícióra szegezi.

Ám a formát a végletekig párolja és finomítja, három tökéletesen szőtt történetszálba sűrítve azt a mocskos, kiábrándító világot, amelyet nem egy kommentátor Charles Dickenséhez hasonlított. Néhány évtizeddel a Shelby-klán fénykora előtt járunk, az 1800-as évek végén, ezúttal Londonban: egy birodalom közepe, a vadul dübörgő iparosodás motorja, ahol szegények és gazdagok a város két ellentétes szegletében tömörülnek. A két csoport között egyre fokozódik a feszültség, miközben a gyarmatokról is a metropoliszba áramlanak a bevándorlók, akik újfajta éhséggel és elkeseredettséggel vetik bele magukat a városi forgatagba. Knight egy egész komplex városhálózatot, sőt birodalmi struktúrát présel a londoni East End egyik különösen szutykos és reménytelen szegletébe, ahol a napfény és a remény hiányának dacára virágzik a leleményesség, a kitartás és a becsvágy (részben törvényes, de inkább törvényellenes formákban).

A sűrű cselekmény epicentruma egy helyi gengszter/bokszoló, Sugar Goodson (Stephen Graham) kocsmája, ahol öccsével karöltve illegális puszta kezes bokszmeccseket szerveznek, saját magukat fő attrakcióként eladva. Ebbe a rengetegbe érkezik két csillogó szemű jamaicai bevándorló, Hezekiah (Malachi Kirby), akinek egy vadidegen oroszlánszelídítői állást kínált a londoni állatkertben, és barátja, Alec (Francis Lovehall), akit joggal rémiszt meg a gyomorszerű világváros. Amíg meg nem ismerik a szabályokat, abban reménykednek, hogy könnyen munkát találhatnak, de az izzó rasszizmus közepette egyre világosabbá válik, hogy legfeljebb illegális tevékenységek útján juthatnak betevőhöz. A jóravaló Hezekiah mintha vonzaná a bajt: a könnyű pénz utáni hajszában hamar szembe kerül a ringben Sugarral, akit gyakorlatilag legyőz (csak némi szabálytalan beavatkozás menti meg a szégyenteljes kiütéstől). A veterán bokszoló nincs szokva a vereséghez, ezért megszállottan üldözni kezdi a fiatal jamaicait, miközben a fiút egy könyörtelen női tolvajbanda vezére (Erin Doherty) is behálózná (többféle értelemben is). A Negyven Elefánt banda egy másik útját villantja fel annak, hogyan boldogulhatnak az elnyomottak a gazdagokra szabott világban: a nőkből álló szervezet hol az East End utcáin, hol a Harrodsban fosztogat, de Mary Carr ennél is merészebbet gondol. Kirabolná a királynőhöz érkező kínai uralkodói delegáció tagjait, s ebben Hezekiah-nak is szerepet szán.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.