Dokumentumfilm

Zöld és fekete

Nanna Frank Møller és Zlatko Pranjić: Zenica fölött az ég

Kritika

A többszörös hozzáférhetetlenség határozza meg Nanna Frank Møller és Zlatko Pranjić frusztráló dokumentumfilmjét.

Első ránézésre a téma filmes-antropológiai eszközökkel könnyedén megragadhatónak tetszik. Zenica egy Szarajevótól nem messze lévő kisebbecske város, amelyre hosszú árnyék vetül: a világ egyik legnagyobb acélgyárának, az ArcelorMittalnak a kokszolóüzeme terpeszkedik a település határában. A gyár kéményei folyamatosan dühös, sűrű füstöt eregetnek magukból, elfedve a napot és betöltve a tüdőket. A város lakóinak körében pedig kiugróan magas az agresszív, rosszindulatú daganatos betegségek előfordulása, és egyre több kisgyermeket diagnosztizálnak 1-es típusú cukorbetegséggel.

A helyi gépészmérnöki kar professzora, Samir Lemeš odavalósi civilekkel Eko Forum néven mozgalmat indít, hogy felelősségre vonja a vállalatot a környezetszennyezés és egészségkárosítás miatt. Ám több irányban is falakba ütközik: a helyi önkormányzat és az országos vezetés mind fontos partnert látnak az ArcelorMittalban, amely több ezer munkahelyet biztosít a még mindig a rendszerváltás és a délszláv háború utóhatásait nyögő térségben. Az Eko Forum tagjai bizodalmukat az EU intézményeibe vetnék, hogy betartassák a térségre vonatkozó környezetvédelmi irányelveket, de keserűen kell tapasztalniuk, hogy az unió igen lazán kezeli „határterületeit”. Nagyon úgy tűnik, hogy Bosznia-Hercegovina jobb esetben csupán a névleges EU-s zöld célok előadásának színpada, rosszabb esetben pedig az olyan mérgező, pusztító tevékenységek kiszervezésének tere, amelyeket EU-s tagállamokban nem engedélyeznének. Ahogy az egyik helyi lakos fogalmaz, az EU peremvidékén élők „másodrendű lények”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.