A medúza nevetése

Gena Rowlands életműve

Film

Idén nyáron halt meg a nagy amerikai színésznő, a 20. század második felének meghatározó erejű művésze, aki nélkül ma nem csak a filmművészetről alkotott képünk lenne szegényebb, de a világképünk is.

Az egyszeri nézőnek két helyről lehet ismerős: az öntörvényű John Cassavetes múzsájaként (tájékozottabbnak alkotótársaként) vagy A szerelmünk lapjai az Alzheimer-kór ködében lassan eltűnő idős szerelmeseként. Egyik regiszterre sem redukálható e sokrétű színész munkássága, Gena Rowlands egyiket és másikat is mesterien művelte, s ezek együtt adják ki teljes életművét. Státustól, műfajtól és költségvetéstől függetlenül minden munkájában a maximumot nyújtotta; egy régebbi színészgeneráció nagy teherbírású képviselője volt, melynek tagjai hozzászoktak, hogy állandóan dolgozniuk kell, ha meg akarják őrizni művészi függetlenségüket és olykor szerelemprojektekre is szeretnének időt szakítani. Fáradhatatlanul dolgozott televíziós produkciókban (még utolsó éveiben is) és kisebb költségvetésű filmekben, szorgalma pedig lehetővé tette, hogy független filmekben kedvére feszegethesse képességei határait.

Ahogy példaképe, Bette Davis, úgy ő is elsősorban a női téboly avatott előadójaként lett igazán ismert, jóllehet Rowlands stílusa keresetlenebb s közelebb esik a cinéma vérité árnyalataihoz. Kivételes állóképessége (mentális és fizikai értelemben is) lehetővé tette, hogy valós időben, a legap­róbb rezdüléseket is lejátszva tegye láthatóvá karakterei érzelmeit és tudatállapotát a szenvedélytől a dühön, őrjöngésen át az önfeledt bolondozásig. Képes volt elérni a spontaneitás olyan fokát, hogy játéka improvizációnak hat, pedig ahogy Cassavetes külön kiemeli, alig fordult elő, hogy Rowlands rögtönzött volna a forgatásokon. Sőt, módszere a forgatókönyv és a szöveg aprólékos betanulásán alapult: csak miután már minden sort betéve tudott, akkor kezdte el felépíteni és kidolgozni szerepét. Ám ez a szakmai fegyelem nem jelentette azt, hogy a színésznő merev vagy komor lett volna, karizmája éppen huncutságából és humorából fakad. Férjéhez, John Cassaveteshez hasonlóan nevetése ragályos, és lerí róla, hogy bármilyen őrültségre kapható (filmjeit pedig érdemes eredeti nyelven is megnézni, mert alakításainak egyik bája kissé orrhangú, középnyugati kiejtése).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.