A medúza nevetése

Gena Rowlands életműve

Film

Idén nyáron halt meg a nagy amerikai színésznő, a 20. század második felének meghatározó erejű művésze, aki nélkül ma nem csak a filmművészetről alkotott képünk lenne szegényebb, de a világképünk is.

Az egyszeri nézőnek két helyről lehet ismerős: az öntörvényű John Cassavetes múzsájaként (tájékozottabbnak alkotótársaként) vagy A szerelmünk lapjai az Alzheimer-kór ködében lassan eltűnő idős szerelmeseként. Egyik regiszterre sem redukálható e sokrétű színész munkássága, Gena Rowlands egyiket és másikat is mesterien művelte, s ezek együtt adják ki teljes életművét. Státustól, műfajtól és költségvetéstől függetlenül minden munkájában a maximumot nyújtotta; egy régebbi színészgeneráció nagy teherbírású képviselője volt, melynek tagjai hozzászoktak, hogy állandóan dolgozniuk kell, ha meg akarják őrizni művészi függetlenségüket és olykor szerelemprojektekre is szeretnének időt szakítani. Fáradhatatlanul dolgozott televíziós produkciókban (még utolsó éveiben is) és kisebb költségvetésű filmekben, szorgalma pedig lehetővé tette, hogy független filmekben kedvére feszegethesse képességei határait.

Ahogy példaképe, Bette Davis, úgy ő is elsősorban a női téboly avatott előadójaként lett igazán ismert, jóllehet Rowlands stílusa keresetlenebb s közelebb esik a cinéma vérité árnyalataihoz. Kivételes állóképessége (mentális és fizikai értelemben is) lehetővé tette, hogy valós időben, a legap­róbb rezdüléseket is lejátszva tegye láthatóvá karakterei érzelmeit és tudatállapotát a szenvedélytől a dühön, őrjöngésen át az önfeledt bolondozásig. Képes volt elérni a spontaneitás olyan fokát, hogy játéka improvizációnak hat, pedig ahogy Cassavetes külön kiemeli, alig fordult elő, hogy Rowlands rögtönzött volna a forgatásokon. Sőt, módszere a forgatókönyv és a szöveg aprólékos betanulásán alapult: csak miután már minden sort betéve tudott, akkor kezdte el felépíteni és kidolgozni szerepét. Ám ez a szakmai fegyelem nem jelentette azt, hogy a színésznő merev vagy komor lett volna, karizmája éppen huncutságából és humorából fakad. Férjéhez, John Cassaveteshez hasonlóan nevetése ragályos, és lerí róla, hogy bármilyen őrültségre kapható (filmjeit pedig érdemes eredeti nyelven is megnézni, mert alakításainak egyik bája kissé orrhangú, középnyugati kiejtése).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vihar a buliban

  • - ts -

Márpedig, ha itt vannak, a pokol felügyelet nélkül maradt, de azért a páciensek felvétele aligha szünetel…

Az oroszlánszelídítő

Miután Danny Boyle tavaly, 22 év elteltével felvette vérfagyasztó horrorfolyamának szálát, gyorsan át is passzolta a stafétabotot Nia DaCostának (Candyman; Hedda), aki a 28 nappal később (2003) szellemében szövi tovább a történetet.

Tíz kicsi német

  • - turcsányi -

Ronda szép. Sőt, nagyon szép város Andalúziában, egyenesen egy nevezetesség, turista­célpont (jó hatvan kilométerrel Marbella fö­lött, északnyugatra, tizenegy óránál).

Megjavítod?

A cím a japán kincugi hagyományára utal. E technika a repedések eltüntetése helyett az eltört tárgy „sebeinek” felvállalására törekszik. 

Már megint hétfő van

  • Pálos György

A regény magyar kiadásának borítójáról Botticelli Vénuszának újraértelmezett portréja tekint ránk, az elmosódó lágy női arcmás igen éles tekintettel párosul: poézist és tisztánlátást sugall.