A lány szürke kisegérként, állandó bocsánatkérések és meghunyászkodás közepette lebeg át az életen. Álmos szülővárosa napilapjánál dolgozik asszisztensként, ahol a főnöke állandóan megalázza (miközben ő maga szentül hiszi, hogy többre hivatott), és mindenki átnéz rajta. Egyedüli vigaszai gyengélkedő apja és szeretett csivavája. Amikor ugyanazon a napon mindkettőjüket elveszíti, ráadásul középiskolai kínzója, Julia (Nicôle Lecky) is visszatér a városba, az évtizedekig dédelgetett harag végre kitör Rhiannonból. Egy végzetes éjszakán önvédelemből leszúr egy férfit, s meglepetésére kivirágzik az élmény hatására. Az élet egyéb területein is magára talál, vérszomja pedig csak fokozódik…
Ha a sorozatért felelős Kirstie Swain igazán bátor lett volna, a Sweetpea vonzón gonosz (és titkon kicsit mámorító) élmény lehetne. Ahogy Joaquin Phoenix Jokere felébresztett valami nyugtalanító, félig megfogalmazott indulatot, úgy Rhiannon is lehetne titkos, tiltott vágyak beteljesítésének médiuma. Ám Swain túlságosan is szerethetővé akarja tenni főhősét, amiben az egyébként derekasan helytálló Purnell is cinkos. Ezzel ki is húzzák a Sweetpea méregfogát és elveszik a konfliktusok élét, így a sorozat inkább egy szemtelenebb szappanoperára hajaz. Csak megvillantja oroszlánkörmeit, de visszariad attól, hogy azokat használja is.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
