Film

A kis halál

Robert Eggers: Nosferatu

Kritika

Amikor a Drakulára gondolunk, nem a szerződések és a kölcsönös beleegyezés jutnak először az eszünkbe.

Pedig Bram Stoker levélregényét tulajdonképpen szerződések és egyezkedések sorozata szervezi. Szegény Jonathan Harker, a naiv brit ingatlanügynök egy adásvételi szerződést megy aláíratni a szörnyű grófhoz Erdélybe, s az ifjúnak hangosan ki kell mondania, hogy saját akaratából lép Drakula kastélyába, és magának a grófnak is minden alkalommal invitálásra van szüksége, mielőtt belép egy ajtón/ablakon (többnyire fiatal lányok hálószobájába). A vámpírt általában az állatias ösztönök és az erotizált erőszak megtestesítőjének véljük, de viselkedését és különös rítusait a konszenzus és a szerződések szabályozzák. Épp ez a nyugtalanító benne; áldozatai maguk nyitják ki a kapuikat a fenevad előtt, talán egy kicsit maguk is vágynak arra, hogy beléjük kóstoljon.

Nem ez a vámpírmitológia egyetlen rejtett motívuma, amelyet Robert Eggers előás a maga etnográfiai alaposságú írói módszereivel. A Drakula- és az egyéb vámpírmítoszok végeláthatatlan újragondolásai közepette elvesztek a folklór eredeti elemei (már ha lehet a szerző és forráshivatkozások nélkül burjánzó folklór esetében ilyesmiről beszélni). Ehhez egyébként Stoker alapos előtanulmányok alapján írt regénye is hozzájárult.

Számos verzióban a vámpír elegáns, csábos arisztokrata lett, akinek nyaktájéki vérszívása amolyan szexuális metaforává szelídült; nem kis részben a korabeli cenzúra jótékony hatásának köszönhetően. Holott az eredeti vámpírok inkább oszladozó élőhalottak voltak, akik vérszívás helyett fojtogatással és fáradhatatlan üzekedéssel hajszolták halálba áldozataikat (és ha ki is szívták prédájuk vérét, azt inkább szívtájékról tették). Emellett pedig mindenféle kellemetlen nyavalyát, a többi közt pestist terjesztettek (egyes hipotézisek szerint maguk a vámpírlegendák is bizonyos betegségek népi magyarázataiból erednek).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."