Film

A kis halál

Robert Eggers: Nosferatu

Kritika

Amikor a Drakulára gondolunk, nem a szerződések és a kölcsönös beleegyezés jutnak először az eszünkbe.

Pedig Bram Stoker levélregényét tulajdonképpen szerződések és egyezkedések sorozata szervezi. Szegény Jonathan Harker, a naiv brit ingatlanügynök egy adásvételi szerződést megy aláíratni a szörnyű grófhoz Erdélybe, s az ifjúnak hangosan ki kell mondania, hogy saját akaratából lép Drakula kastélyába, és magának a grófnak is minden alkalommal invitálásra van szüksége, mielőtt belép egy ajtón/ablakon (többnyire fiatal lányok hálószobájába). A vámpírt általában az állatias ösztönök és az erotizált erőszak megtestesítőjének véljük, de viselkedését és különös rítusait a konszenzus és a szerződések szabályozzák. Épp ez a nyugtalanító benne; áldozatai maguk nyitják ki a kapuikat a fenevad előtt, talán egy kicsit maguk is vágynak arra, hogy beléjük kóstoljon.

Nem ez a vámpírmitológia egyetlen rejtett motívuma, amelyet Robert Eggers előás a maga etnográfiai alaposságú írói módszereivel. A Drakula- és az egyéb vámpírmítoszok végeláthatatlan újragondolásai közepette elvesztek a folklór eredeti elemei (már ha lehet a szerző és forráshivatkozások nélkül burjánzó folklór esetében ilyesmiről beszélni). Ehhez egyébként Stoker alapos előtanulmányok alapján írt regénye is hozzájárult.

Számos verzióban a vámpír elegáns, csábos arisztokrata lett, akinek nyaktájéki vérszívása amolyan szexuális metaforává szelídült; nem kis részben a korabeli cenzúra jótékony hatásának köszönhetően. Holott az eredeti vámpírok inkább oszladozó élőhalottak voltak, akik vérszívás helyett fojtogatással és fáradhatatlan üzekedéssel hajszolták halálba áldozataikat (és ha ki is szívták prédájuk vérét, azt inkább szívtájékról tették). Emellett pedig mindenféle kellemetlen nyavalyát, a többi közt pestist terjesztettek (egyes hipotézisek szerint maguk a vámpírlegendák is bizonyos betegségek népi magyarázataiból erednek).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia

  • Végel László

Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő.