Film

A kis halál

Robert Eggers: Nosferatu

Kritika

Amikor a Drakulára gondolunk, nem a szerződések és a kölcsönös beleegyezés jutnak először az eszünkbe.

Pedig Bram Stoker levélregényét tulajdonképpen szerződések és egyezkedések sorozata szervezi. Szegény Jonathan Harker, a naiv brit ingatlanügynök egy adásvételi szerződést megy aláíratni a szörnyű grófhoz Erdélybe, s az ifjúnak hangosan ki kell mondania, hogy saját akaratából lép Drakula kastélyába, és magának a grófnak is minden alkalommal invitálásra van szüksége, mielőtt belép egy ajtón/ablakon (többnyire fiatal lányok hálószobájába). A vámpírt általában az állatias ösztönök és az erotizált erőszak megtestesítőjének véljük, de viselkedését és különös rítusait a konszenzus és a szerződések szabályozzák. Épp ez a nyugtalanító benne; áldozatai maguk nyitják ki a kapuikat a fenevad előtt, talán egy kicsit maguk is vágynak arra, hogy beléjük kóstoljon.

Nem ez a vámpírmitológia egyetlen rejtett motívuma, amelyet Robert Eggers előás a maga etnográfiai alaposságú írói módszereivel. A Drakula- és az egyéb vámpírmítoszok végeláthatatlan újragondolásai közepette elvesztek a folklór eredeti elemei (már ha lehet a szerző és forráshivatkozások nélkül burjánzó folklór esetében ilyesmiről beszélni). Ehhez egyébként Stoker alapos előtanulmányok alapján írt regénye is hozzájárult.

Számos verzióban a vámpír elegáns, csábos arisztokrata lett, akinek nyaktájéki vérszívása amolyan szexuális metaforává szelídült; nem kis részben a korabeli cenzúra jótékony hatásának köszönhetően. Holott az eredeti vámpírok inkább oszladozó élőhalottak voltak, akik vérszívás helyett fojtogatással és fáradhatatlan üzekedéssel hajszolták halálba áldozataikat (és ha ki is szívták prédájuk vérét, azt inkább szívtájékról tették). Emellett pedig mindenféle kellemetlen nyavalyát, a többi közt pestist terjesztettek (egyes hipotézisek szerint maguk a vámpírlegendák is bizonyos betegségek népi magyarázataiból erednek).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.