Film

A kis halál

Robert Eggers: Nosferatu

Kritika

Amikor a Drakulára gondolunk, nem a szerződések és a kölcsönös beleegyezés jutnak először az eszünkbe.

Pedig Bram Stoker levélregényét tulajdonképpen szerződések és egyezkedések sorozata szervezi. Szegény Jonathan Harker, a naiv brit ingatlanügynök egy adásvételi szerződést megy aláíratni a szörnyű grófhoz Erdélybe, s az ifjúnak hangosan ki kell mondania, hogy saját akaratából lép Drakula kastélyába, és magának a grófnak is minden alkalommal invitálásra van szüksége, mielőtt belép egy ajtón/ablakon (többnyire fiatal lányok hálószobájába). A vámpírt általában az állatias ösztönök és az erotizált erőszak megtestesítőjének véljük, de viselkedését és különös rítusait a konszenzus és a szerződések szabályozzák. Épp ez a nyugtalanító benne; áldozatai maguk nyitják ki a kapuikat a fenevad előtt, talán egy kicsit maguk is vágynak arra, hogy beléjük kóstoljon.

Nem ez a vámpírmitológia egyetlen rejtett motívuma, amelyet Robert Eggers előás a maga etnográfiai alaposságú írói módszereivel. A Drakula- és az egyéb vámpírmítoszok végeláthatatlan újragondolásai közepette elvesztek a folklór eredeti elemei (már ha lehet a szerző és forráshivatkozások nélkül burjánzó folklór esetében ilyesmiről beszélni). Ehhez egyébként Stoker alapos előtanulmányok alapján írt regénye is hozzájárult.

Számos verzióban a vámpír elegáns, csábos arisztokrata lett, akinek nyaktájéki vérszívása amolyan szexuális metaforává szelídült; nem kis részben a korabeli cenzúra jótékony hatásának köszönhetően. Holott az eredeti vámpírok inkább oszladozó élőhalottak voltak, akik vérszívás helyett fojtogatással és fáradhatatlan üzekedéssel hajszolták halálba áldozataikat (és ha ki is szívták prédájuk vérét, azt inkább szívtájékról tették). Emellett pedig mindenféle kellemetlen nyavalyát, a többi közt pestist terjesztettek (egyes hipotézisek szerint maguk a vámpírlegendák is bizonyos betegségek népi magyarázataiból erednek).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.