Visszhang: film

A szent füge magja

Visszhang

Mohammad Rasoulof (Nincs gonosz, 2020) legújabb filmje botanikai leckével kezdődik.

A címadó Ficus religiosa (szent fügefa) parazitaként éli életét; magjai egy másik fa lombkoronájában fejlődnek, gyökereiket a magasból eresztik le, és lassan fojtják meg a gazdafát. Nem nehéz felfedezni a hasonlóságot az iráni teokratikus rezsim és a fa létmódja között. Rasoulof filmjének kiindulópontjául az iráni-kurd Mahsa Amini meggyilkolásának nyomán kitört 2022-es tüntetéshullám szolgál. A rendszerkritikus hangneme miatt titokban forgatott film szükségszerűen szűk perspektívát választ: egy család szemszögéből látjuk, ahogy a konzervatív, patriarchális rendszer nekifeszül az ifjabb generáció ellenállásának.

Az iráni film szükségből is kisrealista léptékéből indulunk, amikor megismerkedünk az istenfélő, rendszerhű Imannal (Missagh Zareh) és családjával. Iman épp feljebb lép a forradalmi ítélőszék ranglétráján, de a kövérebb fizetéssel és nagyobb lakással járó tisztség kétes áldás: vizsgálat nélkül kell ellenjegyeznie halálos ítéleteket, és minden kiképzés nélkül kap egy szolgálati fegyvert, saját és családja védelme érdekében. Odaadó felesége, Najmeh (Soheila Golestani, aki a való életben a Nők, élet, szabadság nevű mozgalom egyik aktivistája) eleinte üdvözli a nagyobb anyagi biztonsággal járó kinevezést, de aggasztja férje növekvő paranoiája. Lányai, Rezvan (Mahsa Rostami) és Sana (Setareh Maleki) pedig egyre növekvő szimpátiát mutatnak az utcára vonuló tüntetőkkel. Amikor fegyvere eltűnik, az apa saját otthonában kezdi keresni a rendszer­ellenes árulót.

Rasoulof (talán túlzottan is) őrjítő lassúsággal bontakoztatja ki a feszültséget, miközben fokozatosan elhagyja a kisrealista formai eszközöket, és a thriller, sőt helyenként a horror és a western eszközeihez nyúl. Ahogy elharapódzik Iman paranoiája, ő maga válik a film szörnyévé, és az abszurditásig fajuló családon belüli harc egy Sergio Leone filmjeit idéző sivatagi párbajban kulminál.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”