Visszhang: film

A szent füge magja

Visszhang

Mohammad Rasoulof (Nincs gonosz, 2020) legújabb filmje botanikai leckével kezdődik.

A címadó Ficus religiosa (szent fügefa) parazitaként éli életét; magjai egy másik fa lombkoronájában fejlődnek, gyökereiket a magasból eresztik le, és lassan fojtják meg a gazdafát. Nem nehéz felfedezni a hasonlóságot az iráni teokratikus rezsim és a fa létmódja között. Rasoulof filmjének kiindulópontjául az iráni-kurd Mahsa Amini meggyilkolásának nyomán kitört 2022-es tüntetéshullám szolgál. A rendszerkritikus hangneme miatt titokban forgatott film szükségszerűen szűk perspektívát választ: egy család szemszögéből látjuk, ahogy a konzervatív, patriarchális rendszer nekifeszül az ifjabb generáció ellenállásának.

Az iráni film szükségből is kisrealista léptékéből indulunk, amikor megismerkedünk az istenfélő, rendszerhű Imannal (Missagh Zareh) és családjával. Iman épp feljebb lép a forradalmi ítélőszék ranglétráján, de a kövérebb fizetéssel és nagyobb lakással járó tisztség kétes áldás: vizsgálat nélkül kell ellenjegyeznie halálos ítéleteket, és minden kiképzés nélkül kap egy szolgálati fegyvert, saját és családja védelme érdekében. Odaadó felesége, Najmeh (Soheila Golestani, aki a való életben a Nők, élet, szabadság nevű mozgalom egyik aktivistája) eleinte üdvözli a nagyobb anyagi biztonsággal járó kinevezést, de aggasztja férje növekvő paranoiája. Lányai, Rezvan (Mahsa Rostami) és Sana (Setareh Maleki) pedig egyre növekvő szimpátiát mutatnak az utcára vonuló tüntetőkkel. Amikor fegyvere eltűnik, az apa saját otthonában kezdi keresni a rendszer­ellenes árulót.

Rasoulof (talán túlzottan is) őrjítő lassúsággal bontakoztatja ki a feszültséget, miközben fokozatosan elhagyja a kisrealista formai eszközöket, és a thriller, sőt helyenként a horror és a western eszközeihez nyúl. Ahogy elharapódzik Iman paranoiája, ő maga válik a film szörnyévé, és az abszurditásig fajuló családon belüli harc egy Sergio Leone filmjeit idéző sivatagi párbajban kulminál.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.