Tévésorozat

Candide és az elveszett objektivitás

Stephen Belber: Őrület

Kritika

Politikai irányultságuktól függetlenül a legtöbb összeesküvés-elméletet hasonló intellektuális impulzusok mozgatják: valamilyen rejtett igazság felfedése (általában vélt vagy valós igazságtalanság eltörlése céljából), és a hatalom/elnyomás forrásának egy jól beazonosítható (és célba vehető) pontba tömörítése.

A való élet zavarossága és nüanszai érintetlenül hagyják ezeket a gondolatrendszereket, épp ettől olyan kielégítők a híveik számára. Az Őrület pedig pontosan ezt nyújtja, s ha nem gondolkodunk rajta túl sokat, még jól is szórakozunk.

Muncie Daniels (Colman Domingo) exprofesszor és aktivista a szervezkedést CNN-szakértésre és szép öltönyökre cserélte. Karrierje épül-szépül – hamarosan önálló esti műsort kap –, miközben a házassága és az aktivista múltjából táplálkozó baráti kapcsolatai lassan haldokolnak. Hogy elmeneküljön a napi nyomás elől és írói ambícióinak hódolhasson, egy pennsylvaniai hegyi házikóban húzza meg magát, de itt sincs sokáig nyugalma: szomszédját feldarabolva találja, a gyilkosok pedig a nyomába erednek a sötét erdőn keresztül. A helyzetet aztán nagyban bonyolítja, hogy az áldozatról kiderül, szélsőjobbos véleményvezér volt, Muncie-t pedig politikai kötődései nyomán rövid úton megvádolják a gyilkossággal.

Az Őrület a sikerültebb Netflix-termékek egyenletességét és simaságát mutatja; tökéletes tempó, remek ritmusban adagolt fordulatok, a bajok csak akkor kezdődnek, amikor a csavarosnak hitt politikai kommentár irányába kalandozunk. A gyilkos indulatokig polarizált amerikai közélet persze kínálja magát az efféle analízisre, de a sorozatnak csak karikatúraszerű ábrázolásra futja (a világtól elszigetelt, fegyvermániás antifa kommuna viszi a pálmát), amihez az Őrület hangvétele nem is eléggé camp.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.