A való élet zavarossága és nüanszai érintetlenül hagyják ezeket a gondolatrendszereket, épp ettől olyan kielégítők a híveik számára. Az Őrület pedig pontosan ezt nyújtja, s ha nem gondolkodunk rajta túl sokat, még jól is szórakozunk.
Muncie Daniels (Colman Domingo) exprofesszor és aktivista a szervezkedést CNN-szakértésre és szép öltönyökre cserélte. Karrierje épül-szépül – hamarosan önálló esti műsort kap –, miközben a házassága és az aktivista múltjából táplálkozó baráti kapcsolatai lassan haldokolnak. Hogy elmeneküljön a napi nyomás elől és írói ambícióinak hódolhasson, egy pennsylvaniai hegyi házikóban húzza meg magát, de itt sincs sokáig nyugalma: szomszédját feldarabolva találja, a gyilkosok pedig a nyomába erednek a sötét erdőn keresztül. A helyzetet aztán nagyban bonyolítja, hogy az áldozatról kiderül, szélsőjobbos véleményvezér volt, Muncie-t pedig politikai kötődései nyomán rövid úton megvádolják a gyilkossággal.
Az Őrület a sikerültebb Netflix-termékek egyenletességét és simaságát mutatja; tökéletes tempó, remek ritmusban adagolt fordulatok, a bajok csak akkor kezdődnek, amikor a csavarosnak hitt politikai kommentár irányába kalandozunk. A gyilkos indulatokig polarizált amerikai közélet persze kínálja magát az efféle analízisre, de a sorozatnak csak karikatúraszerű ábrázolásra futja (a világtól elszigetelt, fegyvermániás antifa kommuna viszi a pálmát), amihez az Őrület hangvétele nem is eléggé camp.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
