Életében ellenállt a megfilmesítési ajánlatoknak, szerinte ugyanis a regény indázó, ismétlődésekre épülő szerkezetét (és nem utolsósorban gazdag nyelvezetét) egy másik médium képtelen volna megragadni. Regényt adaptálni persze sokféleképpen lehet; ragaszkodhatunk betű szerint az eredetihez vagy törekedhetünk az érzetek és a hangulat visszaadásához (ez nyilván a nehezített verzió). Márquez örökösei az író szkepszise ellenére belegyeztek, hogy a Netflix képernyőre ültesse a regényt; az eredmény pedig hűséges lett nemcsak a részletek és fordulatok visszaadását tekintve, hanem a kiváltott érzetek és hangulatok terén is. A stáb Kolumbiában spanyol nyelven forgatott, helyi színészekkel és latin-amerikai rendezőkkel. A regénybeli Macondo gazdag részletekkel és kézműves díszletekkel tárul elénk a maga gyönyörűségében és tragédiájában.
A Buendía család hét elátkozott generációjának története majdnem tökéletesen visszaadja a Száz év magány olvasásának élményét: a pillanatok alatt rohanó éveket, a buja, zsúfolt környezetet (legyen az a sötétzöld, fülledt mocsár vagy a gyarapodó Buendíák villája) lustán és szédelegve járja be a kamera tekintete, ahogy az olvasó képzelete is kalandozik az érzéki leírások nyomán.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
