Film

Ebül szerzett megváltás

Kuan Hu: Fekete kutya

Kritika

Hazájában nagy költségvetésű presztízsfilmekkel – Mr. Six; The Eight Hundred; The Sacrifice – szerzett nevet magának a kínai Kuan Hu (Guan Hu), ám Cannes-ban az Un Certain Regard díját bezsebelő Fekete kutya távolabb merészkedik az előbbiek grandiózus léptékétől.

Kuan filmjében először a táj beszél. A cselekmény helyszínéül szolgáló névtelen kínai kisváros a Góbi sivatag peremén fekszik, az állandó homokviharok és a nedvesség hiánya szikkadtra és fakóra szítták a környezetet. Az öregek (akik többnyire idült alkoholisták) csak a lassú halált várják, a fiatalok inkább a nagyobb városokba menekülnek. Az utolsó döfést a közelgő 2008-as pekingi olimpia előkészületei és egy makacs kóborkutya-invázió adja a településnek. A játékok nyitányának előkészületeként az állam ledózerolná a málladozó épületek nagy részét, és a turistacsalogatónak épp nem nevezhető kutyahadat is megritkítaná.

Ebbe a lassú oszlásba érkezik haza Lang (Eddie Peng), aki egy meg nem nevezett bűntett miatt töltötte börtönbüntetését. A kóbor ebek az ő érkezését is feltűnőbbé teszik, mint szerette volna (busza felborul a sivatagban a kutyák rohamától), ráadásul lézengéssel töltött elkövetkezendő napjait is megkeserítik. A dacosan néma Lang egykor a város sztárja volt: rockzenével és motoros kaszkadőrmutatványokkal szórakoztatta a népet a helyi cirkuszban. Az öregek még emlékeznek rá, de sajnos olyanok is, akik jobb lenne, ha inkább felejtenének. A helyi kiskirály – kígyóhús- és méregkereskedő – Butcher Hu évtizedek múltán is megbosszulná unokaöccse halálát, amelyben Langnak is része volt. Eközben a férfi apja az elhagyatott helyi állatkertben issza halálra magát, múltbeli barátai és jóakarói pedig elpárologtak a városból. A pénzből is kifogyott, ezért úgy dönt, csatlakozik a helyi kutyabefogó (és irtó) brigádhoz, amely a város megtisztítására vállalkozik az olimpia előtt. A városlakókat különösképp egy konkrét jószág tartja izgalomban és rettegésben: egy állítólag veszettséggel fertőzött, sovány, fekete kutya. Lang elhatározza, hogy a magas pénzjutalom reményében befogja a notórius ebet.

A rendező a megszokott noir-szókinccsel operál (a rovott múltú titokzatos idegen hasztalan menekülne démonai elől), de a cselekmény szürke, fakó színeit üdítő fekete komédiával és (diszkréten megfogalmazott) társadalomkritikával vegyíti. A végzet pedig ezúttal nem asszony, hanem kutya formában érkezik hősünk életébe. Lang a fekete kutya befogására indul, de lám, végül az eb őt ejti foglyul. A cselekmény kibontakozása nem áll távol a szokásos könnyfakasztó/komikus kutyás filmekétől (Egyik kopó, másik eb; Kutyám, Jerry Lee; Hacsi – A leghűségesebb barát), de mellőzi annak negédes tónusait. Itt is kölcsönös megszelídítés zajlik: bár Lang nem tűnik ideális gazdinak, az ösztövér whippet pedig klasszikus ölebnek, a két öntörvényű hím végül meglágyítja egymás szívét. A film egyik legkomikusabb eleme, hogy a kelletlen barátság nagyobb érzelmi súlyt kap, mint a férfi és egy cirkuszi artista lány között tétován bontakozó románc. A film érzelmi tetőpontja talán a kettesben töltött karantén, amelynek kettős célja, hogy kiderüljön, veszett-e az akaratos kis whippet (és megfertőzte-e a fenéken harapott Langot), és persze, hogy megtörténhessen a szerelembe esés.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.