Film

Ebül szerzett megváltás

Kuan Hu: Fekete kutya

Kritika

Hazájában nagy költségvetésű presztízsfilmekkel – Mr. Six; The Eight Hundred; The Sacrifice – szerzett nevet magának a kínai Kuan Hu (Guan Hu), ám Cannes-ban az Un Certain Regard díját bezsebelő Fekete kutya távolabb merészkedik az előbbiek grandiózus léptékétől.

Kuan filmjében először a táj beszél. A cselekmény helyszínéül szolgáló névtelen kínai kisváros a Góbi sivatag peremén fekszik, az állandó homokviharok és a nedvesség hiánya szikkadtra és fakóra szítták a környezetet. Az öregek (akik többnyire idült alkoholisták) csak a lassú halált várják, a fiatalok inkább a nagyobb városokba menekülnek. Az utolsó döfést a közelgő 2008-as pekingi olimpia előkészületei és egy makacs kóborkutya-invázió adja a településnek. A játékok nyitányának előkészületeként az állam ledózerolná a málladozó épületek nagy részét, és a turistacsalogatónak épp nem nevezhető kutyahadat is megritkítaná.

Ebbe a lassú oszlásba érkezik haza Lang (Eddie Peng), aki egy meg nem nevezett bűntett miatt töltötte börtönbüntetését. A kóbor ebek az ő érkezését is feltűnőbbé teszik, mint szerette volna (busza felborul a sivatagban a kutyák rohamától), ráadásul lézengéssel töltött elkövetkezendő napjait is megkeserítik. A dacosan néma Lang egykor a város sztárja volt: rockzenével és motoros kaszkadőrmutatványokkal szórakoztatta a népet a helyi cirkuszban. Az öregek még emlékeznek rá, de sajnos olyanok is, akik jobb lenne, ha inkább felejtenének. A helyi kiskirály – kígyóhús- és méregkereskedő – Butcher Hu évtizedek múltán is megbosszulná unokaöccse halálát, amelyben Langnak is része volt. Eközben a férfi apja az elhagyatott helyi állatkertben issza halálra magát, múltbeli barátai és jóakarói pedig elpárologtak a városból. A pénzből is kifogyott, ezért úgy dönt, csatlakozik a helyi kutyabefogó (és irtó) brigádhoz, amely a város megtisztítására vállalkozik az olimpia előtt. A városlakókat különösképp egy konkrét jószág tartja izgalomban és rettegésben: egy állítólag veszettséggel fertőzött, sovány, fekete kutya. Lang elhatározza, hogy a magas pénzjutalom reményében befogja a notórius ebet.

A rendező a megszokott noir-szókinccsel operál (a rovott múltú titokzatos idegen hasztalan menekülne démonai elől), de a cselekmény szürke, fakó színeit üdítő fekete komédiával és (diszkréten megfogalmazott) társadalomkritikával vegyíti. A végzet pedig ezúttal nem asszony, hanem kutya formában érkezik hősünk életébe. Lang a fekete kutya befogására indul, de lám, végül az eb őt ejti foglyul. A cselekmény kibontakozása nem áll távol a szokásos könnyfakasztó/komikus kutyás filmekétől (Egyik kopó, másik eb; Kutyám, Jerry Lee; Hacsi – A leghűségesebb barát), de mellőzi annak negédes tónusait. Itt is kölcsönös megszelídítés zajlik: bár Lang nem tűnik ideális gazdinak, az ösztövér whippet pedig klasszikus ölebnek, a két öntörvényű hím végül meglágyítja egymás szívét. A film egyik legkomikusabb eleme, hogy a kelletlen barátság nagyobb érzelmi súlyt kap, mint a férfi és egy cirkuszi artista lány között tétován bontakozó románc. A film érzelmi tetőpontja talán a kettesben töltött karantén, amelynek kettős célja, hogy kiderüljön, veszett-e az akaratos kis whippet (és megfertőzte-e a fenéken harapott Langot), és persze, hogy megtörténhessen a szerelembe esés.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.