Film

Ebül szerzett megváltás

Kuan Hu: Fekete kutya

Kritika

Hazájában nagy költségvetésű presztízsfilmekkel – Mr. Six; The Eight Hundred; The Sacrifice – szerzett nevet magának a kínai Kuan Hu (Guan Hu), ám Cannes-ban az Un Certain Regard díját bezsebelő Fekete kutya távolabb merészkedik az előbbiek grandiózus léptékétől.

Kuan filmjében először a táj beszél. A cselekmény helyszínéül szolgáló névtelen kínai kisváros a Góbi sivatag peremén fekszik, az állandó homokviharok és a nedvesség hiánya szikkadtra és fakóra szítták a környezetet. Az öregek (akik többnyire idült alkoholisták) csak a lassú halált várják, a fiatalok inkább a nagyobb városokba menekülnek. Az utolsó döfést a közelgő 2008-as pekingi olimpia előkészületei és egy makacs kóborkutya-invázió adja a településnek. A játékok nyitányának előkészületeként az állam ledózerolná a málladozó épületek nagy részét, és a turistacsalogatónak épp nem nevezhető kutyahadat is megritkítaná.

Ebbe a lassú oszlásba érkezik haza Lang (Eddie Peng), aki egy meg nem nevezett bűntett miatt töltötte börtönbüntetését. A kóbor ebek az ő érkezését is feltűnőbbé teszik, mint szerette volna (busza felborul a sivatagban a kutyák rohamától), ráadásul lézengéssel töltött elkövetkezendő napjait is megkeserítik. A dacosan néma Lang egykor a város sztárja volt: rockzenével és motoros kaszkadőrmutatványokkal szórakoztatta a népet a helyi cirkuszban. Az öregek még emlékeznek rá, de sajnos olyanok is, akik jobb lenne, ha inkább felejtenének. A helyi kiskirály – kígyóhús- és méregkereskedő – Butcher Hu évtizedek múltán is megbosszulná unokaöccse halálát, amelyben Langnak is része volt. Eközben a férfi apja az elhagyatott helyi állatkertben issza halálra magát, múltbeli barátai és jóakarói pedig elpárologtak a városból. A pénzből is kifogyott, ezért úgy dönt, csatlakozik a helyi kutyabefogó (és irtó) brigádhoz, amely a város megtisztítására vállalkozik az olimpia előtt. A városlakókat különösképp egy konkrét jószág tartja izgalomban és rettegésben: egy állítólag veszettséggel fertőzött, sovány, fekete kutya. Lang elhatározza, hogy a magas pénzjutalom reményében befogja a notórius ebet.

A rendező a megszokott noir-szókinccsel operál (a rovott múltú titokzatos idegen hasztalan menekülne démonai elől), de a cselekmény szürke, fakó színeit üdítő fekete komédiával és (diszkréten megfogalmazott) társadalomkritikával vegyíti. A végzet pedig ezúttal nem asszony, hanem kutya formában érkezik hősünk életébe. Lang a fekete kutya befogására indul, de lám, végül az eb őt ejti foglyul. A cselekmény kibontakozása nem áll távol a szokásos könnyfakasztó/komikus kutyás filmekétől (Egyik kopó, másik eb; Kutyám, Jerry Lee; Hacsi – A leghűségesebb barát), de mellőzi annak negédes tónusait. Itt is kölcsönös megszelídítés zajlik: bár Lang nem tűnik ideális gazdinak, az ösztövér whippet pedig klasszikus ölebnek, a két öntörvényű hím végül meglágyítja egymás szívét. A film egyik legkomikusabb eleme, hogy a kelletlen barátság nagyobb érzelmi súlyt kap, mint a férfi és egy cirkuszi artista lány között tétován bontakozó románc. A film érzelmi tetőpontja talán a kettesben töltött karantén, amelynek kettős célja, hogy kiderüljön, veszett-e az akaratos kis whippet (és megfertőzte-e a fenéken harapott Langot), és persze, hogy megtörténhessen a szerelembe esés.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.